Nyitvatermők

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nyitvatermők
Cycas platyphylla nőivarú virága
Cycas platyphylla nőivarú virága
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Csoport: Nyitvatermők (Gymnospermatophyta)
Ez az élőlénycsoport a tudomány mai állása szerint nem rendszertani kategória.
Törzsek

A nyitvatermők a virágos növények vagy magvas növények (Spermatophyta) egyik nagy csoportja. A nyitvatermőket a legutóbbi időkig egységes törzsnek tartották (Gymnospermatophyta vagy Gymnospermae), a legújabb genetikai alapú osztályozások azonban nem használják többé rendszertani kategóriaként, mivel a kihalt fajokat is figyelembe véve parafiletikus lenne. A nyitvatermőket jelenleg négy monofiletikus törzsbe sorolja.

Anatómia és fiziológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fás növények, szabályos másodlagos vastagodással, fejlett törzsszöveti szerkezettel. Fájukban a xilém még tracheidákat tartalmaz, csak a fejlettebb típusokban jelenik meg a trachea. A tracheidasejtek falvastagodása vermes és udvaros gödörkés. A floém rostasejt, háncsalapszövet és kevesebb rostacső, ez utóbbiak viszont kísérősejt nélkül állnak. Jellemzőek a különféle nyálka- és gyantajáratok a törzstestben.

Leveleik nagyobbrészt örökzöldek (lombhullató például a Ginkgophyta törzs vagy a Larix fajok), tű vagy pikkely alakúak, ritkán széles lemezűek (Ginkgophyta, Gnetophyta). A levél belsejében egynyalábos kollateriális nyílt edények vannak, emelett fejlett, erős szklerenchima kötegek.

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágtakarójuk tulajdonképpen nincs, a virágok általában egyivarúak (kivéve a kihalt Bennettitales és ma élő néhány Ephedrales). A növények között egy- és kétlakiság is előfordul, de az utóbbi a gyakoribb. A porzólevélen a nyeles vagy ülő pollenzsákokban (melyek száma eleinte sok (Cycadophyta), később 4-re korlátozódik) redukciós osztódással jönnek létre a légzsákos pollenszemek (homológia – mikrospóra). Ezek a szél, ritkán a rovarok segítségével terjednek (valószínűleg a kihalt Bennettitalis, egyes Ephedrales-fajok). A szabadon álló termőlevélen elhelyezkedő magkezdeményben redukciós osztódással négy sejt keletkezik, de ezek közül csak egy marad meg, az úgynevezett embriózsáksejt (homológia – makrospóra).

A pollenben, illetve a nucellusz makrospórájában kifejlődő hím gametofiton nemzedék (haploid) erősen redukált, nincs valódi mikro-, illetve makroprotallium. A pollenszemcse magvának osztódásával még a beporzás előtt létrejön az úgynevezett vegetatív sejt és a protalliumsejt, mely néhány sejtes protalliumot fejleszt. Utóbbiból azonban csak egy anteridiális sejt marad meg. A magkezdeményre került pollen vegetatív sejtje tömlőt hajt, amelyben bekövetkezik az anteridiális sejt osztódása. Az itt keletkezett egyik leánysejt elpusztul, míg a másik a spermatogén sejt további osztódása révén jön létre a megtermékenyítést végző két spermatozoid gaméta, mely lehet csillós (ősibb csoportok: Cycadophyta, Ginkgopsida) és egyszerű gaméta.

A női gametofiton kevésbé redukált. Az embriózsákban alakul ki soksejtképzéssel, többszörös osztódás után, soksejtű előtelep formájában. Az embriózsákban először ekvációs osztódással több ezer mag jön létre, majd miután ez abbamarad, az összes sejtfal egyszerre alakul ki. Ezen a mikropile felől több archegónium alakul. Egy archegónium három részből áll: nagy petesejt, nyaki falsejtek és néha hasi csatornasejtek. A megtermékenyítés után több embrió is fejlődésnek indulhat, de csak egy marad meg. A fejlődő embriót a soksejtű makroprotallium táplálja (elsődleges magfehérje – primer endospermium), ezt övezi a nucellusz, amely (homológ) makrosporangium.

A proembriót csírafüggesztő része a nucelluszba nyomja. A magban az embrió gyököcskéje a mikropile irányába fejlődik, míg a ellentétes oldalán kialakulnak a sziklevélkezdemények, köztük a rügyecskével. A sziklevelek száma 8 és 12 közötti.

Rendszertan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filogenetikus osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyitvatermőket újabban az alábbiak szerint osztályozzák:

  • Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
    • Osztály: Pinopsida
      • Rend: Cordaitales
      • Rend: Pinales
      • Rend: Vojnovskyales
      • Rend: Voltziales
  • Törzs: Páfrányfenyők (Ginkgophyta)
    • Osztály: Ginkgoopsida
      • Rend: Ginkgoales
  • Törzs: Cikászok (Cycadophyta)
    • Osztály: Cycadopsida
      • Rend: Cycadales
  • Törzs: Leplesmagvúak (Gnetophyta)
    • Osztály: Gnetopsida
      • Rend: Gnetales
      • Rend: Welwitschiales
      • Rend: Ephedrales

Hagyományos osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régebbi rendszertanok a nyitvatermőket egységes törzsnek tartották:

  • Törzs: Nyitvatermők
    • Altörzs: Szárnyaslevelű nyitvatermők
      • Osztály: Magvaspáfrányok
      • Osztály: Cikászok
    • Altörzs: Tobozvirágzatú nyitvatermők
      • Osztály: Nyitvatermő ősfák
      • Osztály: Páfrányfenyők
      • Osztály: Fenyők
      • Osztály: Tiszafák
    • Altörzs: Leplesmagvú nyitvatermők
      • Osztály: Gnétumok
      • Osztály: Wellwitschiák
      • Osztály: Csikófarkok

Egy újabb, de kevésbé elterjedt rendszerezés a magvas növényeket helyezi törzs szintre, és a nyitvatermőket annak altörzseként kezeli:

  • Törzs: Magvas növények
    • Altörzs: Nyitvatermők
      • Osztály: Szárnyaslevelű nyitvatermők
        • Alosztály: Magvaspáfrányok
        • Alosztály: Cikászok
        • Alosztály: Leplesmagvúak
      • Osztály: Tobozvirágzatú nyitvatermők
        • Alosztály: Páfrányfenyők
        • Alosztály: Fenyők

Evolúció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyitvatermők a földtörténet folyamán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kora devon: Első előnyitvatermők kialakulása és fejlődése.
  • Késő devon: Magvaspáfrányok kialakulása és gyors fejlődése, az első Cordaitesek.
  • Kora karbon: Magvaspáfrányok, nyitvatermő ősfák elterjedése.
  • Késő karbon: Őscikászok, ősginkgók megjelenése, első ősfenyőfák.
  • Kora perm: Cikászok kialakulása, ginkgók fejlődése.
  • Késő perm: Nyitvatermő ősfák kihalása, magvaspáfrányok hanyatlása, nyitvatermők térhódítása az egész Földön.
  • Kora triász: Cikászok térhódítása, ősi Bennettitesek, ősi tiszafák (Paleotaxus nem) megjelenése.
  • Késő triász: A Bennettites rendek kialakulása, ősfenyők robbanásszerű továbbfejlődése.
  • Jura: Hatalmas mocsárciprus erdők, jegenyék, Larixok és Pinusok első alakjai. Bennettitesek a meghatározó fajok. Páfrányfenyők virágkora.
  • Kora kréta: Fenyőtársulások térhódítása. Bennettitesek, magvaspáfrányok, ősfenyők, páfrányfenyők, egyes cikásznemek kihalása.
  • Késő kréta: Fenyővegetáció visszaszorulása. Első csikófark- és Wellwitschiapollen-leletek.

Gnetopsida levéllenyomatok.

  • Harmadidőszak: Fenyők továbbra is jelentősek, a cikászok a trópusokra szorulnak.
  • Negyedidőszak: A fenyők tajgatársulások uralkodó növényei. A cikászok trópusokan még jelentősek. A Wellwitschiák sikeres sivatagi növények. A Gnetopsida jelentéktelen trópusi csoport. Egyetlen Ginkgo faj: Ginkgo biloba. A csikófarkok 40 faja szubmediterrán területeken jelentős.

Forrás és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
  • Soó-Hortobágyi-Haraszty-Simon Tibor: Növénytan
  • Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
  • Haraszty Árpád: Növényszervezettan és növényélettan
  • Urania Növényvilág – Magasabbrendű növények I.
  • Andreánszky Gábor: Ősnövénytan
  • Gál Béla: Biológia 10.