Dominique Sanda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dominique Sanda
Micòl szerepében Vittorio De Sica Finzi-Continiék kertje című filmjében (1970)
Micòl szerepében Vittorio De Sica Finzi-Continiék kertje című filmjében (1970)
SzületettDominique Marie-Françoise Renée Varaigne[1]
1951. március 11. (73 éves)[2][3][4][5][6]
Párizs 12. kerülete[7]
MűvészneveDominique Sanda
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
HázastársaNicolae Cutzarida (2000–)
ÉlettársaChristian Marquand (1970 k.)
Gyermekeiegy gyermek
Foglalkozásafilmszínész
Kitüntetései
Színészi pályafutása
Aktív évek1969 –
Híres szerepeiA megalkuvó
Finzi-Continiék kertje
Huszadik század
Tevékenységszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz Dominique Sanda témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dominique Sanda, teljes születési nevén Dominique Marie-Françoise Renée Varaigne[10] (Párizs, 1951. március 11. –) (más forrás szerint 1948-ban született)[11] francia színésznő, egykori divatmodell.

Élete[szerkesztés]

Származása, gyermekkora[szerkesztés]

Párizs 12. kerületében született, Gérard Varaigne és Lucienne Pichon gyermekeként.[12] A Páli Szent Vincéről nevezett apácarend párizsi iskolájába járt (École des Sœurs de Saint-Vincent-de Paul).[10]

Színésznői pályája[szerkesztés]

Első filmszerepét 1968-ban kapta, Robert Bresson Egy szelíd asszony című filmjében, melyet 1969-ben mutattak be.[13] Dominique erős erotikus kisugárzására más rendezők is felfigyeltek. Rövidesen Olaszországba hívták, ahol Bernardo Bertolucci A megalkuvó című filmdrámájának egyik főszerepét játszotta, Jean-Louis Trintignant és Stefania Sandrelli (1970) mellett. Nagy európai rendezők hívták jelentős filmalkotások fontos női főszerepeihez. Maximilian Schell rendező szerepet adott neki Első szerelem c. filmjében (1970). Vittorio De Sica 1971-es filmjében, a Finzi-Continiék kertjében is főszerepet vitt (Micòl Finzi Contini).

Robert De Niro és Dominique Sanda a Huszadik század c. Bertolucci-filmben (1976)

Luchino Visconti rendező Meghitt családi kör c. 1974-es filmjében Burt Lancasternek (a professzornak) anyját játszotta, Gérard Depardieu és Robert De Niro mellett, akik Bertolucci nagy felháborodást kiváltó Huszadik század című 1976-os erkölcsdrámájában is főszerepet játszottak. Mauro Bolognini rendező 1975-ös filmjében, A Ferramonti-örökség-ben nyújtott alakításáért az 1976-os cannes-i fesztiválon megkapta a legjobb női szereplőnek járó díjat.[14]

Liliana Cavani női filmrendező 1977-es Al di là del bene e del male („Túl jón és rosszon”) című, igen ellentmondásos életrajzi filmjében Sandára osztotta Lou Andreas-Salomé szerepét, aki a két férfi főszereplővel, Paul Rée-vel (Robert Powell) és Nietzchével (Erland Josephson) osztja meg ágyát (1977).

Az 1970-es években amerikai filmekben is szerepelt, így John Huston rendező Mackintosh embere című 1973-as bűnügyi filmjében, Paul Newman és James Mason társaságában, és John Frankenheimer Story of a Love Story című romantikus filmben Alan Bates-szel. Az 1980-as években Benoît Jacquot rendezővel forgatott több filmet, köztük említendő a Les Ailes de la colombe („A galamb szárnyai”) (1981), Isabelle Huppert társaságában. Az 1980-1990-es évek évtized forsulóján egyebek mellett két nemzetközi tévés koprodukcióban szerepelt, így Damiano Damiani rendező 1988-as A Lenin-vonat c. történelmi filmjében ő alakította Inessa Armand-t, a kommunistákkal kollaboráló gyárosleányt. 1990-ben szerepelt a Burt Lancaster főszereplésével készült A terror útja című filmben, amely az Achille Lauro luxushajó 1985-es túszdrámáját dramatizálja.

Játszott színpadon is, 1993-ban az Aubervilliers-i Théâtre de la Commune-ben Melitta szerepét Nicolas Wright Madame Klein című darabjában, melyet Brigitte Jaques-Wajeman rendezett. 1995-ben olaszországi színpadon játszotta Merteuil márkinő szerepét Choderlos de Laclos regényéből készült Veszedelmes viszonyokban, Mario Monicelli rendezésében. 1995–1996 között francia és belgiumi színházakban Lady Chiltern szerepét játszotta in Oscar Wilde: Az eszményi férj című komédiájában, amelyet Adrian Brine rendezett.

Magánélete[szerkesztés]

Dominique Sanda 2013-ban Bécsben

Az 1970-es években Sanda a nála 21 évvel idősebb Christian Marquand színész-rendezővel (1927–2000) élt együtt, akitől 1972-ben Yann Marquand nevű fia született.

2000. január 8-án feleségül ment az Argentínában élő, román születésű Nicolae Cutzarida filozófushoz, egyetemi doktorhoz.[15] Jelenleg (2021) Uruguayban élnek, ahonnan Sanda rendszeresen ellátogat Párizsba.[16] [17]

Főbb filmszerepei[szerkesztés]

Elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://www.lesgensducinema.com/affiche_acteur.php?mots=Dominique+Sanda&nom_acteur=SANDA%20Dominique&ident=50687&debut=0&record=4&from=ok
  2. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  3. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ https://encinematheque.fr/bibli/A2/A215/index.php
  5. ↑ https://www.dominiquesanda.com/biographie.php
  6. ↑ https://www.liberation.fr/portrait/2007/07/16/l-inoubliee_98285
  7. ↑ Les gens du cinéma. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
  8. ↑ Journal officiel de la République française (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. április 11.)
  9. ↑ http://www.culture.gouv.fr/Nous-connaitre/Organisation/Conseil-de-l-Ordre-des-Arts-et-des-Lettres/Arretes-de-Nominations-dans-l-ordre-des-Arts-et-des-Lettres/Nomination-dans-l-ordre-des-Arts-et-des-Lettres-juillet-2013, 2019. április 11., MCCA1318292A
  10. ↑ a b c d e Dominique Sanda : a biography (francia, angol nyelven). official website (dominiquesanda.com)
  11. ↑ La rédaction: Dominique Sanda : Une biographie (francia nyelven). L’Internaute.fr, 2019. február 6.
  12. ↑ Dominique Sanda Biography. (angol nyelven). filmreference.com
  13. ↑ Anne Diatkine: L’inoubliée (langue=francia nyelven). Libération (Libération.fr), 2007. július 16. (Hozzáférés: 2021. május 14.)
  14. ↑ Festival de Cannes: The Inheritance. festival-cannes.com. [2013. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 14.)
  15. ↑ Alina Creanga: El este romanul care a frant inimile femeilor din Argentina (román nyelven). national.ro, 2014. szeptember 10.
  16. ↑ Gabriela Cabezon Camara: Dominique Sanda. Para el amor, Buenos Aires (spanyol nyelven). edant.larazon.com.ar, 2007. augusztus 18. [2017. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  17. ↑ María Moreno: Dominique entre nosotros (spanyol nyelven). Las12 (pagina12.com.ar), 2002. május 31.
  18. ↑ http://iszdb.hu/?audio=19355
  19. ↑ Décret du 11 juillet 2003 portant promotion et nomination. JORF n°161 du 13 juillet 2003 (francia nyelven). JORF / legifrance.gouv.fr/jorf, 2003. július 11.
  20. ↑ Nomination dans l’ordre des Arts et des Lettres juillet 2013. Arrêté du 09 juillet 2013 (francia nyelven). culture.gouv.fr, 2013. július 9.

További információ[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dominique_Sanda&oldid=26708122”