Urbino
| Urbino | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Marche |
| Megye | Pesaro |
| Polgármester | Franco Corbucci |
| Irányítószám | 61029 |
| Körzethívószám | 0722 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 228 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Urbino
Pozíció Olaszország térképén
|
|
| é. sz. 43° 43′, k. h. 12° 38′ | |
| Urbino weboldala | |
| Urbino történelmi központja | |
| Világörökség | |
 |
|
| A dóm | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | II, IV |
| Felvétel éve | 1998 |
Urbino város Olaszországban, Marche régióban fekszik, Rómától 290 km-re északra, Firenzétől 110 km-re keletre.
Tartalomjegyzék |
Története[szerkesztés]
A települést az umberek alapították. Az évszázadok során számos nép uralta a települést, így az etruszkok, a gallok, a kelták. A Kr.e. 3. századtól római fennhatóság alatt állt. A 9. században egyházi birtok lett, majd a 12. században a Montefeltro család kezébe került.
Nevezetességek[szerkesztés]
Dózse Palota[szerkesztés]
A város legvirágzóbb korszaka a 15. század vége és a 16. század eleje volt. Ekkor hozta létre az Urbinói Hercegséget Federico da Montefeltro, akit a hercegi székben halála után fia, Guidobaldo követett. Ekkor épült az udvari építészek, a dalmát Luciano Laurana és Francesco di Giorgio Martini vezetésével az egyik legszebb itáliai reneszánsz palota, a Palazzo Ducale. A palota ma a Marche Nemzeti Galériának (Galleria Nazionale delle Marche[1]) ad otthont: ez a környék leggazdagabb, az itáliai festészet különböző iskoláit bemutató képtára, olyan festők képeivel, mint Raffaello, Piero della Francesca, Tiziano vagy Paolo Uccello. A festmények mellett figyelmet érdemel a termek szobrászati és ornamentális díszítése. A herceg dolgozószobájának egész falát beépített intarziás szekrények fedik, továbbá perspektivikus képek, allegorikus alakok, díszes kandallók, faberakások, mennyezeti stukkók díszítik a szobákat.
Raffaello háza[szerkesztés]
A Via Raffaello 57 szám alatt található, és a korabeli berendezés mellett Raffaello egy freskója is megtekinthető itt.
Dóm[szerkesztés]
A Dóm építését Federico da Montefeltro rendelte meg a Dózse palota mellé. A feladatot Francesco di Giorgio Martinire bízta, és a templomot 1534- benszentelték fel. 1789 -ben restaurálták,homlokzatát Carlo Morigia tervezte. Lépcsősorát 1859-ben építették hozzá. Belsejében Federico Barocci és Carlo Maratta oltárképei tekinthetők meg.
Albornoz erőd[szerkesztés]
1367 és 1371 között épült. Urbino legmagasabb pontján található(485 méter), pazar kilátás nyílik innen a városra, és az azt körülölelő dombokra.
Urbino óvárosa 1998 óta a Világörökség része.[2] Máig őrzi reneszánsz arculatát, keskeny utcáival azt a benyomást kelti, mintha a városban a középkor óta megállt volna az idő.
1483-ban itt született Raffaello, a reneszánsz egyik legnagyobb festője.
Egyeteme[szerkesztés]
A város egyetemét[3] 1506-ban alapították. Az egyetem egyike a legfontosabbaknak Olaszországban, és több hallgatója van, mint ahány lakosa a városnak (2006-ban 17 731 hallgatója volt).
Hivatkozások[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Fajth Tibor: Itália (Budapest, 1973)
- Magyar nagylexikon XIX.: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2004. 856. o. ISBN 963-9257-21-4
- Világjárók lexikona (Budapest, 1998) ISBN 963-8475-28-5
