Vittorio Storaro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vittorio Storaro
VITTORIO STORARO.jpg
Vittorio Storaro, Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, 2001
Születési neve Vittorio Storaro
Született 1940. június 24. (74 éves)
Róma, olasz
Nemzetisége olasz
Foglalkozása operatőr

Vittorio Storaro weboldala
Vittorio Storaro az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Vittorio Storaro (1940. június 24. –) olasz operatőr.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Storaro 11 évesen kezdett el fényképezni, és 18 évesen beiratkozott egy olasz állami filmes iskolába operatőr szakra. Nagyon sok évig kamera operatőrként dolgozott, miután az első önállóan fényképezett filmjét megkaphatta a Giovinezza, Giovinezza címen 1968-ban.

Több befolyásos filmrendezővel dolgozott együtt, beleértve Bernardo Bertoluccit, akinek hosszú ideig az állandó alkotótársa volt, valamint fényképezett még Francis Ford Coppola és Warren Beatty rendezőknek.

A filmjei között szerepel a A megalkuvó, Az utolsó tangó Párizsban, Az utolsó császár, Apokalipszis most, Bulworth, Oltalmazó ég, Tucker: The Man and His Dream, Ladyhawke és Tango.

Storaro első amerikai mainstream filmje a Apokalipszis most című film volt, amit Francis Ford Coppola rendezett 1979-ben. A film Oscar-díjat hozott a számára. Coppola Storarónak teljes szabadságot adott a film látványvilágának megteremtésében. Később szintén elnyerte még a legjobb operatőr Oscar-díját az 1981-es Vörösök és a 1987-es Az utolsó császár című filmekért.

Storaro az operatőr szakma mestere, saját filozófiával ami nagyrészt Goethe színelméletén alapul, ami a különböző színek más-más pszichológiai hatását taglalja, és hogy a színek miként befolyásolnak minket egyes szituációk érzékelésében. Kísérletezett egy új filmformátum, az Univisium létrehozásával, ezidáig kevés sikerrel. 2002-ben Storaro megjelentette könyvét, amelyben részletesen taglalja fényképezési filozófiáját, és amelyet egy sorozat első tagjának szán.

Storaro többnyire elegáns és színpompás öltözékekben mutatkozik. Francis Ford Coppola egyszer azt mondta rá, hogy ő az egyetlen ember, aki ha a létráról egy tócsába zuhanna egy fehér öltönyben, utána nem lenne sáros.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nastro d'Argento díj (1967, 1969)
  • Gianni di Venanzo-díj (1970)
  • az amerikai filmkritikusok díja (1972)
  • Oscar-díj (1980, 1982, 1988)
  • a Los Angeles-i filmkritikusok díja (1981, 1987)
  • a New York-i filmkritikusok díja (1987, 1990)
  • David di Donatello-díj (1988) Az utolsó császár
  • a bostoni filmkritkusok díja (1988) Az utolsó császár
  • Ezüst Szalag-díj (1991, 1994, 1999)
  • BAFTA-díj (1991) Oltalmazó ég
  • a toruni szemle életműdíja (1994)
  • Cameraimage életműdíj (1994)
  • cannes-i technikai nagydíj (1998)
  • Ezüst Kondor-díj (1999) Tangó
  • Félix-díj (2000)
  • Goya-díj (2000) Goya
  • Arany Kamera-díj (2000)
  • Emmy-díj (2001) A Dűne
  • a taorminai fesztivál életműdíja (2001)
  • az amerikai operatőrök társaságának életműdíja (2001)
  • locarnói életműdíj (2005)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]