Montcontouri csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Montcontouri csata
Battle of Moncontour 1569.jpg
a csata 16. századi ábrázolása

Konfliktus harmadik francia vallásháború
Időpont 1569. október 3.
Helyszín Montcontour, Franciaország
Eredmény a katolikus királyi hadsereg győzelme
Szemben álló felek
hugenották francia királyi hadsereg
Parancsnokok
Gaspard de Coligny Henri d’Anjou
Gaspard de Saulx
Szemben álló erők
12 000 gyalogos
7000 lovas
17 000 gyalogos
9000 lovas
Veszteségek
10 000 halott és sebesült néhány száz halott és sebesült

A montcontouri csata (1569. október 3.) a francia vallásháborúk egyik összecsapása volt a katolikusokat támogató királyi hadsereg és a lázadó hugenották között.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harmadik vallásháború során, 1569 márciusában, a királyi csapatok kisebb vereséget mértek a hugenottákra a jarnaci csatában, ahol a protestáns tábor egyik vezéralakja, Condé hercege is életét vesztette. Ugyanakkor a Coligny admirális vezette gyalogság és tüzérség zöme érintetlen maradt, és júniusban sikerült egyesülnie a hadjáraton elhunyt Wolfgang pfalz-zweibrückeni herceg kelet felől érkező, német erősítésével. Miután június 25-én kisebb győzelmet aratott La Roche de L’Abeille-nél a királyi erőkön, Coligny északra vonult, és nyár végén megkezdte Poitiers hosszú, ám kimerítő és seregét megtizedelő és demoralizáló ostromát. Közben a királyi hadsereg északra vonult, a Loire-ig, ahonnan megindult Poitiers irányába. Coligny felhagyott a hét hete húzódó ostrommal, és megindult északnyugat felé, hogy összecsapjon a királyi sereggel.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két sereg összecsapására Montcontour közelében került sor. Bár nem voltak túlzott erőfölényben, a katolikusok rövid és rendkívül véres csatában fényes győzelmet arattak az elcsigázott és rosszul fizetett hugenották felett. Míg Anjou hercegének hadai alig néhány száz főt vesztettek, a hugenotta hadsereg körülbelül tízezres veszteséget szenvedett, maradékai pedig pánikszerűen menekültek dél felé. A csatában Coligny is megsérült.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A montcontouri csata fényes diadallal végződött a királyi erők számára, ám ahelyett, hogy előnyös békét kötöttek volna vagy üldözni kezdték volna az ellenség maradékait, Saint-Jean-d’Angély ostromába kezdtek. Bár a vár másfél hónap után, december elején kapitulált, az anyagilag és emberveszteségek szempontjából is súlyos veszteségekkel járó ostrom nyomán a királyi hadsereg ereje jelentősen lecsökken télire. Coligny eközben megmaradt embereivel felprédálta a Garronne völgyét, és a helyi erőkön áttörve a Rhône-ig jutott, ahonnan elindult észak felé, eközben az ország délnyugati részében újabb protestáns lázadások törtek ki. Az Artus de Cossé-Brissac marsall vezette királyi erők végül a burgundiai Arnay-le-Duc-nél próbálták megállítani az admirálist 1570 júniusában.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Papp Imre: A francia vallásháborúk és a nantes-i ediktum. In A kora újkor története. Szerk.: Poór János. Budapest: Osiris. 2005. 312–331. o. ISBN 9633897564  
  • Georges Delumeau: Reneszánsz és vallásháborúk. In Franciaország története I. Szerk.: Georges Duby. Budapest: Osiris. 2005. 490–538. o. ISBN 9789632760131  
  • James B. Wood: The King's Army: Warfare, soldiers, and society during the Wars of Religion in France, 1562–1576. Cambridge: Cambridge University Press. 2002. ISBN 0521550033