Dublin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
World Heritage Emblem.jpg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Dublin (Baile Átha Cliath)
Liffeyeast.jpg
A Liffey folyó a Ha’penny híddal
Dublin címere
Dublin címere
Dublin zászlaja
Dublin zászlaja
Mottó: Obedientia Civium Urbis Felicitas
Közigazgatás
Ország  Írország
Tartomány Leinster
Megye Dublin
Irányítószám D1-18, 20, 22, 24, D6W
D1-18
20
22
D6W
Körzethívószám 01
Népesség
Teljes népesség 506 849 fő (2011) +/-
– agglomeráció 1 045 769 fő
– elővárosokkal 1661185 fő
Földrajzi adatok
Terület 114,99 km²
Időzóna GMT (UTC+0)
GMTS (UTC+1)
Elhelyezkedése
Dublin  (Írország)
Dublin
Dublin
Pozíció Írország térképén
é. sz. 53° 20′ 34″, ny. h. 6° 15′ 58″Koordináták: é. sz. 53° 20′ 34″, ny. h. 6° 15′ 58″
Dublin weboldala

Dublin (hivatalos angol kiejtése: IPA: [ˈdʌblɨn], helyi kiejtése: IPA: [ˈdʊbᵊlən]; ír nyelven Baile Átha Cliath IPA: [blʲaˈklʲiə]) Írország fővárosa. Az Ír-sziget keleti partján, az Ír-tengerbe torkolló Liffey folyó két partján fekszik. A város Dublin megye központja. A vikingek alapították, és a középkor óta Írország fővárosa volt.

Dublin közigazgatásilag a Dublini Városháza által igazgatott területet jelenti. Mindazonáltal sokszor szintén Dublinként hivatkoznak külvárosi területekre, amelyeket más, helyi közigazgatási szervek igazgatnak. Ilyen terület például Dun Laoghaire-Rathdown, Fingal és Dél-Dublin. Pontosabb, ha ezen területek összességét dublini agglomerációnak nevezzük.

A Dublini Városháza által igazgatott terület lakossága 505 739 fő volt a 2006-os népszámláláskor. Ugyanezen népszámlálás szerint a dublini agglomeráció lakossága 1 661 185 volt, míg Dublin megye 1 186 159 lakossal rendelkezett.

Egyes számítások szerint Dublin a harmadik leglátogatottabb európai város (Párizs és London után), több mint négy millió látogató keresi fel évente.[1]

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dublin neve az ír nyelvben „Dubh Linn”-ként (magyar nyelven „fekete tó”-ként) ismert szókapcsolat anglicizált változata, bár néhányan vitatják ezt az elméletet. A történelem folyamán az ír nyelvben a „bh” betűkapcsolatot egy, a „b” betű fölé helyezett ponttal írták le, így ezen két szó könnyen Dub Linn-nak vagy Dublinnak tűnhetett.

Amikor 1169-ben a normannul beszélő angolok megérkeztek az ír nyelvű Írországba, nem tudták, hogy a „b” felette ponttal valójában „bh”, így a város nevét „Dublin”-ként betűzték.

Néhányan úgy vélik, hogy a „Dublin” szó eredete valójában Skandinávia, ld. izlandi nyelven: „djúp lind” („mély tó”). Mindez két okból nem állja meg a helyét. Először is a „Dubh Linn” szó kronológiailag megelőzi a vikingek írországi felbukkanását.

Másodszor, Dublin óészaki neve egész egyszerűen a „Dubh Linn” szavak újrabetűzése: Dyflin (kiejtve - magyaros átírással - „düv-linn”).

Mindazonáltal a város mai ír neve, Baile Átha Cliath – a Rőzsefonattal Megerősített Gázló Városa – tulajdonképpen arra a településre vonatkozik, melyet II. Mael Sechnaill király alapított 988-ban és hozzáolvadt Dubh Linnhoz a sötét vízmosásnál.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írek saját fővárosukat ír nyelven Baile Átha Cliathnak mondják, ami „Település a rőzsefonattal megerősített gázlónál"-t jelent, ami egy kis házcsoport elnevezése volt a Poddle-patak és a Liffey-folyó találkozásánál, azon a környéken, ahol ma a Father Mathew-híd található. Itt keltek át a Liffey-folyón azok, akik Írország egyik legfontosabb útján, az északi Derry-től, a déli Waterford-ig futó országúton közlekedtek. A környéket megszálló vikingek egy másik – ugyancsak ír eredetű - elnevezést használtak, a fekete tó jelentésű Dubh Linn-t, ami később Dublinné egyszerűsödött. A vikingek is itt építették ki legfontosabb írországi városukat, melyet erős gerendapalánkkal vettek körbe, azon a környéken, ahol ma a Christ Church-katedrális áll. A város a mai O'Connel-híd közelében ért véget, ugyanis odáig terjedt a tenger, s azon a helyen építették fel a kikötőjüket.

Műholdfelvétel
Városkép a Guiness-toronyból 1.
Városkép a Guiness-toronyból 2.

A XI. századra Dublin a norvég eredetű vikingek királyi városává fejlődött, s messze ágazó kereskedelmi kapcsolatai révén erősen beleszólt az ír politikai élet irányításába. A város erejének letörésével többször is megpróbálkozott Brian Boru, az egyetlen valóságos hatalommal bíró ír nagykirály. A közte és a leinsteri tartományi királlyal szövetkező dublini vikingek között kiélesedő konfliktus szakításra vezetett. 1014 nagypéntekjén Brian Boru seregei a ma Észak-Dublin területén található clontarfi mező legyőzték a Man-sziget-ről segítséget kérő ellenséget. Így ugyan meggyengítették a dublini vikingek hatalmát, de a csatában a nagykirály is halálosan megsebesült. Ettől kezdve Dublin – bár még a vikingek voltak többségben - megnyitotta kapuit az írek előtt is.

1169-ben a normann Strongbow seregei foglalták el a vikingek erődjét. Strongbow megerősödő hatalmát a hirtelenjében Dublinba érkező angol II. Henrik király törte le, s Dublint írországi székhelyévé nevezte ki. (A városnak adományozott kiváltságlevele alapján Dublin 1922-ig jogilag Anglia részét képezte.) A XIII. század elején az angolok a Cork Hill magaslatán, a viking város tőszomszédságában építették fel várukat, mely a 20. századig az írországi angol közigazgatás központja volt. A középkorban az írek - mint angolellenességük fő célpontját - rendszeresen megtámadták Dublint, de a város kiállt az angolok mellett.

A XVI. és XVII. századi háborús időszak megakasztotta fejlődését. I. Erzsébet, Cromwell, majd Orániai Vilmos seregei találtak szállást az itteni nagyobb középületekben, sok pusztítást okozva templomokban, kastélyokban és az egyetemi épületekben.

A békés, georgiánus időszakban a dublini polgárok építkezéseikkel, szellemi mozgalmaikkal az ír fővárost a XVIII. század második felére London után a Brit Gyarmatbirodalom második legfontosabb városává tették. A gyarapodó épületek, gyönyörű terek látványa, az egyetemről és a kintúr-társaságok-ból kikerülő világhírű szellemi nagyságok miatt érzett büszkeség öntudatossá tette a dubliniakat. Ennek következtében nemcsak az angolokkal szemben érezték magukat egyre önállóbbaknak, hanem Írország többi városaihoz képest is. (Ebben az időben Belfast-on kívül tényleg nem is akadt méltó párja a szigeten.)

A korabeli függetlenségi gondolatok is Dublinból terjedtek szét. Az angol megtorló intézkedések hatására provinciális kisvárossá fejlődött vissza. A város csak a nagy éhínséget követő esztendőkben kezdett ismét megváltozni. A szegénység elől menekülő ír parasztok a külvárosokban telepedtek le nagy tömegben. Ekkor alakultak ki az északi nyomornegyedek és kezdték fényüket elveszíteni az elegáns, georgiánus korban épült lakónegyedek. A nagy betelepülések következményeképpen a korábbi angol jellegű város egyre inkább elíresedett.

A XIX. század végére az angol Alkirályi Székhelyből az ír hazafiak kulturális fővárosa lett, az angol nyelvterület színházi mozgalmainak fontos helyszíne. A megakasztotta az 1916-os forradalom, az azt követőfüggetlenségi háború és a polgárháború. A független ír állam kezdetben örült, ha normalizálni tudta a helyzetet, ezért a szegénynegyedekkel és a háborús károkkal nem tudott mit kezdeni. (A kilencvenes évek első felében még számtalan romos ház éktelenkedett a belvárosban. Ennek ellenére a hatvanas évek végétől lassú fejlődés indult el a városban.) Ekkor építették a legrondább kockaházakat (beleértve az ötvenes években leégett Abbey Színház mellett felépült, az 1916-os felkelés ötvenedik évfordulóján átadott új Abbey-t, a tulajdonképpeni Ír Nemzeti Színház-at is). Ezekkel a barátságtalan épületekkel a kor nemzetközi tendenciáit követték, de ez az az időszaka annak is, amikor a gomba módra szaporodó egyéni hangú népi zenekarai és rock együttesei révén Dublin újra bekapcsolódott a nemzetközi kulturális vérkeringésbe.

A dublini élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ezredfordulóra Dublin hirtelen fejlődő ipara és megélénkülő idegenforgalma miatt a világ egyik legnépszerűbb kirándulóvárosává vált, a rossz hangulatú negyedeket - mint a Temple Bar és Smithfield - építettek ki kulturális szórakozónegyedekké, mindenütt megjelentek az egykori hazafias emlékművekhez képest szellemes köztéri szobrok és a hihetetlen építési lázról tanúskodó toronydaru-erdők. A városközpont délutáni csúcsforgalma és a kocsmazárás utáni emberáradat azt a látszatot kelti, hogy az ír főváros lakói a nehéz évtizedek után állandó mozgásban akarják pótolni az elmulasztott lehetőségeket. A mintegy félmilliós főváros a csatlakozó külvárosokkal együtt majdnem egymilliós.

A főváros élete első pillanattól kezdve a nagy mediterrán városok nyüzsgésére emlékeztet. A bevásárló utcákon és a sétáló körzetekben szűnni nem akarónak látszik az emberáradat. A késő délutáni óráktól a bevásárló embereket felváltják a színházba, koncertre, moziba és főleg a kocsmai beszélgetésre igyekvők. Ez a kultúr-vándorlás nagy intenzitással tart majdnem éjfélig, amíg a kocsmákból haza nem térnek a vidám dubliniak. Az átlag ír ember számára a kocsma kulturális intézmény is (nem ritkaság, ha annyian vannak, hogy mozdulni is alig lehet). Dublin nemcsak a pubnak nevezett kocsmák világfővárosa. Múzeumai, utcazenészekkel és mutatványosokkal teli sétálóutcái, hangulatos parkjai, tengerparti ösvényei mind-mind növelik a város urbánus értékét.

A mai Dublin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dublin, amely 1652 óta Írország fővárosa, még mindig inkább György korabeli város. A Mansion House a főpolgármester rezidenciája 1715 óta, innen kiáltották ki 1919-ben az ország függetlenségét. A Leinster Házban ülésezik a dáil, a parlament. Építését 1744-ben kezdték meg, még mint Leinster hercege számára készülő városi házat. A Vámház (Custom House) (1791) és a Four Courts (1786) is ebből a korból származik.

Az O'Conell Street Európa egyik legszélesebb és legbarátságosabb útvonala, a Liffey folyótól északra halad. Itt van a postahivatal: az 1916-os Húsvéti-felkelés résztvevőinek egykori főhadiszállása. A részben normann jegyeket mutató Dublin Castle-ben volt évszázadokig a brit közigazgatás székhelye; kormányhivatalok számára építették újjá. A Liffey-től délre található a Christ Church és a Szent Patrick-székesegyház. 1922-ben itt zajlott az Ír Szabadállam támogatói és az IRA közötti összecsapás, a dublini csata.

A mai Dublin a Dublini-öböl két végpontjától, az északi Howth-félszigettől a déli Bray városkáig tart. A napos időben barátságos, széles öböl dimbes-dombos, házakkal teleszórt látványát G. B. Shaw (mindenképp lokálpatrióta túlzással) Nápoly környékénél is szebbnek tartotta. A történeti Dublin a Liffey partjának közvetlen közelében található. A régebbi időkben szigorúan megkülönböztették a folyó déli partján található gazdag központot a folyótól távolodva egyre jobban szegényedő északi oldaltól. Mára a két városrész különbsége kezd eltűnni.

Urbanisztikai alapadatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlati jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dublin éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Rekord max. hőmérséklet (°C) 18,5 18,1 23,6 22,7 26,8 28,7 31,0 31,0 27,6 24,2 20,0 18,1 31,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 8,8 8,9 10,7 12,4 15,2 18,0 20,2 19,6 17,3 14,0 11,0 9,3 13,8
Átlagos min. hőmérséklet (°C) 3,9 3,9 5,2 6,4 9,0 11,6 13,5 13,3 11,4 8,8 6,2 4,5 8,2
Rekord min. hőmérséklet (°C) −15,6 −13,4 −9,8 −7,2 −5,6 −0,7 1,8 0,6 −1,7 −5,6 −9,3 −15,7 −15,7
Átl. csapadékmennyiség (mm) 63 46 52 50 58 59 51 65 57 76 69 69 715
Havi napsütéses órák száma 59 75 109 160 195 179 164 157 129 103 71 53 1453
Forrás: European Climate Assessment & Dataset

Városi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dublini városi közlekedésben többféle közlekedési mód is megtalálható. Ezek nagy részét állami tulajdonban lévő cégek üzemeltetik, bár az utóbbi időben kezdenek felbukkanni a kis, magánkézben lévő közlekedési társaságok is.

Busz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állami kézben lévő Dublin Bus társaság 200 vonalon üzemeltet buszjáratokat Dublinban és vonzáskörzetében. A napközben közlekedő buszjáratokat számok jelölik, a részben eltérő útvonalon közlekedő aljáratokat betűkiegészítésekkel jelölik meg (pl.: 7, 44, 33, illetve: 7A, 41C, 33B). Az éjszakai járatokat a szám mögötti N betű jelzi. Ezek nagy része csak péntek és szombat este közlekedik. A városnéző buszokat leszámítva minden buszon a sofőr végzi a menetjegy ellenőrzési folyamatot is. A jegy ára függ a megtett távolságtól, a menetjegyet csak érmékkel lehet kifizetni a buszvezetőnél. Túlfizetés esetén a sofőr nem ad vissza készpénzt, helyette egy "nyugtát" kap az utas a visszajáró értékéről melyet a cég központjában lehet visszaváltani készpénzre. Az autóbuszon váltott jegyeken kívül lehetőség van még előre váltott jegyekkel is utazni, melyeket közvetlenül a Dublin Bus-tól vagy a céggel szerződésben lévő kiskereskedőktől lehet megvásárolni. A cég 2011-ben kezdte meg modernebb GPS alapú utastájékoztató kijelzők felszerelését a buszmegállókban, melyek pontos információkat adnak a buszok várható érkezési idejéről. Ez azért lehet hasznos az utazóközönségnek, mert a menetrend pontos betartása a legtöbb esetben nem sikerül. A buszmegállókban elhelyezett (és online) menetrendeken csak a városrészek vannak feltüntetve, így csak hozzávetőleges információt lehet kapni a busz pontos érkezéséről, ha nincs digitális kijelző.

A buszokat le kell inteni, mint a taxit, különben nem állnak meg.

A Dublin Bus-on kívül több kisebb, általában csak pár vonalat üzemeltető busztársaság is megjelent a városban. Ezek főleg a repülőtér és a belváros között üzemeltetnek járatokat (pl: Aircoach, CityLink) vagy a város egy bizonyos részét fedik le (pl.: UrBus, Swords Express, Circle Line Coaches). Jelenleg nem létezik az összes busztársaság járataira érvényes bérlet, azonban mivel a Dublin Bus piaci részesedése több mint 70% így ez nem jelent akkora problémát.

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dublin vasúti közlekedését az 5 elővárosi vasútvonal adja, melyet a nemzeti vasúttársaság az Iarnród Éireann üzemeltet. Ezek közül egy kiemelt fontosságú, a Dublin Area Rapid Transit a város és egyben az ország egyetlen villamosított nagyvasútvonala. A városban két nagy pályaudvar található, a Connolly és a Heuston. Az északi-keleti (Dundalk-Dublin), északnyugati (Maynooth-Dublin), és délkeleti (Gorey-Dublin) elővárosi vasútvonalak a Connolly, míg a délnyugati(Portlaoise-Dublin) vonal a Heuston pályaudvarra fut be, még a DART észak-déli irányba a halad át a Connolly pályaudvaron. A DART-ot leszámítva minden elővárosi vonalon dízel motorvonatok közlekednek. A jegyeket Dublin területén a peronra lépés előtt automaták ellenőrzik, így csak érvényes menetjeggyel lehet az állomás területére lépni. Az Iarnród Éireann árusít bérleteket is, Dublint és környékét 3 díjzónára osztották, a bérletek ára a zónáktól függ. Vasúti és busz kombinált bérlet vásárlására is van lehetőség.

Villamos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenlegi dublini villamosrendszer elődjét 1872-ben helyezték üzembe, eleinte ló vontatású, később villamos meghajtású szerelvényekkel. Az teljes villamoshálózatot 1949-ig felszámolták, helyét teljes egészében a buszhálózat vette át. Ezután 1994-ben merült fel újra a villamoshálózat építése, mikor már a buszhálózat bizonyos útvonalakon elérte kapacitása csúcsát. Végül 2004-ben nyílt meg az új villamos vonal St. Stephen's Green, és Sandyford között. A rendszer jelenleg 34 km-en üzemel, összesen 49 megállóval. A két vonal 2007-ben majd 30 millió utast szállított. A zöld vonal St Stephen's Green és Bride's Glen között közlekedik 17,5 km-en, míg a piros vonal Point és Tallaght között 16,5 km-en üzemel. A rendszer a budapestihez hasonlóan előre megváltott menetjeggyel vehető igénybe és ellentétben a vasúton alkalmazott peronzárral, és a buszokon működő 1 ajtós rendszerrel, itt ellenőrök dolgoznak. A rendszer fejlesztése folyamatban van, jelenleg egy a piros vonalról leágazó mellékvonal épül, de tervben van több vonal építése is

Metró[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban jelenleg tervben van egy új metróvonal építése mely az északi Swords elővárost kötné össze Dublin belvárosával. A tervnek az ír kormányon belül is sok ellenzője van, ők főleg a projekt költség igényét kifogásolják (kb. 3 milliárd euró).

A metró építése 2012-ben elkezdődött. Jelenleg a Leo Street mellett épül metróállomás.

Területe és városrészei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belváros déli része[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Trinity College
Dublini panoráma
Dublin belvárosa
Dublin este
The Spire of Dublin

A Liffey-folyó déli partján található történelmi városközponthoz - a város két legfontosabb központi területet összekötő - O'Connell híd képezi.

  • O'Connell-híd: 1780-82-ben épült, akkor még Carlisle híd néven. 1880-ban kiszélesítették, ma szélesebb, mint amilyen hosszú. Akkor kapta mai nevét, amikor két évvel később Daniel 0'Connel, a című szobrát elhelyezték az északi oldalon.
  • Temple Bar: Az 1980-as években a város nagy bontások révén új buszpályaudvart akart itt építeni, de rock-sztárok és ír hírességek meggyőzték a testületet, hogy itt alakítsák ki a fiatalok kulturált szórakozó negyedét. A Temple Bar Dublin legforgalmasabb és leghangulatosabb negyedévé vált.
  • Meeting House-tér : A vasárnapi kirakodó vásáraival, nyári szabadtéri színházi előadása kis galériák, az ellenkultúra tárgyait árusító apró boltok mellett itt építették fel a művészmoziként és filmarchívumként is működő ír Filmközpontot (Irish Film Center), Ír Zene Központját (Irish Music Center), az Ark kulturális központot és néhány kisszínházat. (A Temple Bar kultúrájának fellendítéséből a U2 együttes is kivette részét, övék Írország egyik legdrágább szállodája, a Clarence Hotel.)
  • Bank of Ireland (a régi parlament épülete): Ma a Bank of Ireland klasszicista épületegyüttese (1729-ben kezdte építeni Edward Lovett Pearc. A bejárati jón oszlopok fölötti timpanonon Hibernia (Írország neve az ókorban és a középkorban), a Hűség és a Kereskedelem szobraival. (1785-ben épült új szárnyát James Gandon díszítette.
  • Trinity College : Írország legrégebbi egyeteme, egy korábbi kolostor épületében kezdte meg működését, 1592-ben, Erzsébet királynő parancsára, célja a katolikus tanokkal szembeszálló jól képzett írországi protestáns értelmiség kinevelése volt.
  • The Old Library (a régi könyvtár: Köteles könyvtár!): Itt őrzik a világ legszebb könyvei közé sorolható középkori ír kódexek legértékesebb példányait. A Kellsi Könyv (Book of Kells), (A kódexet Kr. u. 800 körül készítették a Szt. Columban ionai kolostorához tartozó szerzetesek.), A 7. századi Book of Durrow (Durrow-i Könyv) és a 807 körül készített Book of Armagh (Armagh-i Könyv).
  • Mansion House: Az 1710-ben emelt épület (Joshua Dawson) 1715 óta Dublin polgármestereinek a rezidenciája.
  • National Museum and Library (Nemzeti Múzeum és Könyvtár): (1890) A régi kiállítóhely ma csak az 1700-ban alapított, és azóta folyamatosan gazdagított írországi régészeti anyagnak ad helyet (a középkori ír ötvösművészet pogány- és keresztény motívumokkal vegyesen, gazdagon díszített kelyhei, melltűi, feszületei kőkeresztjei, ereklyetartói, ősi bronz harangjai, egyházfői pásztorbotjai illetve az 1916-os forradalom relikviái). A könyvtárban régi kódexek, ősnyomtatványok, híres könyvek első kiadásai, régi térképek, a várost ábrázoló nyomatok és fontos ír kéziratok.
  • Leinster House (A mai parlament épülete): (1745-48.) Eredetileg Kildare grófjának épült. Oldalán az 1791-ben készült Ruthland-szökőkút és a független ír állam alapítóinak emléket állító 18 méter magas obeliszk.
  • Natural History Museum (Természetrajzi Múzeum): a Leinster House kertjének felső végében (az Ír-szigeten honos állatfajokat illetve a már kihalt élőlények történetét mutatja be. 1857-ben megnyitó előadását a skót felfedező, David Livingstone tartotta.
  • Grafton Street: a déli városrész főutcája, az 1982 óta sétálóutca a Trinity College déli sarkától a kis kagylóárus Molly Melone [1] szobrától vezet a város legélénkebb parkjáig, a St Stephen's Green-ig. Nyüzsgő bevásárlóutca számos bevásárlóközponttaal (Powerscourt Townhouse Shopping Centre és a St. Stephen's Green bevásárlóközpont).
  • Civic Museum (Várostörténeti Múzeum): (1765 és 1771 között épült).
  • St Stephen's Green (9 hektáron elterülő park): Szépítését anyagilag a sörgyártásból meggazdagodott Guinness család támogatta. A parkot szép növényein kívül számtalan szobor és emlékmű teszi még izgalmasabbá (Arthur Guinness szobra, egy expresszionista Éhínség-emlékmű, Robert Emmett és Wolfe Tone szerencsétlen forradalmárok szobrai, árnyékba húzódó Joyce mellszobor).
  • Newmann House (ez volt az Ír Katolikus Egyetem), ahol James Joyce és Flann O'Brien is tanultak. Ebből nőtt ki a mai University College of Dublin, Dublin második egyeteme. Az épület 1765-ben épült, nevét a katolikus egyetem első rektoráról kapta.
  • Dublin Castle (A dublini vár): Elődjét a normannok építették a XIII. században, ebből csak egy vaskos Record-tornya maradt, valaha várbörtön. A vár hivatalosan 1922-ig az angol közigazgatás írországi központja volt. 1937 óta itt iktatják be hivatalukba az ír köztársasági elnököket.
  • City Hall (Városháza/régi): A dublini városháza épülete, 1769-től 1779-ig eredetileg tőzsdepalotának építette Thomas Cooley.
  • Christchurch Cathedral: Az 1170-es években épült, gótikus. A még vikingek által épített legrégebbi dublini fatemplom helyén áll, a hajdani városfalakon belül. Az írek azt tartották, hogy építtetője, a normann Strongbow a meggyilkolt írek vérével tapasztotta össze az esküvője színhelyéül szánt templom köveit. A XV. században altemplomában már sör és borkereskedések üzemeltek. Romjaiból neogót hangulatban egy gazdag whiskey gyáros építtette újjá 1871-től 1878-ig. Altemplomában Strongbow sírjának 16. századi másolata.
  • Dubliniana: Egész alakos jelenetekkel, audiovizuális elemekkel és egy nagy középkori Dublin makett segítségével mutatja be, milyen lehetett a középkori dublini élet.
  • St Patrick's Cathedral (Szt. Patrik-székesegyház): Dublin büszkesége a középkori városfalakon kívülre szorult. A legenda szerint ott épült, ahol Szt. Patrik a Poddle-patak partján megkeresztelte a dubliniakat. Jelenlegi formáját a „túllelkesült” 1864-es restaurációnak köszönheti. Az 5. századi kőtemplom helyére 1190 és 1225 között építettek angliai, kicsit komor normann-gót stílusban kőépületet. (Részletesen lásd még az önálló szócikket)
  • Marsh könyvtár: A templom melletti, 1707-ben készült, építtetője Narcissus Marsh püspök A sziget első közkönyvtára, gyűjteménye kb. 25 ezer kötet, főleg a XVI. és a korai XVIII. század természettudományos munkák. És néhány 1500 előttről származó ősnyomtatvány is.
  • St. Audoen's Churches (Szt. Audoen templomai): A Szent cfüggetlen városrészt a 17. században a Franciaországból Írországba menekült hugenották virágoztatták fel textil-iparukkal. Ha elindulunk a városrész egykori főutcáján, két - egymás szomszédságában épült - templomot láthatunk. A kisebbik Dublin legrégebbi, ma is működő plébániatemploma, a 11-12. századból származik. Az ír anglikán egyház tulajdonában van. Mellette a nagyobb épület a katolikus Szent Audoen-templom 1846-tól 1899-ig épült. A két templom mögött kis parkot alakítottak ki.
  • Guinness Storehouse (Guinness Múzeum): A liberties-városrész legismertebb látványossága a világ egyik legtöbbet fogyasztott sörének készítését és történetét bemutató modern kiállítás a tízemeletes épület szintjein tekinthető meg. Gyerekek számára is izgalmas kiállítás.
  • Irish Museum of Modern Art (Modern Művészetek Múzeuma): Royal Hospital, Military Road, Kilmamham. A csodás épületet érdemes eredetileg veteránok kórházaként építették (1680 – 1684). Írország első klasszikus stílusban tervezett épülete volt. Változó kiállításait a múzeum gyűjteményéből illetve vendégművészek alkotásaiból rendezik.
  • Kilmainham Gaol (Kilmainham-börtön): 1796-ban épült, kiállítását 1966-ban, az 1916-os forradalom ötvenedik évfordulóján Eamon De Valera köztársasági elnök nyitotta meg, aki halálos ítéletének végrehajtását várva, maga is fogolyként lakott az épületben.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város ezer szállal kötődik az irodalomhoz. Jonathan Swift (1667-1745), a Gulliver utazásai szerzője a Hoe's Courtban született, és 1713-tól harminckét éven át volt a katedrális esperese. A drámaíró George Bernard Shaw (1856-1950) a Synge Streeten született, Oliver Goldsmith (1728-1774) író a Trinity College hallgatója volt. A Merrion Square-hez közel, ahol Oscar Wilde, a másik híres drámaíró született, látta meg a napvilágot James Joyce (1882-1914), a Dublini emberek és az Ulysses szerzője.

A Trinity College könyvtárában őrzik a Book of Kellst, egy 8. századból való illusztrált zsoltárkönyvet és Brian Boru király hárfáját, amely Dublin leghíresebb termékének, a Heuston pályaudvar közelében gyártott Guinness barna sörnek is a védjegye. A Heuston hídon át vezet az út a Phoenix parkba, amely 7,1 km²-es területével Európa legnagyobb városi parkja.

Templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Patrik-székesegyház (anglikán)
  • Christ Church-székesegyház (anglikán)

Emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Molly Malone
  • Daniel O'Connell szobra
  • James Larkin szobra
  • Father Theobald Mathew (1790-1856) szobra
  • Charles Stewart Parnell szobra

Színház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Abbey Theatre
  • National Concert Hall – nemzeti koncertterem
  • O'Donoghue's Pub

Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nemzeti múzeum
  • Nemzeti galéria
  • Modern művészetek háza
  • Könyvtár

Multikulturális Dublin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a város hosszú és folyamatos kivándorlást élt át, amely csak az 1990-es évek elején hagyott alább, napjainkban Dublin nagyszámú bevándorlót vonz elsősorban Lengyelországból, Kínából, az Egyesült Királyságból, Nigériából, Litvániából és Romániából. Jelen vannak bevándorlók a többi Európai Unió -tagállamból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Új-Zélandról, Oroszországból, valamint rengeteg kivándorolt ír tért haza az elmúlt évtizedben.

Partnervárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom, forrásművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (1) Sean Dufy (szerk.): ATLAS of IRISH HISTORY (2.ed.) - G. Macmillan 2000. ISBN 978-0-7171-3093-1
  • (2) Peter Zöller: IRLANDS ERBE - G. Macmillan, 2001. ISBN 0-7171-3208-0
  • (3) Nathaniel Harris: HERITAGE of IRELAND – Bounty Books, 2006. ISBN 0-7537-0556-7
  • (4) Kevin Eyres: THE SECRETS of IRELAND – Star Fire Books, 2006. ISBN 1-84451-466-8
  • (5) L. Gerard – S.T. Perry: Írország (Utikönyv) Panemex-Grafo 2006. ISBN 963-9491-54-3
  • (6) J-P. Mohen: Standing Stones (3.kiad.) - Thames & Hudson, 2004. ISBN 0-500-30090-9
  • (7) Christiane Eulére: The Celts First Masters of Europe (4.kiad.) - Thames & Hudson, 2004. ISBN 0-500-30034-8
  • (8) J-B. Duroselle: Európa népeinek története – Officina Nova, 1990. (ISBN ?)
  • (9) Städten des Kulturerbes in Ireland 2007. ( www.heritageireland.ie )
  • (10) Lloyd és Jennifer Laing: Kelta művészet - Glória K. 2006. ISBN 963-9283-96-7

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dublin témájú médiaállományokat.


Előző:
Glasgow
Európa kulturális városa
1991
Következő:
Madrid