Agnès Varda
_18_cropped.jpg)
Agnès Varda (Brüsszel, 1928. május 30. - ), francia filmrendező.
Az egyetlen nő a francia új hullám rendezői között.
„Tisztánlátó, eredeti, személyes hangú, az emberek aktuális mindennapi kis dolgai épp úgy érdeklik, mint a világ örök és végtelen nagy drámái. Női gyengédségét és érzelmeit szarkasztikus, hideg humor mögé rejti. Szóval ez a nő egyéniség. A nouvelle vague egyik legcsodálatosabb megnyilvánulása.”
Provence-ban nőtt föl. Művészettörténetet tanult a Sorbonne-on Párizsban, aztán a Théâtre National Populaire fotósa lett.
Első filmjét Chris Marker és Alain Resnais biztatására készítette (Pointe Courte, 1954). A film az új hullám egyik első darabja. A film két különböző narratív vonalat és stílust használ: egy házaspár kapcsolatát mondja el, mellette pedig és egy halászfalu életét mutatja be amatőr szereplőkkel, a neorealizmusra emlékeztető képi világban. A film szerkezetét William Faulkner Vad pálmák c regénye ihlette.
Számos dokumentumfilmet és esszéfilmet is készített. A legjelentősebb ezek közül A guberálók és én (Les Glaneurs et la glaneuse , 2000), amit több díjjal is elismertek.
A férje Jacques Demy (szintén újhullámos filmes) volt, akinek az életéről a Jacquot de Nantes (1990) című filmet forgatta.
|
_7.jpg)
|
Fontosabb filmjei [szerkesztés]
- Cléo 5-től 7-ig (1961)
- Boldogság (Le Bonheur,1964)
- Kreatúrák (Créatures, 1966)
- Az egyik énekel, a másik nem (Une chante, l'autre pas, 1976)
- Sem fedél, sem törvény (Sans toit ni loi, 1985).
