Uhu

Uhu
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon fokozottan védett Eszmei érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes) Család: Bagolyfélék (Strigidae) Alcsalád: Striginae Nem: Bubo Faj: B. bubo
Tudományos név
Bubo bubo (Duméril, 1806)
Szinonimák
Nagy fülesbagoly
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Uhu témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Uhu témájú médiaállományokat.

Erős tépőcsőre van

A uhu vagy nagy fülesbagoly (Bubo bubo) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Európában és Ázsiában él. Kerüli az emberi településeket, a nehezen megközelíthető sziklás, szakadékokkal szabdalt területeket kedveli, amelyet elszórt fák borítanak

Alfajai

• európai uhu (Bubo bubo bubo) – Észak- és Közép-Európa
• spanyol uhu (Bubo bubo hispanus) – Spanyolország és Portugália
• orosz uhu (Bubo bubo ruthenus) – Nyugat-Szibéria az Urál hegységig
• közel-keleti uhu (Bubo bubo interpositus) – Ukrajna déli részétől Szíriáig
• szibériai uhu(Bubo bubo sibiricus) – Szibéria, az Ural hegységtől az Ob folyóig
• közép-szibériai uhu (Bubo bubo yenisseensis) – Közép-Szibéria, az Ob folyótól a Bajkál-tóig
• jakut uhu (Bubo bubo jakutensis) – Északkelet-Szibéria, a Bajkál tótól a Csendes-óceánig
• usszuri uhu (Bubo bubo ussuriensis) – Usszuri-föld és Észak-Kína
• türkmén uhu (Bubo bubo turcomanus) – Kazahsztántól Nyugat-Mongóliáig
• török uhu (Bubo bubo omissus) – Törökország
• iráni uhu (Bubo bubo nikolskii) – Irán déli része, Afganisztán és Pakisztán
• bengáli uhu (Bubo bubo bengalensis – India, Nepál, Banglades és Burma nyugati része, egyes rendszerek Bubo bengalensis önálló fajként sorolják be.
• himalájai uhu (Bubo bubo hemachalana – Himalája, Tien San és a Pamír hegységek
• tibeti uhu (Bubo bubo tibetanus) – Tibet
• kínai uhu (Bubo bubo kiautschensis) – Kína
• korai uhu (Bubo bubo tenuipes) – Észak-Korea és Dél-Korea
• délkelet-kínai uhu (Bubo bubo swinhoei) – Délkelet-Kína
• Bubo bubo auspicabilis
• Bubo bubo borissowi
• Bubo bubo dauricus
• Bubo bubo gladkovi
• Bubo bubo inexpectatus
• Bubo bubo jarlandi
• Bubo bubo meridionalis
• Bubo bubo ognevi
• Bubo bubo tarimensis
• Bubo bubo zaissanensis

Megjelenése

A legnagyobb bagolyfajok egyike, magassága 65 centiméter, szárnyfesztávolsága 160 centiméter, farkhossza 26 centiméter. A tojó nagyobb és nehezebb mint a hím, tömege 1800-4500 gramm között van. Háta rozsdabarna, feketés vonalkákkal, alsó része sárgás, hullámos barna rajzokkal. Tollfülei jól láthatók. Lábai tollasak, szárnyai nem érnek a farka végéig.

Életmódja

Éjjeli ragadozó, nappal sziklarésekben, fák üregében pihen. Madarakon és kisebb emlősökön kívül a nyulakat is zsákmányul ejti. Nagy termete lehetővé teszi akár más baglyok, őzgidák és rókák elejtését is. Éjjeli állat, de megfigyeltek olyan példányokat is, amelyek nappal jártak zsákmány után. Rendkívül kifinomult látása és hallása segíti vadászatában.

Szaporodása

Magányosan élnek, csak a költési időszakban állnak össze az állandó, egymás mellett élethosszig kitartó párok. Az egyedek hevesen védelmezik territóriumukat. A költési időszaka február és augusztus közé esik. Gyakran más fajok fészkét foglalja el, vagy saját maga rakja egy-egy védett sziklakiszögellésre, barlang bejáratához, a tajgán a talajra. A fészket a pár több éven keresztül is használhatja. A költésben a tojó egyedül vesz részt, a fiókák felnevelésében azonban a hím is szerepet vállal. A fészkét hevesen védelmezi a betolakodókkal szemben.Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 34 napig kotlik, a fiókák fészekhagyóak. A fiókák kb. 7 hetesen válnak röpképessé. A fiatalok 2-3 évesen költenek először. A megfigyelések szerint 31 éves korukban még szaporodóképesek. A természetben többnyire 20 évnél nem élnek tovább, fogságban azonban 60 évig is elélhetnek.

Védettsége

Rendkívül érzékenyek az élőhely, környezetük változásaira. Ha kevesebb a táplálék, egyből csökken a párzási kedvük, így a költési időszak is késik.

Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 500 000 Ft, hazai állománya 40 párra tehető. Elsősorban középhegységeink sziklafalain, elhagyott kőbányáiban fészkel. Kizárólag éjszakai aktivitású bagolyfaj, a nappalt sziklaüregekben és sziklapárkányokon tölti. Zsákmányállatai rágcsálók, nyúlfiak és sünök. Állománya a sikeres természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően növekvőben van.

A Magyarországon élő alfaját hazai állatkertekben ritkán lehet látni, inkább a koreai alfaját mutatják be. Állatkertekben gyakori fajnak számít, Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Debreceni Állatkertben, a Jászberényi Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban és a Veszprémi Állatkertben mutatnak be uhut.

Vadászat uhuval

A repülő vadász

Uhut használnak vadászatra. E célból az uhut még fiatalon befogják, röptetőkben tartják. Amint kitollasodott, egyik lábára erős bőrből készült béklyót teszünk. Melegvérű állatokkal – hetenként legalább kétszer – etetjük. Veleszületett ösztönénél fogva csakhamar megismerkedik ellenségeivel, melyeket azután minden tanítás nélkül különbözőképpen jelez is. Így a varjút, szarkát, vércsét ide-oda tipegéssel, tollainak borzolgatásával jelenti; hasonlóan a karvalyt, sólymot és az ölyvet is, csakhogy fejét vállai közé húzva, csőrével pedig kelepelve; a nagy sast pedig ülőkéjéről leugorva a földön várja, sőt még hátára is fekszik, hatalmas karmaival védve testét. Ha azután az uhuval vadászni akarunk, akkor az erdő kiszögellésein, a nyílt mezőn bagolykunyhót építünk a vadásznak. A gödröt azután befedjük kilövőrésekkel ellátott fatetővel és földdel úgy, hogy az egésznek kívülről földhányás alakja legyen. A kunyhó előtt 20-30 méternyire erősen oldalt hajló ágat ásunk a földbe ülőkének az uhu számára, s végül ettől mintegy 10 méternyire leszállásra alkalmas fát rakunk az uhura lecsapó madarak számára. A vadászásnál az uhut egyszerűen az ülőkéhez kötik, a vadász pedig a kunyhóba húzódva várja a ragadozó madarak érkezését. A vadászásra különösen a kora tavasz és az ősz, a ragadozó madarak vándorlási ideje alkalmas.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)
• Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
• Bioport
• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Fekete, István. Hu. Móra Ferenc Könyvkiadó (1995) 

Képek

• 

  szunyadó uhu

• 

  figyelő uhu

• 

  fészkelő uhu

Külső hivatkozás

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
• Képek az interneten a fajról
• Internet Bird Collection - videók a fajról
• Xeno-canto.org - a faj hangja