Örökzöld mamutfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sequoia szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Örökzöld mamutfenyő
Örökzöld mamutfenyők aRedwood Nemzeti Parkban
Örökzöld mamutfenyők a
Redwood Nemzeti Parkban
Természetvédelmi státusz
{{{status}}}
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Sequoia
Faj: S. sempervirens
Tudományos név
Sequoia sempervirens
(D. Don) Endl.
Szinonimák
  • Taxodium sempervirens D. Don
  • Sequoia gigantea (Lindl.) Endl.
Elterjedés
Az örökzöld mamutfenyő elterjedési területeAz örökzöld mamutfenyő elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Örökzöld mamutfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örökzöld mamutfenyő témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örökzöld mamutfenyő témájú kategóriát.

Az örökzöld mamutfenyő (parti mamutfenyő vagy tengerparti mamutfenyő, Sequoia sempervirens) a Sequoia nemzetség egyetlen élő képviselője. Régebben a lombhullató Taxodium nemzetséghez sorolták, a sempervirens (örökzöld) nevet megkülönböztetésül kapta. Az USA nyugati partjainál, Oregon állam délnyugati csücskében és Kaliforniában élnek őshonos állományai, ma már főképp nemzeti parkokban. A ma ismert legmagasabb növény, a Humboldt Redwoods Állami Parkban élő Hyperion ehhez a fajhoz tartozik. Az angol redwood nevet – amit az óriás mamutfenyőre is használnak, és amit olykor tévesen vörösfenyőnek fordítanak – vöröses színű, rostosan foszló kérgéről kapta. A növényt először Juan Crespi írta le – ő 1796-ban látta meg e hatalmas fákat. Tudományos leírására 1824-ig kellett várni, ekkor az első indián ábécét kifejlesztő, a cseroki törzshöz tartozó Se-Quo-Yahról a Sequoia nevet kapta.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2–2,5 cm hosszú, örökzöld tűlevelek felül sötétzöldek, a fonákjukon két világos színű sáv húzódik végig. A levelek két oldalt állnak a hajtáson, ezért a hajtás lapos.

Az összes környező fenyőfaj közül a mamutfenyők toboza a legapróbb. Szaporodásához elengedhetetlenek a mókusok, az apró fenyőrágó szúk és az erdőtüzek. Az örökzöld mamutfenyő ugyanis nem tudja ledobni a tobozait – ehhez kell a mókus és a bogár. A lepottyant tobozból a magok nem tudnak kijutni, amíg a tűz fel nem robbantja őket. A fák tövén végigsöprő avartűz a nagy törzseket szinte egyáltalán nem károsítja.

Az örökzöld mamutfenyő levelei
Örökzöld mamutfenyők a Redwood Nemzeti Parkban

Hasznosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rokonánál, az óriás mamutfenyőnél jóval gyakoribb: bár sokat kitermeltek, nagy, háborítatlan állományai maradtak meg. Ez nem utolsó sorban annak köszönhető, hogy a telepeseknek egyszerűen nem voltak a hatalmas fák kivágására és feldolgozására alkalmas szerszámai. Fája igen ellenálló (az aranyásók által épített házak közül sok ma is áll), ezért az USA több területén is erdészeti művelés alá vonták: vasúti talpfának, házépítésre, furnér- és papírgyártásra használják. Különösen értékes az Agrobacterium tumefaciens fertőzése nyomán keletkező, rendellenes méretű alvórügyekből (burls) nyerhető, finom rajzolatú faanyag. Valamennyi kontinensen a legkülönbözőbb arborétumok dísze.

Vasúti híd egyetlen fatörzsből

Kertészeti változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henye parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Adpressa'
  • Kék parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Filoli'
  • Törpe parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Nana Pendula'

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]