Utolsó tangó Párizsban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Utolsó tangó Párizsban
(Ultimo tango a Parigi)
Rendező Bernardo Bertolucci
Producer Alberto Grimaldi
Műfaj filmdráma
romantikus film
Forgatókönyvíró Bernardo Bertolucci (ötlet és forgatókönyv)
Franco Arcalli (forgatókönyv)
Agnès Varda
Főszerepben Marlon Brando
Maria Schneider
Jean-Pierre Léaud
Zene Gato Barbieri
Operatőr Vittorio Storaro
Vágó Franco Arcalli
Roberto Perpignani
Jelmeztervező Gitt Magrini
Gyártás
Gyártó Produzioni Europee Associati (PEA)
Les Productions Artistes Associés
Ország  Olaszország
 Franciaország
Nyelv francia
angol
Időtartam 136 perc
Költségvetés $1 250 000[1]
Forgalmazás
Forgalmazó The Criterion Collection
USA United Artists
Bemutató Olaszország 1972. december 15.
USA 1973. február 7.
Korhatár USA NC-17
Bevétel USA $36 144 000 [1]
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Az Utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi) egy 1972-ben bemutatott filmdráma Bertolucci rendezésében, mely egy amerikai özvegy férfi és egy fiatal párizsi lány szexuális kapcsolatát mutatja be Marlon Brando és Maria Schneider alakításában. Az alapötlet Bertolucci saját szexuális fantáziájából született: egy az utcán látott gyönyörű, ismeretlen nővel szeretkezni.[2] A forgatókönyvet Franco Arcallivel együtt írta. A szerepre eredetileg korábbi filmjének – A megalkuvónak (1970) – két főszereplőjét Jean-Louis Trintignant-t és Dominique Sandát szerette volna felkérni, de mindketten nemet mondtak. Így esett a választás Brandóra és a fiatal Schneiderre. Brando már befejezte a A Keresztapa (1972) forgatását, mely később az Utolsó tangóval együtt a nagy visszatérést jelentette számára. Mindkét alakításáért Oscar-díjra jelölték. A forgatási munkálatok 1972 elején kezdődtek és nem egészen három hónapig tartottak.[3] A jeleneteket Párizsban vették fel.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paul és Jeanne

Paul felesége elvesztése után Párizs utcáin próbál megnyugvást találni. A középkorú férfi egy régi bérházban, kiadó lakás után kutatva, összefut a fiatal egyetemista Jeanne-nal. A találkozás szenvedélyes szeretkezésbe torkollik. Paul és Jaenne számára a lakás válik a találkozás helyszínévé, ahol sajátos kapcsolat bontakozik ki közöttük, melyben a testiség jelentős szerepet tölt be. Kiszakadva saját életükből és a mindennapokból az üres lakás falai között. A férfit a menekvés, a lányt a felfedezés vágya hajtja. Azonban Paul elzárkózik attól, hogy Jeanne igazán megismerhesse. Zsarnoki módon uralja viszonyukat, szinte megalázza a fiatal lányt. Paul a névtelenség biztonságában, identitás nélkül próbál a kapcsolatban létezni. De a viszony nem bizonyul működőképesnek: mikor Paul már kezdene megnyílni Jeanne előtt, a lány megrémül Paultól és a kapcsolattól. Jeanne lelövi a férfit.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film bemutatásakor hatalmas botrányt keltett, Spanyolországban nem engedték levetíteni[4], Olaszországban pornográfia vádjával a filmet betiltották, ráadásul még a kópiák megsemmisítését is elrendelték. A bolognai bíróság Bertoluccit 5 évre eltiltotta a közügyektől.[2] A film a botrányok miatt, vagy annak ellenére nagy sikernek örvendett. Schneider később a szereppel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „Nem akartam sztár lenni, még kevésbé botrányos színésznő. [...] Később döbbentem rá, hogy Brando és Bertolucci manipuláltak.”[5] A filmet Magyarországon csak a nyolcvanas években mutatták be.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A film eredeti változata több mint négy órás volt.
  • A film nyitójelenetét Párizs Passy negyedében található Bir-Hakeim hídon rögzítették. Ennek közelében van a lakás is, ahol a belső jeleneteket forgatták.

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Ultimo tango a Parigi - IMDb - Box office/business
  2. ^ a b Ultimo tango a Parigi – Trivia (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2009. szeptember 22.)
  3. A pontos időszakot illetően a források nem egységesek.
  4. Barna Imre. „Az utolsó t...” (magyar nyelven). Filmvilág 1983 (11), 34-35. o.  
  5. Maria Schneider (angol nyelven). Internet Movie Database

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]