Urbino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Urbino
Urbino z05.jpg
Urbino címere
Urbino címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Marche
Megye Pesaro
Polgármester Franco Corbucci
Irányítószám 61029
Körzethívószám 0722
Népesség
Teljes népesség 15 321 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Földrajzi adatok
Terület 228 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Urbino (Olaszország)
Urbino
Urbino
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 43° 43′, k. h. 12° 38′Koordináták: é. sz. 43° 43′, k. h. 12° 38′
Urbino weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Urbino témájú médiaállományokat.
Urbino történelmi központja
Világörökség
Urbino-duomo01.jpg
A dóm
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV
Felvétel éve 1998
Elhelyezkedése
Urbino (Olaszország)
Urbino
Urbino
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 43° 43′, k. h. 12° 38′

Urbino város Olaszországban, Marche régióban fekszik, Rómától 290 km-re északra, Firenzétől 110 km-re keletre.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést az umberek alapították. Az évszázadok során számos nép uralta a települést, így az etruszkok, a gallok, a kelták. A Kr.e. 3. századtól római fennhatóság alatt állt. A 9. században egyházi birtok lett, majd a 12. században a Montefeltro család kezébe került.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dózse Palota[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Urbino óvárosa az erődből
A hercegi palota

A város legvirágzóbb korszaka a 15. század vége és a 16. század eleje volt. Ekkor hozta létre az Urbinói Hercegséget Federico da Montefeltro, akit a hercegi székben halála után fia, Guidobaldo követett. Ekkor épült az udvari építészek, a dalmát Luciano Laurana és Francesco di Giorgio Martini vezetésével az egyik legszebb itáliai reneszánsz palota, a Palazzo Ducale. A palota ma a Marche Nemzeti Galériának (Galleria Nazionale delle Marche[2]) ad otthont: ez a környék leggazdagabb, az itáliai festészet különböző iskoláit bemutató képtára, olyan festők képeivel, mint Raffaello, Piero della Francesca, Tiziano vagy Paolo Uccello. A festmények mellett figyelmet érdemel a termek szobrászati és ornamentális díszítése. A herceg dolgozószobájának egész falát beépített intarziás szekrények fedik, továbbá perspektivikus képek, allegorikus alakok, díszes kandallók, faberakások, mennyezeti stukkók díszítik a szobákat.

Raffaello háza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Via Raffaello 57 szám alatt található, és a korabeli berendezés mellett Raffaello egy freskója is megtekinthető itt.

Dóm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dóm építését Federico da Montefeltro rendelte meg a Dózse palota mellé. A feladatot Francesco di Giorgio Martinire bízta, és a templomot 1534- benszentelték fel. 1789 -ben restaurálták,homlokzatát Carlo Morigia tervezte. Lépcsősorát 1859-ben építették hozzá. Belsejében Federico Barocci és Carlo Maratta oltárképei tekinthetők meg.

Albornoz erőd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1367 és 1371 között épült. Urbino legmagasabb pontján található(485 méter), pazar kilátás nyílik innen a városra, és az azt körülölelő dombokra.

Urbino óvárosa 1998 óta a Világörökség része.[3] Máig őrzi reneszánsz arculatát, keskeny utcáival azt a benyomást kelti, mintha a városban a középkor óta megállt volna az idő.

1483-ban itt született Raffaello, a reneszánsz egyik legnagyobb festője.

Egyeteme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város egyetemét[4] 1506-ban alapították. Az egyetem egyike a legfontosabbaknak Olaszországban, és több hallgatója van, mint ahány lakosa a városnak (2006-ban 17 731 hallgatója volt).

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]