Theo van Doesburg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Theo van Doesburg
Theo van Doesburg self-portrait 1913.jpg
Önarcképe (1913)
Született 1883. augusztus 30.
Utrecht
Elhunyt 1931. március 7. (47 évesen)
Davos, Svájc
Nemzetisége holland
Foglalkozása festő, építész, író, költő
Theo van Doesburg 011.jpg
Theo van Doesburg aláírása
Van Doesburg katonai egyenruhában, 1915 körül
Színes üvegkompozíció (1916-17)
Színes vitro, rekonstruált, eredeti 1926-28 közt

Theo van Doesburg (eredeti neve:Christian Emil Marie Küpper) (Utrecht, 1883. augusztus 30.Davos, Svájc, 1931. március 7.) holland festő, építész, író és költő. Az avantgárd művészeti élet lelkes agitátora, publicistája és szervezője. Megalapította a De Stijl c. folyóiratot, mely nagy hatással volt a művészetek fejlődésére Nyugat-Európában, de különösen Németországban.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkásságát írással kezdte, írónak készült. Meséket, színdarabokat, verseket és újságcikkeket írt. 1913-ban kiadta verseinek gyűjteményes kötetét, majd a festészet és architektúra területén végzett kutatásokat abból a célból, hogy a két képzőművészeti ág harmóniáját megteremtse. A képzőművészet szinte valamennyi ágában kipróbálta magát, például 1910-ben karakteres arcképeket festett, számos önarcképe is maradt ránk. Az első világháború idején katonai szolgálatot teljesített, sokat rajzolt a fronton. 1917-ben Piet Mondriannal és más művész barátaival (Bart van der Leck, Georges Vantongerloo, J.J.P. Oud, Huszár Vilmos) együtt megalapította a De Stijl c. művészeti folyóiratot, melyben építészeti kutatásainak köszönhetően jeles szakcikkeket publikált.

Van Doesburg bemutatta a folyóirat hasábjain az építészet elemi kompozíciós eszközeit, a vonalat, a felületet, a térfoglaló idomokat (volumeneket), az anyagot, s az anyagi volumenek közt kimaradó teret, a tér mellé az időt és zenei ritmust is bekapcsolta, végeredményben a dinamikus egyensúly megteremtésének lehetőségeit taglalta. Jeles képzőművészek publikáltak lapjában, köztük 1918-ban Ozenfant és Jeanneret, akik közül Jeanneret később Le Corbusier néven lett ismert az építészet történetében, 1918-ban a kubizmusról fejtették nézeteiket a lap hasábjain. Sok más híres építész is tartozott a De Stijl körébe, pl. Gerrit Rietveld, Pieter Oud.[1]

Van Doesburg nagy teret engedett a festő Mondrián neoplaszticista festészeti elveinek kifejtésére is. Szinte együtt fejlődött kettejük geometrikus absztrakciója a festészet terén.

Az 1920-as években Van Doesburg hosszas előtanulmányok után alkotói fénykorába lépett, a képzőművészetek és az iparművészetek szinte valamennyi területére rálátott, s működött is azok területén. 1920-ban megnősült, felesége Nelly van Doesburg néven vált ismertté, zongorázott, táncolt és festészettel is foglalkozott. Van Doesburg 1921-ben előadói körutat tett Nyugat-Európában, Párizsban kiadták Classique, Baroque, Moderne (=Klasszikus, Barokk, Modern) c. tanulmányát. Geometrikus absztrakcióval kapcsolatos nézetei nagy vihart kavartak, különösen Weimarban, a Bauhausban, ahol terjesztette Grundbegriffe der neuen gestaltenden Kunst (=Az új alkotóművészet alapfogalmai) c. munkáját.

1924-ig Weimarban maradt, tanított az ottani Bauhaus Képzőművészeti Főiskolán. Nézetei közben az absztrakt festészet területén elváltak Mondrián festészetétől, aki továbbra is kitartott a csak függőleges és vízszintes vonalakból összeállított kompozíciók mellett. Van Doesburg kompozícióinak létrehozásába bevonta az átlós elemeket is, s ezt elementarizmusnak nevezte. Modrian erre nemet mondott, teljesen eltávolodtak.

Eltávolodásuk előjelei már mutatkoztak 1923-ban a Párizsban a Galerie de l'Effort Moderne-ben rendezett De Stijl csoport kiállításon is, Van Doeusburg gyorsan haladt az új irányzatok megismerésében és gyakorlatában, gyakran ellentmondott tegnapi önmagának is. Előfordult, hogy akit egyik nap dicsért, másik nap már kritizálta. Kiváló éleslátását, művészeti intuicióit mindez nem befolyásolta negatívan, sőt a másokkal (és az önmagával is való) vitatkozás jeles művészettörténésszé is avatta őt.

A De Stijl folyóirat megszűntét jelentette Van Doeusburg és Modrian barátságának vége. A Stijl folyóiratból 1924 után már csak két összevont szám jelent meg (1927-ig), majd még egyetlen szám, amelyet Van Doesburg halála után özvegye adott ki 1931-ben.

1924-től Franciaországban élt, számos alkotó munkája közepette Hans Arppal és S. Taeuberrel együttműködve elkészítette a strasbourgi L'Aubett vendéglő enteriőrjét. Sajnos e munkájuk elpusztult, de annak rekonstrukcióját be tudjuk mutatni a galériában.

Még 1930-ban indított Van Doesburg egy folyóiratot Art concret (=A konkrét művészete) címmel, de az mindössze egyetlen számot ért meg. 1931-ben Davosba utazott gyógyulás céljából, de ott március 7-én szívroham következtében meghalt.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frederik van Eeden karakteres arcképe (litográfia, 1910)

Életművét tanulmányozva meghökkentő, hogy az irodalom és a képzőművészet valamennyi területén és az iparművészetben folyamatosan lépést tartott a legmodernebb irányzatokkal, futurizmus, kubizmus, szuprematizmus, konstruktivizmus, dadaizmus, s mind elméletben, mind gyakorlatban követte azokat. Művelte, erősítette, segítette a legmodernebb geometrikus absztrakciót. Legjelesebb a festőművészet területén, de igen figyelemreméltóak épületdíszítései, szobrai és iparművészeti alkotásai is. Művészetelméleti írásaiba belépve, mintha egy kohóban lennénk, láttatja velünk a modern művészetek születését. Művészetkritikusnak is kiváló volt, nem véletlen, hogy éppen ő fedezte fel Mondrian tehetségét. Képzőművészeti alkotásai jóval többek, mint pusztán elméleti írásainak illusztrációi. Színes ablaküvegekből rengeteget készített, ezek is bőséggel tárják fel a festő szin-, formaérzékenységét és vonalainak ritmusát, a ritmikus aritmetikát.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kubista stílusú festményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geometrikus absztrakciók[2][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szobrászati alkotásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Épületdíszítés kívül-belül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kompozíció XX. (1920)
  • Kompozíció: A tehén (1916-1917) (New York, Museum of Modern Art)
  • Kompozíció feketében és fehérben (1918)
  • Ellenkompozíció disszonanciákból XVI. (1925) (Hága, Gemeentemuseum)
  • L'Aubette étterem belső dekorációja[3] (1926-28), Strasbourg; társzerzők: Jean Arp és felesége

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete, Budapest : Terc, 2004. A modern építészet kibontakozása lásd 607-622. p. ISBN 963-9535-02-8
  2. A nyolc kép közül az 1918-ban festett két kép a neoplaszticizmus jegyében készült, a többi 1924-től való kép az elementarizmust, Van Doesburg sajátos stílusát tükrözi.
  3. Sajnos elpusztult a második világháborúban.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Theo van Doesburg témájú médiaállományokat.
  • A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina, 1974. Teo van Doesburg lásd 105-107. p.
  • A századvég és a századelő. (Historia del Arte. Tomo IX.) Budapest : Corvina, 1988. A geometrikus absztrakció lásd 213-239. p. ISBN 963-13-2393-5

Theo van Doesburg design for a floor.jpgTheo van Doesburg design for a floor.jpgTheo van Doesburg design for a floor.jpg

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]