| Montcontouri csata |
 |
| a csata 16. századi ábrázolása |
|
| Konfliktus |
harmadik francia vallásháború |
| Időpont |
1569. október 3. |
| Helyszín |
Montcontour, Franciaország |
| Eredmény |
a katolikus királyi hadsereg győzelme |
| Szemben álló felek |
| hugenották |
francia királyi hadsereg |
|
| Parancsnokok |
|
|
| Szemben álló erők |
12 000 gyalogos
7000 lovas |
17 000 gyalogos
9000 lovas |
|
| Veszteségek |
| 10 000 halott és sebesült |
néhány száz halott és sebesült |
|
A montcontouri csata (1569. október 3.) a francia vallásháborúk egyik összecsapása volt a katolikusokat támogató királyi hadsereg és a lázadó hugenották között.
A harmadik vallásháború során, 1569 márciusában, a királyi csapatok kisebb vereséget mértek a hugenottákra a jarnaci csatában, ahol a protestáns tábor egyik vezéralakja, Condé hercege is életét vesztette. Ugyanakkor a Coligny admirális vezette gyalogság és tüzérség zöme érintetlen maradt, és júniusban sikerült egyesülnie a hadjáraton elhunyt Wolfgang pfalz-zweibrückeni herceg kelet felől érkező, német erősítésével. Miután június 25-én kisebb győzelmet aratott La Roche de L’Abeille-nél a királyi erőkön, Coligny északra vonult, és nyár végén megkezdte Poitiers hosszú, ám kimerítő és seregét megtizedelő és demoralizáló ostromát. Közben a királyi hadsereg északra vonult, a Loire-ig, ahonnan megindult Poitiers irányába. Coligny felhagyott a hét hete húzódó ostrommal, és megindult északnyugat felé, hogy összecsapjon a királyi sereggel.
A két sereg összecsapására Montcontour közelében került sor. Bár nem voltak túlzott erőfölényben, a katolikusok rövid és rendkívül véres csatában fényes győzelmet arattak az elcsigázott és rosszul fizetett hugenották felett. Míg Anjou hercegének hadai alig néhány száz főt vesztettek, a hugenotta hadsereg körülbelül tízezres veszteséget szenvedett, maradékai pedig pánikszerűen menekültek dél felé. A csatában Coligny is megsérült.
A montcontouri csata fényes diadallal végződött a királyi erők számára, ám ahelyett, hogy előnyös békét kötöttek volna vagy üldözni kezdték volna az ellenség maradékait, Saint-Jean-d’Angély ostromába kezdtek. Bár a vár másfél hónap után, december elején kapitulált, az anyagilag és emberveszteségek szempontjából is súlyos veszteségekkel járó ostrom nyomán a királyi hadsereg ereje jelentősen lecsökken télire. Coligny eközben megmaradt embereivel felprédálta a Garronne völgyét, és a helyi erőkön áttörve a Rhône-ig jutott, ahonnan elindult észak felé, eközben az ország délnyugati részében újabb protestáns lázadások törtek ki. Az Artus de Cossé-Brissac marsall vezette királyi erők végül a burgundiai Arnay-le-Duc-nél próbálták megállítani az admirálist 1570 júniusában.
- Papp Imre: A francia vallásháborúk és a nantes-i ediktum. In A kora újkor története. Szerk.: Poór János. Budapest: Osiris. 2005. 312–331. o. ISBN 9633897564
- Georges Delumeau: Reneszánsz és vallásháborúk. In Franciaország története I.. Szerk.: Georges Duby. Budapest: Osiris. 2005. 490–538. o. ISBN 9789632760131
- James B. Wood: The King's Army: Warfare, soldiers, and society during the Wars of Religion in France, 1562–1576. Cambridge: Cambridge University Press. 2002. ISBN 0521550033
