Elevenszülő gyík

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Elevenszülő gyík
Lacerta vivipara 2 hen (Marek Szczepanek).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Család: Nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae)
Nem: Zootoca
Faj: Z. vivipara
Tudományos név
Zootoca vivipara
(Jacquin, 1787)
Elterjedés
Mapa Zootoca vivipara.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Elevenszülő gyík témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Elevenszülő gyík témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Elevenszülő gyík témájú kategóriát.

Melanisztikus példány
Fiatal elevenszülő gyíkok

Az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) egy eurázsiai hüllőfaj, mely nevével ellentétben álelevenszülő, hiszen magzatburkú tojásokat rak – igaz, ezek szinte azonnal, fél órán belül kikelnek a lerakást követően.

Régebben a Lacerta nembe sorolták Lacerta vivipara néven.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa és Ázsia mérsékelt és hideg égövi területein él északon a 70° szélességi körig. Elterjedésének déli határán, a Balkánon és a Kárpát-medencében jégkorszaki reliktumfaj. Ázsiában az Amur, a Bajkál-tó és Szahalin által határolt régióban találkozhatunk vele. Alapvetően hegyvidéki faj, bár a Bátorligeten, a Hanságban, Szatmár-Beregben és ÓcsaDabas vidékéről ismert magyarországi állomány síkvidéki jellegű, és a nedves kaszálókon, erdőkben, tőzeglápokon rendezkedik be.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legfeljebb 16-18 centiméteres hosszúságot elérő elevenszülő gyík leginkább a fürge gyíkkal téveszthető össze, mivel mind zömök testalkata, mind barnás színezete nagyon hasonlóvá teszi ez utóbbihoz, főleg a fiatal állatokat. A testhossz 60%-át kitevő farok csak a közepétől kezd vékonyodni, ezért tömzsinek tűnik.

A teljesen fekete melanisztikus példányoktól eltekintve az elevenszülő gyík alapvetően vöröses- vagy szürkésbarna színű. A háton fekete gerinccsík, az oldalon pedig sötét foltokkal váltakozó világossárga pettyek futnak végig. A hasi rész is sötét: vöröses, vagy piszkossárga. A hímek és nőstények alig különböznek egymástól, bár az előbbiek hasa általában narancssárgás vagy vöröses.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyirkos, hideg területen él, ezért gyakran látható kevésbé meleg, borús időben is. Nappal aktív, éjszakára kövek alá vagy rágcsálók ásta üregbe bújik. Táplálékát elsősorban férgek és csigák képezik, de ízeltlábúakat is fogyaszt. Októberben száraz, fagymentes helyre (moha alá, gyökerek közé, a talajba) vonul telelni, ahonnan március-április fordulóján bújik elő.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párzásra májusban kerül sor. A tojások az anyaállat testében fejlődnek, amíg az július-augusztusban le nem rakja őket. Ekkor a 4,5-6 centiméteres kis gyíkok fél órán belül kikelnek, és önálló életet kezdenek.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állománynagysága nem ismert, de elsősorban élőhelyének pusztulása fenyegeti. Számos természetes ellensége van, melyek közül a keresztes vipera és a rézsikló emelendő ki, de a madarak is előszeretettel vadásznak rá. A kicsinyeket nagyobb ízeltlábúak is elkaphatják. Magyarországon és Ausztria területén a Természetvédelmi Világszövetség által sebezhetőnek nyilvánított Lacerta vivipara pannonica alfaj fordul elő.

Mint minden kétéltű és hüllő, Magyarországon az elevenszülő gyík is védett. Eszmei értékét 100 000 forintban szabták meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]