Keleti tuja
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Platycladus orientalis (L.) Franco |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A keleti tuja vagy életfa (Platycladus orientalis, korábban Biota orientalis és Thuja orientalis) a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó, kelet-ázsiai növényfaj (innen a keleti tuja elnevezés), a Platycladus nemzetség egyetlen képviselője. Kína, Japán és Korea területén alkot erdőségeket.
Tartalomjegyzék |
Jellemzése [szerkesztés]
Kisméretű fa vagy cserje, (magassága max. 5-8 méter), vastag ágrendszerű, szabályos ovális koronájú fa, kérge vörösesbarna, szalagosan leváló. Hajtásai szabályosan függőlegesen állnak, mindkét oldalon matt kékeszöldek, a lappikkelyek hátán barázda fut végig. Lombozata télen kissé megbarnul. Virágai egyivarú egylakiak, a porzós virágok igen kicsik, kissé sárgás színűek, rövid hajtások végén helyezkednek el. A nővirágok négytagúak, halvány rózsaszínűek. Március-április hónapokban virágzik. Zömök tobozai 1,5 cm hosszúak, kissé oválisak, kezdetben húsosak, később megfásodott hosszúkás tobozpikkelyekkel, amely a csúcs alatt hátragörbülő szarvacskát viselnek. Magja apró tojásdad, sötétbarna színű, szárny nélküli, világos köldökkel. Létezik sárgás színű fajtája.
Termőhelyigénye [szerkesztés]
Jól tűri a szárazságot is, de fényigényes fafaj. Kedveli a jó vízgazdálkodású és levegőzésű mély talajokat, de szárazabb talajokon is megél, bár ekkor lassabban fejlődik – (ebből a szempontból igénytelennek mondható). Jól elviseli a téli fagyokat, nem szenved károsodásokat a korai és késői fagyoktól sem. Viszonylag lassú növekedésű fafaj, az első években 10-15, később 25–30 cm évenkénti növekedés várható.
Felhasználása [szerkesztés]
Származási helyén a műbútorasztalosok és a modellezők dolgoznak a leggyakrabban vele, mivel az életfafélék fája közepesen puha, rendkívül könnyű is. Kínában igen fontos kultikus növény volt. Magyarországon kertek, parkok díszfáiként kedveltek.
Gyógyhatása [szerkesztés]
Az életfa fertőtlenítő és immunstimuláns hatása miatt alkalmazzák mint gyógynövényt, de illóolajuk erősen toxikus hatása miatt szigorúan csak orvosi javallatra, orvos ellenőrzése mellett használható.
Lásd még [szerkesztés]
