Ír-sziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ír-sziget
Ireland.A2003004.jpg
Az Ír-sziget képe valós színekkel, ahogy a NASA műholdja látta 2003. január 4-én. Keleten látszik Skócia, a Man sziget, Wales és Cornwall egy része is.
Közigazgatás
Ország Egyesült Királyság Egyesült Királyság
Tartomány Észak-Írország Észak-Írország
Ország Írország Írország
Legnagyobb település Dublin
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Dublin népessége 506 849 fő (2011) +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Atlanti-óceán
Szigetcsoport Brit-szigetek
Terület 84 421 km²
Legmagasabb pont Carrantuohill (1041 m)
Elhelyezkedése
Ireland (island) in Europe.png
Ír-sziget (Európa)
Ír-sziget
Ír-sziget
Pozíció Európa térképén
é. sz. 53° 30′, ny. h. 7° 38′Koordináták: é. sz. 53° 30′, ny. h. 7° 38′
A Wikimédia Commons tartalmaz Ír-sziget témájú kategóriát.

Az Ír-sziget (angolul Ireland, írül Éire, ulsteri skót nyelven Airlann) a Brit-szigetek része, Európa harmadik legnagyobb szigete. Az európai kontinenstől északnyugatra, a Brit-szigettől nyugatra fekszik.

Politikailag a sziget öthatodát elfoglaló független Ír Köztársaságra és az Egyesült Királysághoz tartozó, a sziget északkeleti részében fekvő Észak-Írországra osztható.

Az ír név az ír Ériu szóból származik, ez a modern ír nyelvben Éire alakú.

A sziget lakossága valamivel kevesebb mint 6 millió (2006), ebből valamivel több mint 4,2 millió az Ír Köztársaságban él.

A névvita[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ír-szigetet gyakran a Brit-szigetek részeként emlegetik. Ez azonban sok ír számára nem elfogadható megnevezés, mivel a történelmi, kulturális és politikai realitásokkal ellentétesnek tartják. Semleges kifejezésként a szigetekre gyakran használják a „Britannia és Írország” kifejezést (angolul Britain and Ireland). Egy másik, ritkábban használt megnevezés az Észak-atlanti szigetek (Islands of the North Atlantic, vagy rövidítéssel IONA).

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ír-sziget domborzati térképe

Az Ír-sziget 84 412 négyzetkilométeren terül el. Központi alföldjeit parti hegyek gyűrűje veszi körül. A legmagasabb csúcs az 1041 méter magas Carrauntuohill Kerry megyében.

A szigetet a 386-kilométer hosszú Shannon folyó, Írország folyói közül a legnagyobb, két részre osztja.

Az enyhe klíma gazdag vegetációt eredményez, ezért becézik Írországot néha "Smaragdszigetnek".

Geológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget legkevésbé művelhető része a délnyugat és a nyugat, ahol sok a látványos hegy és szikla.

A sziget geológiai szempontból is több részre osztható. A nyugat, Galway és Donegal környéke a Skót Felföldhez hasonlóan a Kaledóniai-hegységrendszer átalakult kőzeteinek öröksége. Az Ulster délkeleti részétől délnyugat felé Longfordig és és felé Navanig húzódó vidék ordovícium és szilur kori sziklákból áll, amelyek a skót Déli Felföldhöz hasonlóak. Még délebbre a wexfordi part szintén ordovíciumi és szilur kori gránitkitüremkedései inkább walesi jellegűek. A délnyugat, a Bantry-öböl körül és a Macgillycuddy-csúcsok hegyeinek kevéssé átalakult devon kori sziklái Cornwallhoz hasonlítanak.

A sziget laposabb középső részének szikláit karbon kori mészkő borítjua, amelyen gazdag vegetáció tenyészik. A nyugati parti, Lisdoonvarna körüli Burren karszt formációkban gazdag vidék. Silvermines és Tynagh ólom és cink tartalmú ásványok rétegei alakultak ki.

A szigeten évtizedek óta folynak a szénhidrogén lelőhelyek kutatásai. Az első jelentős felfedezés – a Marathon Oil cégé – a Kinsale Head gázmező volt az 1970-es években Corkés Cobh partjainál. 1999ben az Enterprise Oil jelentette be a Corrib gázmező felfedezését. Mindezek felpörgették az aktivitást a nyugati partnál, a Shetland-szigetektől nyugatra elterülő északi-tengeri olajlelőhelyekhez hasonlóan. A kutatás folytatódik, többek közt Donegaltól északra, az Ír-tengeren a St George-csatornában.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ír-sziget néhány kiemelkedő földrajzi neve. (Részletesebben lásd ezen a nagyobb változaton.)

Az Ír-sziget klímája enyhe, az év folyamán változékony, de nem szélsőséges. A legmelegebb hőmérsékletet, 33,3 °C-ot (91,94 °F) 1887. június 26-án mérték a Kilkenny kastélyban, Kilkenny megyében. A negatív hőmérsékleti rekord -19,1 °C (-2,38 °F), ezt a Sligo megyében lévő Markree kastélyban mérték 1881. január 16-án.

Csapadék egész évben hullik a szigeten, de viszonylag kis mennyiségben, különösen keleten. A nyugati területek átlagban csapadékosabbak és jobban ki vannak téve az Atlanti-óceán viharainak, főleg késő ősszel és a téli hónapokban, amelyek erős szelet, sok esőt és havat, havasesőt hoznak ebbe a régióba. Galway északi részében és Mayo keleti részében regisztrálják a legtöbb villámlást (átlagban 5-10 nap évente). A hosszú hóesés ritka és főleg csak a sziget északi részében fordul elő.

A parti és belföldi területek közt számottevőek a hőmérsékleti különbségek. A belső vidékek télen melegebbek, nyáron hidegebbek – itt átlagban egy évben 40 nap van fagy, miközben a parti területeken csak 10 nap. Kis távolságokon belül alakulnak ki nagy hőmérsékleti különbségek: például Omagh város júliusi napi maximum átlaghőmérséklete 23 °C (73,4 °F), miközben a tőle mindössze 54,1 kilométerre fekvő Derryé csak 18 °C (64,4 °F). Előbbi januári napi minimum átlaghőmérséklete -3 °C, az utóbbié 0 °C.

A sziget különböző területein a januári átlaghőmérséklet minimum -4 °C és maximum 11 °C, a júliusi 9 °C és 23 °C között változik.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vörös szarvasok a Killarney Nemzeti Parkban (Kerry megye)

Az Ír-szigeten kevesebb állat- és növényfaj honos, mint a Brit-szigeten vagy az európai kontinensen, mivel a legutolsó jégkorszakot követően nagyon korán, mintegy 8000 évvel ezelőtt sziget lett. A sziget növényfajainak egy része azonban kifejezetten csak itt él. A sziget változatos élőhelyeket kínál: megművelt területeket, erdőket, fenyveseket, mocsarakat és parti élőhelyeket.

Faunája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csak 31 emlősfaj őshonos a szigeten, mivel a jégkorszak után megemelkedő tengerszint elválasztotta kontinenstől. Néhány faj, mint a vörös róka (Vulpes vulpes), a sün,a hermelin (Mustela erminea) és a borz gyakoriak, mások, mint az ír nyúl (Lepus timidus), a nagy termetű gímszarvas (Cervus elaphus) és a nyuszt (Martes martes) jobbára csak egyes nemzeti parkokban és természetvédelmi területeken láthatók. Néhány behozott faj teljesen alkalmazkodott a környezethez, mint az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) vagy a vándorpatkány (Rattus norvegicus"").

A szigeten mintegy 400 madárfaj él, sok közülük vándormadár, mint a télen Afrikába költőző fecske. A sarki madarak télen jönnek a szigetre. Az avifauna nagyon gazdag: nagy tengerimadár kolóniák élnek a partok környékén, például a Saltee-szigeteken és a Nagy Skellig-szigeten. A szirti sasok (Aquila chrysaetos) évtizedekkel ezelőtt kipusztultak a szigeten, de újratelepítették őket.

Az Ír-szigeten nincsenek kígyók és hüllőkból is csak egy faj van, az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara). Háromféle kétéltű él itt: a gyepi béka (Rana temporaria), a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) és a barna varangy (Bufo calamita), de közülük csak a béka bennszülött faj. A délnyugati partok mentén rendszeresen megjelennek bizonyos tengeri teknős fajok, de nem mennek a partra.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Patrik szobra

Az utolsó jégkorszak idején a mai sziget jórészét jég takarta és összeköttetésben állt a kontinenssel. Területe mintegy 9000 éve lakott. Kőkorszaki lakói a Kr. e. 8. évezredben érkezhettek és a következő 3-4000 évben kultúrájuk a mezolitikusból a fejlett neolitikusig fejlődött. A Kr. e. 2500 körül kezdődött bronzkor idején fejlett arany és bronz díszek készültek a szigeten. A vaskor időszaka a szigeten már a keltákhoz kötődik. A hagyományos elméletek szerint Kr. e. 8. és 1. század közt több hullámban érkeztek a szigetre, az utolsó hullám a gaeleké volt, akik meghódították a szigetet és öt vagy több apró királyságot hoztak létre. A történészek azonban ma inkább már arra hajlanak, hogy inkább hosszú bevándorlási folyamatról lehetett szó, mint hirtelen gyarmatosítási hullámokról. A rómaiak Hibernia vagy Scotia néven ismerték a szigetet. Ptolemaiosz 100-ban részletesen írt a sziget földrajzáról és törzseiről. A helyi emlékezetet az ír költészet, mítoszok és a régészet közvetíti. Róma és a sziget viszonya pontosan nem ismert, a rómaiak írásaiban csak néhány utalás maradt fenn az Ír-szigetre.

A kora középkori krónikák szerint 431-ben érkezett a szigetre Palladius püspök, aki azt a missziót kapta I. Celesztin pápától, hogy legyen „a már Krisztusban hívő” írek pásztora. Ugyanezen krónikák szerint a következő évben érkezett ide Szent Patrik, aki az írek védőszentjévé vált. Palladius és Patrik tevékenységének részletei vitatottak, de arról nagyjából egyetértés van, hogy mindketten léteztek, bár a krónikák időnként összekeverték tetteiket. Palladius valószínűleg Leinsterbe ment, Patrikról pedig azt tartják, hogy Ulsterbe ment, ahol fiatalemberként egy ideig valószínűleg fogoly volt.

Az új hit terjedése megpecsételte a druida-hagyományok sorsát.

Az ír keresztény tudósok virágzó kolostoraikban jeleskedtek a latin és a görög nyelv és a teológiai írások tanulmányozásában és a kora középkor gyakran sötétnek nevezett századaiban is megőrizték a latin és görög kultúra által felhalmozott tudást. Virágzott a kéziratfestés, a fémmegmunkálás és a szobrászat és olyan kincseket hozott létre, mint a Kellsi kódex (kevésbé ismert nevén Columba könyve), illetve gazdagon díszített ékszereket és az ír tájra jellemző faragott kő nagykereszteket. Ezt a virágzó korszakot a 9. századtól a vikingek támadásai és pusztításai törték meg 200 évre. Végül azonban a hódítók megtelepedtek a szigeten és sok várost hoztak létre, mint például a mai Dublin, Cork, Limerick és Waterford.

Politikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget politikai felosztása:

  • Az Ír Köztársaság, Dublin fővárossal. Az állam hivatalos nevei Ireland és Éire, hivatalos „leírása'” Ír Köztársaság. Észak-Írországban sokan egyszerűen "a Dél" vagy "a Köztársaság" néven emlegetik.
  • Észak-Írországot a helyi nacionalisták, illetve az Ír Köztársaság lakói „az Észak” néven emlegetik, a köztársaságpártiak "a Hat Megye", az unionisták Ulster néven ismerik (bár a történelmi Ulster régió a Köztársaságban lévő Donegal, Cavan és Monaghan megyéket is magába foglalta).

Az 1920-as Írország kormánya törvény és a Szétválás előtt az Ír-sziget egésze az 1800-as Egyesülési törvénnyel létrehozott Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának része volt. Az ezelőtt létező Ír Királyságot még 1541-ben hozta létre VIII. Henrik angol király, bár a sziget egésze csak a 17. század elején került az angol uralkodók fennhatósága alá. Henrik korát megelőzően az Ír-sziget területén számos apró királyság osztozott (Leinster, Munster, Connacht, Mide, Ulster és mások). Még a normann támadásokat megelőzően ezeket a királyságokat nagykirályok fogták össze: hatalmuk mértéke az adott politikai konstellációtól és a nagykirály személyétől függött.

Sok tekintetben a sziget egységes entitásként működik például a gael játékokban, a rögbiben és néhány más sportágban.

A katolikus egyház, az anglikán Ír Egyház (Church of Ireland) és az Ír Presbiteriánus Egyház szintén az egész szigetet felölelően szerveződött. Az Ír Köztársaság lakóinak 88%-a, Észak-Írország lakosságának 44%-a katolikus.

A szakszervezetek egy része szintén a teljes szigetre szerveződött és az össz-szigeti, dublini központú Szakszervezetek Ír Kongresszusa nevű össz-szigeti tömörüléshez (Irish Congress of Trades Unions, ICTU) tartozik. Más észak-írországi szakszervezetek az Egyesült Királyságban működő Szakszervezeti Kongresszushoz (Trades Union Congress) csatlakoztak, megint mások pedig mindkét szövetséghez.

A sziget kultúrája sok egyéb területen is egységes, az ír népzene például ilyen, bár földrajzi régiónként megjelennek benne egyedi vonások is. Az ír és a skót népzene közt sok a hasonlóság.

Felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ír-sziget és a 32 egykori megye

Írországot négy tartományra osztják, ezek: Connacht, Leinster, Munster és Ulster. Ír nevük cúigi, azaz „ötöd”, korábban ugyanis öt tartományt tartottak számon. Az ötödik Meath volt (a korai időkben önálló királyság), amelyhez a jelenlegi Meath megye, illetve Westmeath és Longford megyék tartoztak.

A 19. században a brit közigazgatás 32 megyére osztotta az ország területét. Amikor a mai Ír Köztársaság elvált a brit fennhatóság alatt maradt területektől, Észak-Írország területét hat ulsteri megye alkotta és 26 megye a független Írország része lett. Az Egyesült Királyság közigazgatásának 1974-es változásai óta a régi megyehatárok nem léteznek Észak-Írországban (bár Fermanagh Kerületi Tanács területe csaknem megegyezik a korábbi megyével). A Köztársaságban a helyi önkormányzati határok továbbra is követik a megyehatárokat, csak Tipperary megyéből és Dublin megyéből jöttek létre kisebb egységek. A választási kerületek nem teljesen veszik figyelembe a megyehatárokat. Bizonyos sportokban az eredeti 32 megye alapján még mindig létezik a felosztás és a megyék a helyi kultúra és a helyi önazonosság szempontjából is élőek.

Állami zászlók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írország zászlaja Az ír trikolór 1919 óta a független Írország zászlaja, az első Dáil ekkor kiáltotta ki az Ír Köztársaságot.
Az Egyesült Királyság zászlaja Az Egyesült Királyság zászlaja, a „Union Jack”. Ez Észak-Írország hivatalos zászlaja is, 1801 és 1922 között jog szerint pedig egész Írországé.

Demográfiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írország, illetve Európa népességének alakulása a népsűrűséggel arányítva. Jól latszik az 1845 és 1849 közti nagy éhínség katasztrofális hatása.
Az Ír-sziget népsűrűsége (2002)

2008-ban a szigetnek 6 380 661 lakosa volt, a népsűrűség 73,4 fő/km² volt.

A nagy többség ír, azután angolok, ulsteri skótok, ír cigányok és bevándorlók vannak még.

Vallásilag 71,2% római katolikus, 20,9% protestáns (anglikán), 7,5% ateista vagy vallás nélküli, 0,4% egyéb.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Település Népesség (fő)
1. Dublin 505 739
2. Belfast 267 500
3. Cork 119 143
4. Londonderry 85 016
5. Galway 71 983
6. Lisburn 71 465
7. Tallaght 64 282
8. Blanchardstown 63 820
9. Limerick 52 560
10. Waterford 45 775
11. Clondalkin 43 929
12. Lucan 39 786

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasútvonalak a szigeten

Érdekes helyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget néhány érdekes helye:

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Croagh Patrick Westport felől
Inishmore vad partjai, Aran-szigetek
A Blarney-i vár „kívánólépcsői”

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ír-sziget témájú médiaállományokat.