Sylvia Kristel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sylvia Kristel
Sylvia Kristel 926-2274.jpg
1973-ban
Életrajzi adatok
Született 1952. szeptember 28.
Utrecht
Elhunyt 2012. október 17. (60 évesen)
Amszterdam
Élettárs Hugo Claus; Ian McShane; Phillippe Blot; Fred De Vree
Pályafutása
Aktív évek 19732012
Híres szerepei 1974: Emmanuelle
1975: Emmanuelle 2
1981: Lady Chatterley szeretője
Díjai
További díjak 2006: Tribeca Film Festival, New York

Sylvia Kristel az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Sylvia Kristel (Utrecht, 1952. szeptember 28.Amszterdam, 2012. október 17.[1]) holland színésznő. Világhírnevét az Emmanuelle (1974) című erotikus film főszerepének köszönheti. A szerepet több folytatásban is eljátszotta. Színészi képességeiről eltérőek a vélemények, ám főleg az 1970-es években számos figyelemre méltó alkotásban kamatoztatták előnyös megjelenését, ártatlanságot és érzékiséget egyszerre sugárzó egyéniségét. Kiemelkedően magas IQ-val rendelkezett, anyanyelvén kívül négy nyelven beszélt folyékonyan (angol, német, francia, olasz). Első élettársától, Hugo Claus belga írótól született fia, Arthur Kristel színész (* 1975).

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sylvia kiemelkedő intelligenciája elég korán megmutatkozott, éles esze miatt négy osztályt is kihagyhatott az iskolában. Feltűnő szépségének köszönhetően 17 évesen modellszerződést kapott. 1973-ban benevezett a Miss Tv Europe elnevezésű versenyre, melyet meg is nyert. A filmesek is felfigyeltek rá, és még abban az évben három filmszerepet kapott. A Naakt over de schutting című thrillerben énekesként is megcsillogtathatta képességeit az A letter came today című dal előadásával. 1973-ban Hugo Claus, belga író jegyese lett, de a kapcsolat 5 év múlva, házasság nélkül véget ért. Sylvia 1974-ben megkapta azt a szerepet, amely egy csapásra világhírűvé és a '70-es évek legnépszerűbb európai szexbálványává tette.

Ledobott láncok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Just Jaeckin, francia képzőművész tevékenységi körét 1974-ben kiterjesztette a filmvilágra is. Elsőként Emmanuelle Arsan híres-hírhedt ponyváját, az Emmanuelle-t filmesítette meg. A főszerepre számos jelölt közül választotta ki Sylviát, mert úgy ítélte meg, hogy benne megvan az a kisugárzás, amely a hősnő hiteles eljátszásához szükséges. Az Emmanuelle óriási felzúdulást váltott ki, a cenzúra is közbeavatkozott, de azt senki nem vonta kétségbe, hogy nem pornográfiáról van szó, hanem az erotika művészi szintű ábrázolására tett kísérletről. A film slágerének magyar változata szerint „A szerelem dalára elindult Emmanuelle, ledobva láncait…”, ám Kristel nem csupán a láncait dobálta le magáról oly vehemensen. Az általa megformált hősnő kezdeményezőnek bizonyult a szexben, és barátja, az idős Mario útmutatásait követve fokozatosan megszabadult a gátlásaitól.

A siker évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sylvia következő filmje az NSZK-ban forgatott Der Liebesschüler volt. E mű magyar vonatkozású érdekessége, hogy Kristel egyik partnernője a német nyelvterületen akkoriban igen népszerű Tordai Teri volt. Az Emmanuelle-nek köszönhetően Sylviára felfigyeltek a filmszakma jelesebb alkotói is: olyan művészek adtak számára fontos szerepeket, mint Jean-Pierre Mocky (Un linceul n'a pas de poches), Alain Robbe-Grillet (Játék a tűzzel), Francis Girod (René, a kutya) vagy a filmerotikában és sztárcsinálásban egyaránt szaktekintélynek mondható Roger Vadim (A hűséges asszony). Természetesen játszott az Emmanuelle második és harmadik részében is, melyek azonban nyomába sem érhettek az inkább esztétikailag, semmint tartalmilag figyelemre méltó előzménynek. Érdekes szerepet kínált Sylvia számára a Franciaországban dolgozó lengyel Walerian Borowczyk a Periféria (1976) című drámájában. Dianát, az arisztokratikus viselkedésű utcalányt formálta meg, aki csupán munkának tekinti a jóképű Sigismonddal (Joe Dallesandro) folytatott viszonyt, ám a családját elveszített férfi egyre erősebben próbál kötődni a lányhoz. Az Utolsó tangó Párizsban hangulatát idéző művészi alkotást egyes országokban az Emmanuelle folytatásaként reklámozták, hogy minél több nézőt becsalogassanak rá. Claude Chabrol Alice utolsó szökése (1977) című drámájában Sylvia a címszereplőt, a jéghideg jellemű Alice-t formálta meg figyelemre méltó módon, ám a mű sajnos nem lett sikeres. 1978-ban hazájában forgatott két filmet: mindkettőben ismert kollégája és honfitársa, Rutger Hauer volt a partnere. A goethei hangvételű Rejtélyekben hideg tartózkodásával öngyilkosságba kergeti a főhőst, ám annak barátja bosszút áll rajta. A második világháború idején játszódó Pastorale 1943-ban egy kémnőt formált meg. (Utóbbi film eredetileg tévésorozat volt.) Forgatott az olasz Luigi Zampával (Vad ágyak) és Salvatore Samperivel is (Amore in prima classe). Az ötödik muskétás (1979) című kosztümös kalandfilmben többször mutatkozott kosztüm nélkül, akárcsak a vetélytársnőjét megformáló Ursula Andress. A mű egyébként Dumas vasálarcos-sztorijának egyik mozgóképes variációja. Sylvia hollywoodi karrierje a zömmel európai színészekkel forgatott Repülőtér ’79-cel kezdődött, de a csillogó filmváros nem a legelőnyősebb oldalát mutatta a színésznő számára.

Hullócsillag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lady Chatterley szeretője női főszerepében

Az 1980-as évek kevésbé szerencsés időszak volt Sylvia pályáján. Noha néhány filmje kereskedelmileg sikeresnek bizonyult – például az ismét Jaeckinnel forgatott Lady Chatterley szeretője, melyben Nicholas Clay volt a címszereplő –, a művésznő mégis lejtőre került. Mindössze 32 évesen kellett búcsút mondania Emmanuelle szerepének a széria negyedik részében: a stafétát Mia Nygren vette át. Testhezálló szerep volt Sylvia számára a titokzatos táncosnő, a kémkedésért kivégzett Mata Hari figurája, Curtis Harrington Magyarországon forgatott alkotása azonban kínos kudarcnak bizonyult. A Casanova című tévéfilmben világszerte elismert szépségekkel – Faye Dunaway, Ornella Muti, Hanna Schygulla – került össze (a címszerepet Richard Chamberlain alakította).

Hollywoodi tartózkodása alatt a kábítószer rabja lett, és csak akkor tudott leszokni róla, amikor visszatért Európába. Terápia gyanánt egy ideig húga utrechti éttermében pincérnőként dolgozott. Az 1990-es évek elején akkori élettársa javaslatára sikeres alakítása felmelegítésével próbálkozott: ismét Emmanuelle szerepét formálta meg. Az újabb Emmanuelle-filmekben azonban a tulajdonképpeni erotikus kalandokat a Marcela Walerstein által megformált fiatalabb alteregója élte át. Érdekesség, hogy Sylvia énekelte az új széria címadó melódiáját. A művésznő 2002-ben torokrák, 2004-ben tüdőrák miatt kapott kezelést. Topor et moi címmel 2004-ben egy animációs rövidfilmet rendezett. 2006 szeptemberében, Franciaországban Nue (Meztelenül) címmel önéletrajzi regénye jelent meg. Haláláig Amszterdamban élt. 2005-ben újra dignosztizálták gége- és tüdőrákkal, 2012 júliusában pedig szélütés miatt került kórházba. 2012. október 17-én hunyt el.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sylvia Kristel 2007. szeptember 25-én az életéről készült dokumentumfilm párizsi bemutatóján
  • 2002 Bank
  • 2001 Szexi fiúk (Sexy Boys)
  • 2001 De Vriendschap
  • 2001 Vergeef me - Cyrus Frisch
  • 2000 Die Unbesiegbaren (tévéfilm)
  • 2000 Lijmen/Het been
  • 1999 An Amsterdam Tale
  • 1999 Film 1
  • 1999 Harry Rents a Room
  • 1997 Gaston háborúja (Gaston's War)
  • 1997 A szexcsapda (Die Sexfalle) (tévéfilm)
  • 1994 Onderweg naar morgen (tévésorozat)
  • 1993 Emmanuelle au 7ème ciel
  • 1993 Beauty School
  • 1993 Mindörökké Emmanuelle (Emmanuelle Forever)
  • 1993 Emmanuelle Velencében (Emmanuelle in Venice)
  • 1993 Emmanuelle szerelme (Emmanuelle's Love)
  • 1992 Seong-ae-ui chimmuk
  • 1992 Emmanuelle's Magic
  • 1992 Emmanuelle illata (Emmanuelle's Perfume)
  • 1992 Emmanuelle bosszúja (Emmanuelle's Revenge)
  • 1992 Emmanuelle titka (Emmanuelle's Secret)
  • 1990 Perzselő szenvedély (Hot Blood)
  • 1990 In the Shadow of the Sandcastle
  • 1989 Dracula's Widow
  • 1987 Casanova (tévéfilm)
  • 1987 The Arrogant
  • 1985 Vörös börtön (Red Heat)
  • 1985 Mata Hari
  • 1985 A nagy fogadás (The Big Bet)
  • 1984 Emmanuelle IV
  • 1983 Private School
  • 1981 Magánórák (Private Lessons)
  • 1981 Lady Chatterley szeretője (Lady Chatterley's Lover)
  • 1981 A milliókat érő arc (The Million Dollar Face) (tévéfilm)
  • 1980 The Nude Bomb
  • 1979 Repülőtér ’79 (The Concorde: Airport '79)
  • 1979 Az ötödik muskétás (The Fifth Musketeer)
  • 1979 Amore in prima classe
  • 1979 Vad ágyak (Letti selvaggi)
  • 1978 Pastorale 1943
  • 1978 Rejtélyek (Mysteries)
  • 1977 Good-bye, Emmanuelle
  • 1977 Alice utolsó szökése (Alice ou la dernière fugue)
  • 1976 Periféria (La Marge)
  • 1976 A hűséges asszony (Une femme fidèle)
  • 1976 René, a kutya (René la canne)
  • 1975 Emmanuelle 2
  • 1975 Játék a tűzzel (Le Jeu avec le feu)
  • 1974 Un linceul n'a pas de poches
  • 1974 Der Liebesschüler
  • 1974 Emmanuelle
  • 1973 Naakt over de schutting
  • 1973 Because of the Cats
  • 1973 Frank en Eva

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]