Ciprusfélék

Cupressaceae
	; Cupressus sempervirens lomb és tobozok
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Ciprusfélék (Cupressaceae); Rich. ex Bartling 1830
Alcsaládok
	Cunninghamhioideae; Taiwanioideae; Athrotaxidoideae; Sequoioideae; Taxodioideae; Callitroideae; Cupressoideae;

Taiwania cryptomerioides

Sequoiadendron giganteum

Taxodium distichum

A ciprusfélék (Cupressaceae) a fenyőalakúak rendjének egyik világszerte elterjedt családja 27–30 nemzetséggel (közülük 17 monotipikus) és 130–140 fajjal. Egylaki vagy (ritkán) kétlaki fák, illetve bokrok.

Elterjedésük [szerkesztés]

Az északi földgömb melegebb vidékein, különösen Perzsia, Kelet-India, Mexikó és Kalifornia hegyvidékein honosak. Perzsiából az iráni nép tűzimádó kultuszával terjedtek nyugat felé, mert kemény, illatos és égetve is kellemes szagot árasztó fájukat örökkévalónak és elpusztíthatatlannak tartották. A ciprus fájából teherhajókat, templomajtókat, koporsókat, emléktáblákat és istenszobrokat is készítettek.

Jellemzőik [szerkesztés]

A kifejlett fák kérge általában narancsszín-vörösbarna árnyalatú, vastag és szálas, gyakran függőleges irányban hámlik, egyes fajok esetében azonban sima, kemény, négyzetesen törő. Jellemzően pikkelylevelük van, amelyek nemtől függően vagy spirális, egymással 90 fokot szöget bezáró párokban; vagy 3-4 tagú spirálokban helyezkednek el. Virágaik általában egyivarúak, tehát van porzós és van termős virág, szélbeporzásúak, pollenjeik légzsákosak. A porzók barkaszerű csoportokat alkotnak. Az elfásódó termőlevelek füzérszerű csoportja a toboz, amely 2-3 év alatt érik meg. Az alapfajokat magvetéssel szaporítják, fajtáit pedig oltással.

Felhasználásuk [szerkesztés]

A ciprus régente híres építő- és haszonfa, melyet az ókorban hajóépítésre, istenek és bálványok faragására, az egyiptomiaknál múmiakoporsók készítésére használták.

A valódi ciprusfát a Dél-Európában honos közönséges ciprus (Cupressus sempervirens), az Észak-Amerikából, Oregonból és Kaliforniából eredő gömbciprus (Chamaecyparis sphaeroida) és Dawson-ciprus (Chamaecyparis lawsoniana) szolgáltatja. A fa fehér cédrus (white cedar) és oregon-cédrus név alatt kerül a kereskedésbe, Amerikában és Japánban cédrusfának is nevezik. Az igen értékes, vörösbarna, gyantában szegény, kemény és nehéz, könnyen hasítható, kellemes illatú, szépen fényezhető, szilárd és tartós fát ajtókra, ablakokra stb., hazájában vasúti talpfákra is használják.

A nem valódi ciprusfa az európai faipar szempontjából fontosabb, mint a valódi. Ezt a fekete vagy mocsári ciprus (Taxodium distichum) törzséből nyerik, és az Észak-amerikai Egyesült-Államok déli és délkeleti vidékéről hozzák Európába. Szíjácsa keskeny, gesztje világossárgás vagy sárga-vöröses, finom, néha hullámos évgyűrűkkel. Fája egyenes – és durva rostú, sávos, gyantás, szagtalan, megfelelően lágy és könnyű, de igen rugalmas, teherbíró és minden körülmények között rendkívül tartós. Részben borítólemezekre vágják, részben ugyanolyan célra használják, mint a magyarországi erdei- és vörösfenyő fáját.