Jarnaci csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jarnaci csata
Battle of Jarnac.jpg
a csata 16. századi ábrázolása

Konfliktus harmadik francia vallásháború
Időpont 1569. március 13.
Helyszín Jarnac, Franciaország
Eredmény a katolikus királyi hadsereg győzelme
Szemben álló felek
hugenották francia királyi hadsereg
Parancsnokok
I. Louis de Bourbon-Condé
Gaspard de Coligny
Henri d’Anjou
Gaspard de Saulx
Szemben álló erők
300 lovas 800 lándzsás és lovas

A jarnaci csata (1569. március 13.) a francia vallásháborúk egyik összecsapása volt a katolikusokat támogató királyi hadsereg és a lázadó hugenották között.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második vallásháborút az 1568. március 23-án kötött longjumeau-i béke zárta le, amely megerősítette az 1563-ban kiadott amboise-i ediktumot: az addig elismert városokban és minden bírósági körzet egy-egy városában engedélyezték a protestánsok vallásgyakorlását (igaz, csak a városfalakon kívül, és Párizsból is kitiltották őket). A béke azonban nem volt tartós: a La Rochelle-be visszavonuló hugenották I. Erzsébet angol királynő támogatását élvezve sereget gyűjtött (jobbára Navarrából, amelynek ifjú királya, Bourbon Henrik maga állt a katonák élére), és még 1568 szeptemberében elfoglaltak számos települést a Loire-ig. A király erre visszavonta az ediktumot és betiltotta a hugenotta vallásgyakorlatot.

A fiatal trónörökös, Anjou hercege és III. Louis de Montpensier herceg vezette királyi erők sikeresen megakadályozták, hogy a hugenották áttörjenek a Loire vonalán, és Cossé marsall is vissza tudta verni I. Vilmos orániai herceg Németalföld felől érkező betörését. Ugyanekkor híre jött, hogy Wolfgang pfalz-zweibrückeni herceg is támadásra készül kelet felől, így II. Claude d’Aumale és Jacques de Savoie-Nemours hercegek vezetésével újabb hadsereget kezdtek szervezni Champagne-ban, hogy kivédjék a seregek egyesülését. Tavasszal Anjou hercege, véget vetve a chinoni telelésnek, megindította a támadást dél felé.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két sereg összecsapására Jarnac közelében került sor. Miután a nyugatról, Cognac felől közeledő hugenották megszállták a várost, a királyi csapatok Jarnactól keletre, Châteauneufnél keltek át a Charente északi partjára, meglepve és szétszórva a hugenották seregét. Míg Coligny a sorainak rendezésével volt elfoglalva, Anjou hercege megindult Jarnac felé és elfoglalta Bassacot. A falu felmentésére küldött François de Coligny d’Andelot Triacba szorult vissza az ellenség túlereje elől. Ekkor a Condé hercege vezette hugenotta lovasság parancsot kapott a támadásra, amit Coligny utóbb visszavont, de már későn. A herceg kb. 300 lovasa élén megrohanta a nagy túlerőben lévő ellenséget, ami rövidesen oldalba is támadta, és csapatának nagy része odaveszett. Az ütközetben maga a herceg is elesett. A csatában részt nem vevő hugenotta gyalogság és tüzérség Coligny vezetésével Cognacba vonult vissza.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A viszonylag kis erők részvételével lezajlott jarnaci csata legfontosabb következménye Condé halála volt, amelynek nyomán előbb Coligny, illetve egyre inkább Condé unokaöccse, Navarrai Henrik vált a hugenotta tábor vezéralakjává. A háború a jarnaci csatát követően is folytatódott a megmaradt hugenotta katonasággal, ami a nyár folyamán Châlus városánál egyesülni tudott a pfalzi segélycsapatokkal, majd a La Roche-l’Abeille-i csatában győzelmet aratva megindult Poitiers ostromára. A hadjárat következő, sokkal nagyobb jelentőségű összecsapása az októberi montcontouri csata volt, amely ismét hugenotta vereséggel végződött.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Papp Imre: A francia vallásháborúk és a nantes-i ediktum. In A kora újkor története. Szerk.: Poór János. Budapest: Osiris. 2005. 312–331. o. ISBN 9633897564  
  • Georges Delumeau: Reneszánsz és vallásháborúk. In Franciaország története I. Szerk.: Georges Duby. Budapest: Osiris. 2005. 490–538. o. ISBN 9789632760131  
  • James B. Wood: The King's Army: Warfare, soldiers, and society during the Wars of Religion in France, 1562–1576. Cambridge: Cambridge University Press. 2002. ISBN 0521550033