Bauhaus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Bauhaus logo
A Bauhaus épülete Dessauban

A Bauhaus a 20. század első felének legjelentősebb művészeti intézménye, a konstruktív törekvések központja és gyűjtőhelye, amely nevelési módszerei és az alkotó művészet megújítása révén vált kiemelkedő szerepűvé. Alapja a „Bauhaus-eszme". Walter Gropius szerint felelet arra a kérdésre, milyen képzettségre van szüksége egy művésznek ahhoz, hogy el tudja foglalni helyét a (gép)pari társadalomban. A Bauhaus-eszme több mint csupán az iskolát irányító célkitűzés. Évtizedekre szóló szellemi program, még William Morris-tól induló és a századfordulón kibomló művészeti törekvések összegezése, alkotó módszer és alkotói magatartás. A művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni. Egyszerre küzdött a művészet eszméjének fenntartásáért és a művészet korszerű eszközeinek a megtalálásáért. A formaképzés problémáit új módszerrel közelítette meg, felismerte, hogy a formálás, az anyagok, alakítási módok, lehetőségek és a funkció, a rendeltetés követelményeinek megismeréséből, feltárásából fakad. Az anyagok ismeretével és az azokban rejlő lehetőségek kutatásával új művészeti eszközöket adott tanítványai kezébe.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Az Állami Bauhaus intézményét 1919-ben alapította a két weimari művészeti iskola összevonásával Walter Gropius. Az iparművészeti iskolát még Henry van deVelde hozta létre (1902), az ő tervei alapján készült az iskola- és műhelyépület (1906). Irányítása alatt az intézmény a német „Jugendstil" (szecesszió), majd az ezt követő kísérletek egyik szellemi központja volt.

A háború alatt van de Velde Gropiust javasolta utódjául. Gropius egyesíti az iskolát a tanerőiben megfogyatkozott művészeti akadémiával, és új tanárok sorát hívja meg az intézménybe. Johannes Itten, a színdinamika egyik megalapozója, a szín- és tapintóérzék fejlesztésére új utakat kereső bécsi festő, az amerikai Lyonel Feininger, a szobrász Gerhard Marcks, majd Paul Klee, Oskar Schlemmer, Adolf Meyer (Gropius társa a Fagus Művek és a kölni kiállítási épület tervezésében), Georg Muche, és Lothar Schreyer az első mesterei. Rövidesen bekapcsolódik a munkába Vaszilij Kandinszkij és Moholy-Nagy László is, utóbbi az előképzést veszi át Ittentől. Később a volt tanítványok közül kerülnek a mesterek sorába Herbert Bayer, a tipográfia tanára, Breuer Marcell, az asztalosműhely vezetője, Josef Albers, az előképzés irányítója, Gunta Stölz textiltervező és mások. A mesterek között a kor szinte minden szellemi irányának képviselőjét megtaláljuk. Ez a sokarcúság már magában rejti a belső ellentmondásainak alapját is.

Az iskola híre, hatása gyorsan terjed, már 1922-ben vezérszerepe van az európai konstruktív irányzatok (konstruktivizmus) között. A De Stijl körül csoportosuló művészek és az orosz konstruktivisták, Kazimir Malevics és El Liszickij is a Bauhausban találtak szövetségesre.

Az 1923-ban rendezett weimari kiállításon a Bauhaus már a prototípusok egész sorát mutatja be. Ezek még jórészt kézműipari formatervezési kísérletek eredményei. A kiállításra felépített Am Horn „kísérleti" ház berendezésében azonban már a gépipari technikát kifejező tárgyi környezet is megjelenik. A következő évek jobboldali támadásainak hatására Weimarból Dessauba költözik (1925), ahol már formatervező főiskolaként, módosított tantervvel és új mesterek bevonásával működik. Az 1926-ban elkészülő új iskolaépületet és a mesterházakat maga Gropius tervezi.

A belső ellentétek azonban tovább éleződnek. 1928-ban Gropius megválik az intézménytől. Utódja Hannes Meyer, a svájci származású baloldali társadalmi érzékenységű (kommunista?) építész. Hannes Meyer kezdetben a dessaui Bauhausban mesteroktató az építészműhelyben, majd 1928-tól 1930. július 31-ig Gropius utódjaként a Bauhaus igazgatója. Az építészet szociális kérdései iránt személyes vonzódása miatt a közvélemény és a városvezetés szemében baloldali politikai beállítottságúnak tekintették. Ehhez hozzájárult az adott németországi belpolitikai körülményekhez igazodó, az intézeten belül is jelenlevő hallgatói politikai radikalizmus is. Az intézet iránti fokozatosan erősödő nemzetiszocialista politikai nyomás miatt, amit az intézetet fenntartó városi hatóság nem tudott feloldani, s ezért 1930. augusztus 1-én azonnali eltávolítása mellett döntöttek, a vele szolidáris mesterekkel és tanítványokkal együtt.

1930–1933 között Mies van der Rohe a Bauhaus utolsó igazgatója. Az intézményt fenntartó szervek a korábbi semleges légkör visszaállítását a deklaráltan baloldali szellemű Hannes Meyer menesztésével vélték megoldani, amennyiben helyére megfelelő személyt találnak. Választásuk az akkor már egyértelmű szakmai tekintéllyel bíró Ludwig Mies van der Rohéra esett. Igazgatósága rosszul kezdődött. Meyer elbocsátása miatt a hallgatók sztrájkot szerveztek, s követelték, hogy folytatódjék annak a tudományos alapú, rendszeres alakítástannak a létrehozása, amelyet Hannes Meyer kezdett el. Mies tekintélyelvű vezetéssel és főpolgármesteri segítséggel (és rendőri intézkedéssel) lett úrrá a helyzeten. Új tantervet vezettek be, amelyben a korábbihoz képest lényegesen bővült az építészeti képzés. Mies megszüntette a szakmai műhelyekben folyó termelést, s ennek kiesése érzékenyen érintette az intézmény költségvetését.

Igazgatói működése során a Bauhaus képzési szelleme határozottan az építészoktatás felé tolódott. Az építészképzést megreformálták és három fokozatot alakítottak ki. A harmadik fokozatot kizárólag Mies oktatta. Új igazgatóként a nyomasztó társadalmi kérdések hidegen hagyták. Az építészetet művészetként értékelte, amelynek fő kérdései a tér, az arányok és az anyag. Ezt képviselte mintaháza is, amelyet a Bauhaus 1931. évi kiállítására tervezett. Ezen a tárlaton a klasszikusan Bauhaus-szellemű építészek, köztük Albers, Volger, Figer, Breuer jellegzetes kislakás-terveket állított ki, míg Mies terve pazarló térszervezéssel és anyaghasználattal az exkluzív lakásépítés kielégítését célozta. (Mai szemmel nézve, úgy tűnik, itt jelenik meg Mies van der Rohe (vitathatatlanul kimagasló építészi teljesítménye mellett) következő építészeti korszakának alapjellege: a különleges és nagyvonalú, költséges építészeti feladatok, reprezentatív megoldások felé fordulása.)

Mies van der Rohe igazgatói ideje alatt minden tőle elvárhatót megtett a Bauhaus politikamentességének megőrzéséért. 1931-ben rendezvénysorozatot indított az intézetben „az eszmék harcának jegyében”. Brosúrát is készített, amelyben állásfoglalása a következő: „A Bauhausnak a modern kultúra megteremtésére tett erőfeszítései ellenére sem kell átpolitizált korunkban elköteleződnie valamely párt iránt”.

Mies minden erőlködése ellenére nem sikerült az intézményben politikamentes légkört fenntartani. A tanintézet alapfeladatai révén mindenképpen érintkeztek a társadalmi környezettel, annak problémái „begyűrűztek” az oktatásba, s a tanítványokba. A korabeli – egyre inkább fasizálódó – politikai légkörben kívülről a Bauhaus baloldali (kommunista”, „bolsevik”) szervezetként jelent meg. Fokozatos politikai és költségvetési szorításokat követve 1932. október 1-jével Dessau város felmondta a műhely fenntartását. Ezen időben két másik város jelentkezett ugyan az intézmény fogadására, de Mies már hónapokkal korábban elhatározta, hogy a Bauhaust Berlinben, magánintézetként fogja fenntartani. Egy használaton kívüli gyárépületben bérelt is új helyet. Az intézményt balsorsa itt is követte. Egy "vitatható korrektségű” házkutatás során az intézet könyvtárában kommunista folyóiratokra bukkantak. 1933. április 11-én a Gestapo lepecsételte az épületet. Az intézmény újraindítására tett sorozatos kísérletek eredménytelenek maradtak.

[szerkesztés] Bauhaus-műhelyek és tanszékvezetők

Bauhaus-műhelyek Tanszékvezetők
Nyomdászat Lyonel Feininger
Üvegfestés Josef Albers, Johannes Itten
Fémműhely Johannes Itten, Moholy-Nagy László
Asztalosműhely Walter Gropius, Breuer Marcell
Szövés Georg Muche
Fotográfia Walter Peterhans
Falfestészet Oskar Schlemmer, Vaszilij Kandinszkij
Színpadtechnika Lothar Schreyer, Oskar Schlemmer
Könyvkötészet Paul Klee
Kerámiaművészet Gerhard Marcks
Építészet Walter Gropius, Hannes Meyer, Ludwig Mies van der Rohe
Kiállítástervezés Joost Schmidt
Harmonizálástan Gertrud Grunow

[szerkesztés] Más neves tanárok


[szerkesztés] A Bauhaus-eszme és hangsúlyváltozásai

[szerkesztés] Itten művészetpedagógiai elvei

[szerkesztés] A Gropius-korszak

[szerkesztés] Hannes Meyer időszak

[szerkesztés] Mies van der Rohe befolyása

[szerkesztés] A tanítványok

[szerkesztés] A Bauhaus-műhelyek

[szerkesztés] Kiállítások

[szerkesztés] A Bauhaus-eszme termőre fordulása

[szerkesztés] Bauhaus-kritikák

[szerkesztés] A Bauhaus (kultur)történelmi jelentősége

[szerkesztés] A Bauhaus hatása a magyar építészetben

[szerkesztés] Források és szakirodalom

A. Nemzetközi alapművek:

  • Magdalena Droste: Bauhus 1919-1933.(Bauhaus Archiv) - Taschen/Vince K.2003. - ISBN 3-8228-2584-0
  • Magdalena Droste: Bauhaus 1919-1933. Reform und Avantgarde - Taschen, Köln 2006. - ISBN 3-8228-2222-1
  • Jürgen Joedicke: Modern építészettörténet - Bp. 1961. Műszaki K. - ETO 72 036
  • Wend Fischer: Bau-Raum-Gerät (Der Kunst des 20. Jahrhunderts) - R. Piper & Co. Verlag, München 1957.
  • M Wingler: Das Bauhaus - 1962. Berlin

B. Hazai szakirodalom:

  • Enciklopédia Hungarica (Britannica) 2005. CD vers.
  • szerk.: Dr Kubinszky M.: Modern építészeti lexikon - Műszaki K. 1978. - ISBN 96310 1780 X
  • Szentkirályi Z.: Az építészet világtörténete 2. kötet - Bp. 1980. Képzőműv. A. K. - ISBN 963-336-121-4
  • Szilágyi G.: A fotóművészet története - Bp. 1982. Képzőműv. A. K. - ISBN 963-336-282-2

C. Magyar művészet, építészet:

  • Szerk.: Kontha Sándor: Magyar Művészet 1919-1945. (1-2. kötet, p. 327-367) - Akadémiai K. Bp.1985. - ISBN 963-05-2542-9.
  • Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között - Műszaki K. Bp. 1986 - ISBN 963-10-6505-7
  • Dercsényi D.-Zádor A.: Kis magyar művészettörténet - Bp. 1980. Képzőműv. A. K. - ISBN 963-05-3240-9 és ISBN 963-336-128-1
  • szerk.: Szigeti J.: Esztétikai Kislexikon - Bp. 1972. Kossuth K. - PL-66-K-7277 71.1180

A szócikk részletesebb megismeréséhez és kutatásához további szakirodalomjegyzékek az itt felsorolt oktatónevek szócikkeiben találhatók.

[szerkesztés] Ideiglenes képgaléria

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bauhaus témájú médiaállományokat.
P Art2.png Ez a művészeti témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Bauhaus”