Uhu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Uhu
Eagle.owl.arp.750pix.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)
Család: Bagolyfélék (Strigidae)
Alcsalád: Striginae
Nem: Bubo
Faj: B. bubo
Tudományos név
Bubo bubo
(Duméril, 1806)
Szinonimák

Nagy fülesbagoly

Elterjedés
Bubu bubo dis.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Uhu témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Uhu témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Uhu témájú kategóriát.

Erős tépőcsőre van
Uhu-muc.jpg
Bubo bubo winter 1.jpg
Uhu1.jpg

Az uhu vagy nagy fülesbagoly (Bubo bubo) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában és Ázsiában él. Kerüli az emberi településeket, a nehezen megközelíthető, sziklás, szakadékokkal szabdalt területeket kedveli, amelyeket elszórt fák borítanak.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb bagolyfajok egyike, magassága 60-75 centiméter, szárnyfesztávolsága 160-188 centiméter, tömege 1500-4200 gramm között van. A tojó nagyobb és nehezebb, mint a hím. Háta rozsdabarna, feketés vonalkákkal, hasi része sárgás, hullámos barna rajzokkal. Tollfülei jól láthatók. Lábai tollasak, szárnyai nem érnek a farka végéig. Horgas csőre van , amivel könnyen tudja tépni a zsákmányát.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éjjeli ragadozó, nappal sziklarésekben, fák üregében pihen. Madarakon és kisebb emlősökön kívül a nyulakat is zsákmányul ejti. Nagy termete lehetővé teszi akár más baglyok, őzgidák és rókák elejtését is. Éjjeli állat, de megfigyeltek olyan példányokat is, amelyek nappal jártak zsákmány után. Rendkívül kifinomult látása és hallása segíti vadászatában.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magányosan élnek, csak a költési időszakban állnak össze az állandó, egymás mellett élethosszig kitartó párok. Az egyedek hevesen védelmezik territóriumukat. A költési időszaka február és augusztus közé esik. Gyakran más fajok fészkét foglalja el, vagy saját maga rakja egy-egy védett sziklakiszögellésre, barlang bejáratához, a tajgán a talajra. A fészket a pár több éven keresztül is használhatja. A költésben a tojó egyedül vesz részt, a fiókák felnevelésében azonban a hím is szerepet vállal. A fészkét hevesen védelmezi a betolakodókkal szemben. Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 34 napig kotlik, a fiókák fészekhagyóak, és nagyjából 7 hetesen válnak röpképessé. A fiatalok 2-3 évesen költenek először. A megfigyelések szerint 31 éves korukban még szaporodóképesek. A természetben többnyire 20 évnél nem élnek tovább, fogságban azonban 60 évig is elélhetnek.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendkívül érzékenyek élőhelyük, környezetük változásaira. Ha kevesebb a táplálék, egyből csökken a párzási kedvük, így a költési időszak is késik.

Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 500 000 Ft, hazai állománya 40 párra tehető. Elsősorban középhegységeink sziklafalain, elhagyatott kőbányáiban fészkel. Kizárólag éjszakai aktivitású bagolyfaj, a nappalt sziklaüregekben és sziklapárkányokon tölti. Zsákmányállatai rágcsálók, nyúlfiak és sünök. Állománya a sikeres természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően növekvőben van.

Állatkertekben gyakori fajnak számít, Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Debreceni Állatkertben, a Jászberényi Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban és a Veszprémi Állatkertben mutatnak be uhut (általában nem a hazai, hanem a koreai alfaját).

Vadászat uhuval[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülő vadász

Uhut használnak vadászatra. E célból az uhut még fiatalon befogják, röptetőkben tartják. Amint kitollasodott, egyik lábára erős bőrből készült béklyót teszünk. Melegvérű állatokkal – hetenként legalább kétszer – etetjük. Veleszületett ösztönénél fogva csakhamar megismerkedik ellenségeivel, melyeket azután minden tanítás nélkül különbözőképpen jelez is. Így a varjút, szarkát, vércsét ide-oda tipegéssel, tollainak borzolgatásával jelenti; hasonlóan a karvalyt, sólymot és az ölyvet is, csakhogy fejét vállai közé húzva, csőrével pedig kelepelve; a nagy sast pedig ülőkéjéről leugorva a földön várja, sőt még hátára is fekszik, hatalmas karmaival védve testét. Ha azután az uhuval vadászni akarunk, akkor az erdő kiszögellésein, a nyílt mezőn bagolykunyhót építünk a vadásznak. A gödröt azután befedjük kilövőrésekkel ellátott fatetővel és földdel úgy, hogy az egésznek kívülről földhányás alakja legyen. A kunyhó előtt 20-30 méternyire erősen oldalt hajló ágat ásunk a földbe ülőkének az uhu számára, s végül ettől mintegy 10 méternyire leszállásra alkalmas fát rakunk az uhura lecsapó madarak számára. A vadászásnál az uhut egyszerűen az ülőkéhez kötik, a vadász pedig a kunyhóba húzódva várja a ragadozó madarak érkezését. A vadászásra különösen a kora tavasz és az ősz, a ragadozó madarak vándorlási ideje alkalmas.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]