Bagolyalakúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bagolyalakúak
Evolúciós időszak: Késő paleocén - jelenkor
Uhu (Bubo bubo)
Uhu (Bubo bubo)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)
Elterjedés
Owl range.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bagolyalakúak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bagolyalakúak témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bagolyalakúak témájú kategóriát.

uhu

A bagolyalakúak (Strigiformes) vagy közismert nevükön a baglyok a madarak osztályának egy rendje. 2 család és 217 faj tartozik a rendbe. Egy időben a morfológiai konvergenciák (erős, kampós tépőcsőr) miatt a sólyomalakúakkal sorolták őket közös rendbe, egyes vélemények szerint viszont a lappantyúalakúak a legközelebbi rokonaik. Az ókori Görögországban a bölcsesség jelképének tartották a baglyokat, a közép-európai kultúrában viszont a félelem és a halál jelképeként jelentek meg. A Kárpát-medencében 13 fajuk fordul elő.

A baglyok összes fajtája rendelkezik szemöldökkel. A madarak nem izzadnak, mivel nincs izzadságmirigyük. A bagolyalakúak főleg éjszaka aktív ragadozó madarak, puha és dús tollazatuknak köszönhetően hangtalanul repülnek, így meglepetésszerűen ütnek rajta zsákmányállataikon. Hallásuk kiváló, mivel mély fülkagylóik aszimmetrikusan helyezkednek el, ami hatékonyabbá teszi a térhallást. Látásuk is kitűnő, a baglyok az egyedüli madarak, amelyek látják a kék színt, és az infravörös tartományban is látnak. A baglyok nem tudják a szemüket mozgatni. A szemük körüli kör vagy szív alakú arcfátyol rövid, végükön behajló tollakból áll. A lábujjaikon erős karmok nőnek, a külső ujjuk vetélőujj, azaz előre és hátra is fordítható. Csüdjük tollas, azaz a lábujjaikig toll borítja őket. Méretük változatos: akadnak köztük veréb és sas nagyságú fajok is. Csőrük rövid kampójú, tövétől kezdve lefele hajló. Begyük nincs.

A bagolyalakúak étrendjében minden megtalálható a rovaroktól kezdve a madarakon keresztül a kisméretű emlősökig. Egyes fajok halásznak is. A zsákmányt egészben nyelik le, az emészthetetlen részeket később felöklendezik. Fészket nem építenek, elhagyott fészkeket vagy faüregeket használnak. A tojók rendszerint nagyobbak a hímeknél.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendbe az alábbi 2 család tartozik.

Magyarországi fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon napjainkig tizenkét bagolyfajt regisztráltak:

  • A hóbagoly (Nyctea scandiaca) és a karvalybagoly (Surnia ulula) nagyon ritka kóborló.
  • A gatyáskuvik (Aegolius funereus) és a törpekuvik (Glaucidium passerinum) ritka költőfaj az Északi-Középhegységben – annyira ritka, hogy ez utóbbi költését még nem sikerült bizonyítani.
  • Az uráli bagoly (Strix uralensis) terjeszkedik középhegységeinkben, sőt, már az Alföldről is jelezték.
  • Az uhu (Bubo bubo) már csak néhány helyen, és csak az északi országrészben és a Dunántúlon fészkel (jelezték Békés megyéből is).
  • A füleskuvik (Otus scops) többfelé is szórványosan fészkel odvakban.
  • A ritka réti fülesbagoly (Asio flammeus) pusztai élőhelyeken fészkel;
  • a hasonló erdei fülesbagoly (Asio otus) viszont gyakran megtelepszik a fasorok elhagyott szarkafészkeiben, varjútelepein, és egyre több helyen városokban is (parkokban, valamint lakótelepi erkélyek virágládáiban). Telente előszeretettel húzódik be a települések parkjaiba, ahol a nappalt elsősorban örökzöld fákon tölti.
  • A macskabagoly (Strix aluco) jellemzően erdőkben, parkokban fészkel (főleg öreg fák kikorhadt üregeiben, odvaiban), de rendszeresen megtelepszik padlásokon is.
  • A gyöngybagoly (Tyto alba) egykor szintén fák odvaiban fészkelt, de ma már szinte kizárólag padlásokon, tetőterekben és templomtornyokban.
  • A kuvik (Athene noctua) állománya folyamatosan csökken, hiszen fő fészkelőhelyei a tanyák és állattartó telepek padlásai, táplálkozni pedig a legeltetett füves élőhelyekre, kis parcellás mezőgazdasági földekre jár, és így élettere a tanyák elnéptelenedésével, a pusztai legeltetés felhagyásával, az odvas pusztai fasorok eltűnésével egyre szűkül.

Baglyok a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

– Arany János: Családi kör

A görög mitológia Pallasz Athénéjének állandó jelzője a bagolyszemű (bagolyszemű, aki a sötétben is lát, vagyis átlát a dolgok felszínén).[1] A macskabaglyot, mint a többi bagolyfajt a balszerencsével társítják. William Shakespeare is beszélt erről „Julius Caesar” című tragédiájában, az 1. felvonás 3. színében: „… s az éjmadár/Világos délben űlt a közteren/Vijjogva és huhogva.”[2] Az idézethez Kéry László ezt fűzte hozzá tanulmányában: „Éjmadár. Bagoly, amelynek a huhogását rossz jelnek tartotta a néphit.”[3]

…a halálmadár-vizsgán
csak ücsörgött és pislogott pislán. …
Rászállott a legelső viskóra,
és ott csücsült bóbiskolva.
Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz,
mert ez volt a temetői gyászház.
Így lett a nagyerdő legostobább baglya
a Huhogányos Akadémia tagja.

– Romhányi József: A bölcs bagoly

John Ruskinnek is ismert egy mondása: „Bármit mondanak is a bölcs emberek, számomra a bagoly huhogása profetikusan gonosznak hat.”[4] A magyar irodalomban Arany János „Családi kör” című versében a bevezető hangulatfestő részben megemlíti a baglyot is.[5] Ugyanő „Az Ó torony” című költeményben is leírja, hogy Nagyszalonta csonka tornyának „Vércse, bagoly örökös lakója”.[6] Tamási Áron regényt írt „Bölcső és Bagoly” címmel.[7] Szabó Lőrincnek is van egy kedves baglyos költeménye, „A bagoly” című, amely a Lóci-versek sorába tartozik.[8] Romhányi József „A bölcs bagoly” című humoros versében[9] a buta gyerek-bagolyról írt.

A „Kérem a következőt!” című népszerű magyar rajzfilm-sorozat főhőse Dr. Bubó, az erdő orvos baglya, aki ugyan uhu, de kétségkívül bagoly. Ismert magyar baglyos mondás a „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű!”

Maurice Ravel „A gyermek és a varázslat” című operájának van egy bagoly szereplője is.[10]

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Trencsényi-Waldapfel, Imre: Pallas Athéné, Árés és Héphaistos. Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2010. május 15.)
  2. Shakespeare, William. Julius Caesar, Fordította: Vörösmarty Mihály. In: Shakespeare összes művei 4., Budapest: Európa Könyvkiadó, 236. o (1961) 
  3. Kéry, László. Julius Caesar, In: Shakespeare összes művei 4., Budapest: Európa Könyvkiadó, 640. o (1961) 
  4. Armstrong, Edward A.. The Folklore of Birds: An Enquiry into the Origin and Distribution of Some Magico-Religious Traditions. London: Collins (1958) 
  5. Arany, János: Családi kör. Egyszervolt.hu – Olvasni jó!. Neumann János Digitális Könyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  6. Arany, János: Arany János összes költeményei. Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2010. május 16.)
  7. Tamási, Áron: Bölcső és Bagoly. Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2010. május 16.)
  8. Szabó, Lőrinc: A bagoly. Irodalom-birodalom. (Hozzáférés: 2010. május 16.)
  9. Romhányi, József: A bölcs bagoly. www.szepi.hu. (Hozzáférés: 2010. május 16.)
  10. Maurice Ravel: A gyermek és a varázslat (L’enfant et les Sortiléges). Bartók+Európa 2010 Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. (Hozzáférés: 2010. május 16.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]