Keleti tuja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Életfa
PlatycladusOrientalis2.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Platycladus
Faj: P. orientalis
Tudományos név
Platycladus orientalis
(L.) Franco 1949.
Szinonimák
  • Thuja orientalis L.
  • Biota orientalis (L.) Endl.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Életfa témájú médiaállományokat.

A keleti tuja vagy keleti életfa (Platycladus orientalis, korábban Biota orientalis és Thuja orientalis) a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó, Kelet-Ázsiából származó növényfaj, a Platycladus nemzetség egyetlen képviselője. Kína, Japán és Korea területén alkot erdőségeket.

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisméretű fa vagy cserje, (magassága max. 5-8 méter), vastag ágrendszerű, szabályos ovális koronájú fa, kérge vörösesbarna, szalagosan leváló. Hajtásai szabályosan függőlegesen állnak, mindkét oldalon matt kékeszöldek, a lappikkelyek hátán barázda fut végig. Lombozata télen kissé megbarnul. Virágai egyivarú egylakiak, a porzós virágok igen kicsik, kissé sárgás színűek, rövid hajtások végén helyezkednek el. A nővirágok négytagúak, halvány rózsaszínűek. Március-április hónapokban virágzik. Zömök tobozai 1,5 cm hosszúak, kissé oválisak, kezdetben húsosak, később megfásodott hosszúkás tobozpikkelyekkel, amely a csúcs alatt hátragörbülő szarvacskát viselnek. Magja apró tojásdad, sötétbarna színű, szárny nélküli, világos köldökkel. Létezik sárgás színű fajtája.

Termőhelyigénye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jól tűri a szárazságot is, de fényigényes fafaj. Kedveli a jó vízgazdálkodású és levegőzésű mély talajokat, de szárazabb talajokon is megél, bár ekkor lassabban fejlődik – (ebből a szempontból igénytelennek mondható). Származásából eredően jól elviseli a téli fagyokat, nem szenved károsodásokat a korai és késői fagyoktól sem. Viszonylag lassú növekedésű fafaj, az első években 10-15, később 25–30 cm évenkénti növekedés várható.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keleti tuja.png

Származási helyén a műbútorasztalosok és a modellezők dolgoznak a leggyakrabban vele, mivel az életfafélék fája közepesen puha, rendkívül könnyű is.[forrás?] Kínában igen fontos kultikus növény volt. Magyarországon kertek, parkok díszfáiként kedveltek. A gyakorlatban még elterjedtebb a Thuja occidentalis megnevezés. Kertészeti fajták:

  • ‘Aurea Nana’ - aranysárga, fél m-es magasságig gömbölyű, majd 2 m-es kúppá fejlődik;[1][2]
  • ‘Golden Surprise’ – nyáron sárgás, télre barnássá váló pikkelylevelekkel;[1]
  • ‘Berkmannii’ – törpe arany, télen barnássá válik;[3]
  • ‘Meldensis’ – zárt zöld, télre bebarnul;[3]
  • ‘Pyramidalis Aurea’ – karcsú kúp, szoliternek is alkalmas;[3]
  • ‘Elegantissima’ – aranysárga végű hajtásokkal, kevéssé szárazságtűrő.[2]

Ha kiszámítható külsejű növényeket szeretnénk kapni, a magról szaporított példányokkal nem érdemes próbálkozni, hanem dugványozással érdemes szaporítani.

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai gyógynövényes orvoslás 50 alapvető növénye közül az egyik. Mind a levelek, mind a magok illóolajat tartalmaznak, melyben borneol, bornil-acetát, tujon, kámfor és szeszkviterpének vannak. [4]Az életfa fertőtlenítő és immunstimuláns hatása miatt alkalmazzák mint gyógynövényt, de illóolajuk erősen toxikus hatása miatt szigorúan csak orvosi javallatra, orvos ellenőrzése mellett használható.[forrás?]

Legek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tádzsikisztánban egy 35 m magas példányt tartanak számon. Peking környékén 1000 év körüli példányok találhatók.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b N. Vermeulen. Fák és cserjék enciklopédiája, ford. Illés Beatrix, Budapest: Ventus Libro Kiadó, 272. o [1997] (2005). ISBN 963 9546 5 
  2. ^ a b Platycladus orientalis ‘Aurea Nana’. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. november 5.)
  3. ^ a b c Kiss M.-Illyés Cs.. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 125-126. o (2006). ISBN 963 9677 39 6 
  4. PFAF
  5. Platycladus orientalis. The Gymnosperm Database. (Hozzáférés: 2013. november 5.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]