Hóbagoly

Hóbagoly
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon fokozottan védett Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes) Család: Bagolyfélék (Strigidae) Alcsalád: Striginae Nem: Bubo Faj: B. scandiaca
Tudományos név
Bubo scandiaca (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Strix scandiaca Linnaeus, 1758 Strix nyctea Linnaeus, 1758 Nyctea scandiaca (Linnaeus, 1758) Bubo scandiaca (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
A zöld színű terület a nyári szálláshelye, a kék színű a téli tartózkodási helye.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Hóbagoly témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Hóbagoly témájú médiaállományokat.

A hóbagoly (Bubo scandiacus) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.

2002-ig a Nyctea nemhez tartozott, melynek egyetlen képviselője volt. Taxonómiailag eléggé izolált fajnak tartották, bár az uhufajokkal való közeli rokonságát már régóta tudták a rendszerezők. A 2002-ben lefolytatott molekulabiológiai vizsgálatok kiderítették, hogy valójában a Bubo nemhez tartozik. A nemen belül legközelebbi rokon fajai az amerikai uhu (Bubo virginianus) és a Magellán-uhu (Bubo magellanicus). (Néhány régebbi rendszer még a régi alakot Nyctea scandiaca használja.)

Külső megjelenésében az uhu fajoktól főleg a fehér tollazatával és a tollakkal borított csüdjével és lábujjaival különbözik. Ezek a bélyegek a sarkvidéki klímához és élőhelyhez való alkalmazkodás folyamán alakultak ki a fajnál.

Megjelenése

Tojó hóbagoly

Hím hóbagoly

Méretben majdnem eléri az uhu (Bubo bubo) nagyságát. A kifejlett egyedek testhossza 55-66 centiméter, szárnyfesztávolsága 145-165 centiméter. A tojó egy ötödével nagyobb, mint a hím. A hím egyedek 55-60 centiméter hosszúak, míg a tojók 63-66 centiméteresek is lehetnek. A Testtömeg alakulása is hasonló a két ivarnál. A kifejlett hóbaglyok tömege 1,6-2,5 kilogramm közötti. A kisebb testű hímek tömege 1600-1700 gramm, míg a testesebb tojók elérhetik a 2100-2500 grammot is.

A hím tollazata majdnem teljesen fehér. A tojó tollazata fehér sötéten mintázva, ami jó álca költéskor. A fiókák tollazata szürke színű.

Feje - mint minden bagolyfajé - kerek. Fekete csőrének tövét sűrűn beborítják az apró pehelytollak. Szemei sárga színűek.

Lábait egészen a lábujjakig sűrű, fehér tollazat borítja. Ezzel a tollazattal mintegy hócipőszerűen védi lábait a hideg ellen, miközben a havon ül.

Hangja

A hóbagoly a költési időszakon kívül nagyon hallgatag madár. A párkeresés során a hímek elég hangosak. Főleg egy hangos, érdes hangzású károgáshoz hasonló hangot és egy mély hangzású "hu" hangot adnak ki, mely a tojókat hívja és a revír foglaltságát is jelzi a többi hím egyed felé. Ezen hívóhangot a tundrán több kilométeres távolságból is hallani lehet. A párkeresési időszak alatt a tojó is ad ki olykor károgó jellegű hangot, de ez mindig jóval halkabb, mint a hímek kiáltása.

Ezeken kívül többféle hang is szerepel a hóbagoly hangrepertoárjában. A fiókák sziszegő hangon követelik az ételt a szülőktől. A szülők kotkodácsolásra emlékeztető hangon hívják fel a veszélyre a fiókák figyelmét és hangos hangon kiáltoznak, ha költés közben zavarják meg őket.

Előfordulása, élőhelye

Az költőterülete (zöld) és telelő területe (kék)

A bagolyfélék családjából a hóbagoly él a legészakabbra és az egyetlen faj a családból, amelyik a tajgaövnél északabbra költ.

Az északi-sarkkör területén költ cirkumpolárisan, Izlandtól és Skandináviától keletre Kelet-Szibériáig, valamint Alaszkában, Kanadában és Grönlandon is. Költőterületének legdélebbi pontja Norvégia magashegységi területein van. 1967 és 1975 között a Shetland-szigeteken is költött.

Elterjedési területén belül olykor jelentős mértékben vándorol, ott költ, ahol kellő mennyiségű táplálékot talál. Elsősorban fő táplálékállatainak, a lemmingek mennyiségének függvényében fordul elő egy adott területen.

Állandó jelleggel nem vonul, de különösen hideg, hóban gazdag teleken, vagy ha lemmingek populációja a gradáció után összeomlik délebbre vándorolhat. Elsősorban a fiatal, még párba nem állt madarak elég kóborló természetűek. Időnként előfordulhatnak kóborló egyedei Oroszország középső részén, Közép-Ázsiában, Mandzsúriában vagy az Amerikai Egyesült Államok északi tagállamaiban is. Néha egy-egy egyed Közép-Európában is feltűnik, de sosem maradnak tartósan ennyire délre a költőterületektől.

Gyér növényzetű, nyílt területeken, tundrán, füves, lápos területeken fordul elő, az erdős élőhelyeket többnyire elkerüli.

Életmódja

Éjszakai ragadozómadárként elsősorban szürkületkor, de ritkábban nappal is vadászik. Többnyire magányosan él. A szaporodási időben erőteljesen territoriálisak, a területüket a hímek hangjelzéssel és fenyegető testtartással védelmezik vetélytársaikkal szemben. A territórium nagysága a területen fellelhető táplálékmennyiségtől függ. A hóbagoly elterjedési területének nagy részén költözőmadár, télen a hideg északi területekről délebbre vándorol. Természetes ellenségei a rókák, szürke farkasok és a nagy termetű ragadozómadarak.

A hóbagoly ragadozó, táplálékát elsősorban kis termetű rágcsálók, például (lemmingek, egerek, patkányok, mókusok és egyebek) alkotják, de elkapja a nagyobb termetű nyulakat is. A nála kisebb termetű madarak sincsenek biztonságban tőle, hiszen a fácánokat, alpesi hófajdokat, récéket, ludakat, sirályokat és énekesmadarakat is elfogyasztja. Alkalmanként halat is zsákmányol, de nem veti meg a dögöt sem. Vadászat során egy nyílt terület legmagasabb pontján várakozik a közelben felbukkanó prédára. Lényegében teljes vadászterületét belátja egy helyben ülve, hiszen fejét 270°-ban képes körbefordítani. A nem emészthető csontokat, szőrt, tollazatot nagyméretű, hengeres köpet formájában öklendezi vissza.

Szaporodása

Egész életre szóló párkapcsolatot alkot. Két évesen lesz ivarérett, a költési időszak májustól szeptember közepéig tart, a pontos idejét a táplálék bősége határozza meg.

A hím az udvarlás során előbb egy "légi bemutatót" tart, gyakran zsákmánnyal a csőrében vagy a karmai között. Majd a földre leszállva folytatja a násztáncot, melynek végén zsákmányát a nőstény elé helyezi. Ritkán előfordul az is, hogy a zsákmányt repülés közben adja át a tojónak. A hím által foglalt territóriumban a nőstény választja ki a fészek helyét, mely valamilyen kisebb magaslat, dombocska. A nőstény ennek a kis magaslatnak a felszínén kis mélyedést kapar, és ebbe rakja tojásait anélkül, hogy bármivel kibélelné.

A tojó 3-11 sima, csillogóan fehér tojást rak, melyen 32-34 napot ül. A tojó az első tojás lerakása után már ül a tojásokon. A kikelt fiókákról mindkét szülő gondoskodik. Azokban az években, amikor kevés a zsákmányállat, a hóbagoly lemond a költésről, és nem nevel utódokat.

A fiókák körülbelül 25 nap után kezdenek repülni, és 5-7 hetes korukban kezdenek el saját maguk vadászni. Fiókáit agresszívan védi, még az emberre is képes rátámadni a saját revírjén belül.

Szabadon 15 évet él, de fogságban elérte a 28 évet is.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendkívül ritka kóborló.

Természetvédelmi helyzete

Hóbagoly

A hóbagoly populációja stabilnak tűnik, a becslések szerint a vadon élő állománya mintegy 290 000 egyedre tehető. Az ember vadászik rá húsáért, valamint trófeájáért is. A hóbaglyokat gyakran éri baleset az emberi tevékenységekből adódóan, elütik őket, illetve magasfeszültségű vezetékeknek repülnek.

Korábban Kanadában a telelőterületen nagyszámú egyedet lőttek le, elsősorban trófea céljából. Ma ott hivatalosan védett faj, de illegális kilövések kis számban, de olykor ma is előfordulnak. Alaszkában és Kanadában a sűrűbben lakott részeken elé gyakori a tehergépjárművekkel való ütközés. Ez azonban lényeges nem befolyásolja a faj adott régióban élő állományát. Skandináviában egy enyhén fogyatkozó trend figyelhető meg a hóbagoly állományában, ami részben a klímaváltozásra vezethető vissza, részben pedig az élőhelyeken a fokozódó emberi zavarással lehet összefüggésben.

A fajt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „nem veszélyeztetett” kategóriába sorolja. A fenti veszélyforrások ellenére elterjedési területe óriási és még nagyon sok ember által alig háborgatott részei vannak, ahol a faj biztonságban élhet.

Hóbagoly az állatkertekben

Hóbagoly az angliai Wight-sziget állatkertjében

A hóbaglyok a sarkvidékek élővilágának egyik leggyakoribb képviselői az állatkertekben, mint az egyetlen bagolyfaj, mely az arktikus körülményekhez alkalmazkodott. Az állatkerti ismeretterjesztésben a nappali életmódhoz való alkalmazkodása révén tölt be fontos szerepet, mely a legtöbb bagolyfajtól megkülönbözteti. Az európai állatkertekben az egyik leggyakrabban látható bagolyfaj, Magyarországon is több helyen találkozhatunk vele: így a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban, a Nyíregyházi Állatparkban, a Debreceni Állatkertben és a Győri Állatkertben is látható.

Érdekesség

A hóbagolyról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon.

Hóbagoly a gúnyneve Boross Péter volt miniszterelnöknek.

Hedvig (Harry Potter), Harry Potter baglya egy hóbagoly J. K. Rowling regénysorozatában.

Jules Verne Fekete Indiák című regényében Silfaxot egy megszelidített hóbagoly segítette munkájában.

Québec kanadai tartomány hivatalos madara.

Források

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Schnee-Eule című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
• Az MME Monitoring Központjának adatlapja
• Veszprémi Kittenberger Állatkerti pár

További információk

• Ritka madarak hazai előfordulásai
• Angol nyelvű fajleírás
• A faj adatlapja a Bagoly lapon (angol)