Hermelin
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
- Ez a szócikk az állatról szól. A heraldikai színhez lásd: Hermelin (heraldika).
 |
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||
| Státusz | ||||||||||||||||||||||
| ••••••• Nem veszélyeztetett ••••••• | ||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 10 000 Ft
|
||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Mustela erminea |
||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
|
||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hermelin témájú médiaállományokat. |
A hermelin (Mustela erminea) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjéhez, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
A hermelin Ázsia, Európa és Észak-Amerika tundráin és a mérsékelt égövi erdőségeiben él. A Földközi-tenger vidékén nem fordul elő, Magyarországon ritka, védett, eszmei értéke jelenleg 10000 forint. Új-Zélandra is betelepítették.
A hermelin javarészt a nyílt területek, így a mezők, rétek, folyó- és tópartok lakója. előfordul szántóföldeken is, ahol mindig számíthat bőséges rágcsáló zsákmányra. A hegyvidékeken 3400 méter magasra hatol fel. A zárt erdőségeket kerüli.
[szerkesztés] Alfajai
- Mustela erminea alascensis
- Mustela erminea algiricus
- Mustela erminea anguinae
- Mustela erminea angustidens
- Mustela erminea arctica
- Mustela erminea audax
- Mustela erminea bangsi
- Mustela erminea celenda
- Mustela erminea erminea
- Mustela erminea fallenda
- Mustela erminea ferghanae
- Mustela erminea gulosa
- Mustela erminea haidarum
- Mustela erminea herminea
- Mustela erminea hibernica
- Mustela erminea imperii
- Mustela erminea initis
- Mustela erminea invicta
- Mustela erminea kadiacensis
- Mustela erminea kanei
- Mustela erminea labiata
- Mustela erminea leptus
- Mustela erminea lymani
- Mustela erminea microtis
- Mustela erminea mortigena
- Mustela erminea muricus
- Mustela erminea nippon
- Mustela erminea olympica
- Mustela erminea orientalis
- Mustela erminea polaris
- Mustela erminea pusilla
- Mustela erminea richardsonii
- Mustela erminea rixosa
- Mustela erminea salva
- Mustela erminea seclusa
- Mustela erminea semplei
- Mustela erminea streatori
- Mustela erminea vulgaris
- Mustela erminea whiteheadi
[szerkesztés] Megjelenése
Fej-törzs-hossza élőhelyétől és nemtől függően változó, míg Európában 20-33 centiméteres, addig Észak-Amerikában eléri a 44 centimétert. A hímek akár kétszer akkorák is lehetnek, mint a nőstények. Farokhossza 8-12 centiméter, testtömege 70-245, néha 440 gramm is. A téli vedlés novemberben vagy decemberben kezdődik; ilyenkor az állat fekete farokhegyét leszámítva hófehér színt ölt. A fehér téli bunda először a hermelin hasán, nyakán és farka alatt kezd növekedni. Nyáron a háta szőre gesztenyebarna; hasa és melle fehér (esetleg sárgás árnyalattal), farka hegye fekete. Az Alpoktól délre a hermelinek nem cserélik le barna bundájukat fehérre. Az őszi szín cserélés gyorsabban megy végbe, mint a tavaszi. A hermelin teste igen karcsú és nyúlánk. Gyors, jellegzetesen elnyújtott ugrásokkal szalad. Közben felágaskodik és figyel.
[szerkesztés] Életmódja
 |
E szócikk szövege részben vagy egészen Brehm Az állatok világa című művének 1901-ben megjelent magyar kiadásából való. Emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell. |
Obligát ragadozó: elsősorban kisebb rágcsálókat, madarakat fogyaszt; jobb híján a rovarokra, lárvákra, vagy akár a dögevésre is ráfanyalodhat. Technikás, ügyes vadász, gyorsaságának és ártatlan küllemének köszönhetően a tőle nagyobb zsákmányállatokat is el tudja ejteni.
A menyéthez hasonlóan a hermelin is minden vidéken, sőt minden helyen megtalálható, és ért hozzá, hogy kényelmessé tegye tanyáját. Földi lyukakban, vakond- és hörcsögtanyákon, sziklahasadékokban, falrepedésekben, kőrakások alatt, fák odvában, lakatlan épületekben, és száz más efféle búvóhelyen üti fel sátorfáját.
Rendszerint ugyan a nappalt átalussza, de nem ritkán fényes nappal és az emberek szeme láttára is csatangol. Portyázásra azonban mégis leginkább alkonyatkor indul. Napszállta felé nagyon élénk és virgonc. Ha az ember ilyenkor a tanyája közelében járkál, nem kell sokáig várakozni és keresgélni, hogy felfedezzük az okosszemű és gyors észjárású állatkát.
Ha a közelben elrejtőzhetünk, könnyen megfigyelhetjük sürgés-forgását. Amint a türelmetlen és kíváncsi, sőt bizonnyal éhes állat előbúvik, mindenekelőtt tanyája legközelebbi környékét kutatja át. Ilyenkor egész teljességében bontakozik ki mozdulatainak gyorsasága, ügyessége és kecsessége. Hol angolnához hasonlatosan siklik a kövek vagy a bokrok ágai közt, hol mozdulatlanul megül egy pillanatra, nyúlánk derekát magasra felpúposítja, még sokkal jobban, mint a macska; hol pedig valami egérlyuk, vakondtúrás, vagy hasadék előtt áll meg hirtelen, és beleszimatol. Még akkor sem teljesen nyugodt, ha egy helyben áll, mert a füle és szeme, sőt az orra is örökké mozog, kis fejét pedig villámgyorsasággal forgatja minden irányban.
El kell ismernünk, hogy minden néven nevezhető testgyakorlásnak mestere. A legnagyobb könnyedséggel fut és ugrik, kitűnően kúszik és szükség esetén széles folyókon is gyorsan és biztosan úszik keresztül.
Testi ügyességével teljes összhangban állnak a hermelin értelmi képességei is. Éppoly bátor, mint rokona, a kis menyét, s faja vérszomjával fékezhetetlen rablóvágyat egyesít. A hermelin sem ismer olyan ellenséget, amely őt komolyan megfélemlíthetné, mert bizonyos körülmények közt vakmerőségében még magát az embert is megtámadja.[1]
Természetes ellenségei főként a baglyok, rókák, macskák – valamint az ember, aki értékes bundája miatt, csapdázással ritkítja a hermelin állományt.
Természetes életkörülmények között másfél-két év egy hermelin átlagos élettartama – a hímek valamivel rövidebb életűek, mint a nőstények. Fogságban 7…8, esetenként 10 évig élő példányokról is tudunk.
[szerkesztés] Szaporodása
Az ivarérettséget a nőstény 6-7 hónaposan, a hím egyévesen éri el.
A párzási időszak május közepétől augusztus közepéig tart, de a csíra nyugalmi állapota miatt az embriók csak tél végén kezdenek fejlődni. A vemhesség időtartama a pete beágyazódását követően nagyjából 30 napig tart. A nőstény 4-5 kölyköt hoz a világra. A kölykök születésükkor fehér bundájuak és zárt szemüek. A kölykök már négyhetesen kapnak szilárd táplálékot. "Elválasztás" után a kölykök még több hétig együtt maradnak az anyjukkal, aki vadászni tanítja őket; az ivarérés után a hím utódok új vadászterületet keresnek, a nőstények viszont egyes esetekben az anyjuk territóriumán maradnak. Túlélési esélyük erősen függ a zsákmánykínálattól.
[szerkesztés] Rokon fajok
A Mustela nemzetség nem mindegyik tagja közeli rokona a hermelinnek.
Legközelebbi rokona a menyét (Mustela nivalis), vele össze is szokták téveszteni – fontos különbség, hogy a menyétnek van rozsdabarnás-vöröses torokfoltja, a hermelinnek ilyen sosincsen!
Hasonlóképp közeli rokon a görény – Mustela putorius, M. eversmanni, M. furo – sok félreértésre ad okot ez a rokonság. Leonardo da Vinci híres festményén, amely a "Hermelines hölgy" címet viseli, valójában egy fehér vadászgörény látható. (A hermelin nem tűri jól az ember közelségét, fogságban szaporodni sem igen hajlandó.)
[szerkesztés] Források
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9
- [1]
- Természetkalauz: Emlősök, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996-, ISBN 963 548 218 3
