Segesvári csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Segesvári csata
Fehéregyháza-a-segesvári csata emlékműve.jpg
A segesvári csata emlékműve 2008 májusában

Konfliktus 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Időpont 1849. július 31.
Helyszín Erdély, Segesvár
Eredmény Császári győzelem
Szemben álló felek
1848as zaszlo.png Magyarország
Flag of Poland.svg Lengyel önkéntesek
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Orosz Birodalom
Flag of Romania.svg Erdélyi román felkelők
Parancsnokok
Flag of Poland.svg Bem József altábornagy Flag of the Habsburg Monarchy.svg Eduard Clam-Gallas Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornok
Szemben álló erők
6000 fő 12 000 fő
Veszteségek
1200 fő
500 fogoly
Ismeretlen

A segesvári csata az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik jelentős csatája volt. 1849. július 31-én Segesvár és környékén a Bem tábornok vezette magyar csapatok vereséget szenvedtek az Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornok vezette orosz és az Eduard Clam-Gallas tábornok irányította osztrák hadsereggel szemben.[1]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabadságharc második évében, különösen a májusi intervenciót követően a magyar csapatok folyamatosan vereséget szenvedtek az osztrák és orosz csapatoktól. A helyzet Erdélyben sem fordult meg, még annak ellenére sem, hogy a magyar védelem esélyei itt voltak a legjobbak. A helyzetet rosszabbította, hogy Bem csapatának tapasztaltabb egységei a Temesközben és Gyulafehérvár környékén tartózkodtak, és a rendelkezésre álló alakulatok kétharmada újonc volt.

Miután Bem július 28-án visszatért Erdélybe moldovai hadjárata után, Lüders és Grontenhjelm tábornokok egyesíteni kívánták erejüket. Bem ezt látván megpróbálta egyesíteni a magyar csapatokat és azonnal futárt küldött a Gyulafehérváron állomásozó alakulatnak. Üzenetében arra utasította Stein ezredest, hogy induljon el Szeben felé. Bem arra utasította Kazinczy Lajos ezredest, hogy induljon Kolozsvár felé. Szintén maga mellé rendelte a Dobay József ezredes által vezetett székelyföldi haderőt, Kemény Farkasnak pedig megparancsolta, hogy siessen Marosvásárhelyre és próbálja meg feltartani Magnus Johann von Grotenhjelm csapatát.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bem július 1-jén Segesvárra érkezett mintegy 6000 főnyi seregével és 12 ágyúval. Itt találkozott Alekszandr Nyikolajevics Lüders sokkal nagyobb, körülbelül 12 000 főnyi seregével és 30 ágyújával.

Bem József

A csata ágyúzással kezdődött délelőtt 12 óra után, amikor is Bem lelőtte Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin tábornokot. Eleinte a magyarok voltak fölényben az osztrák és orosz csapatokkal szemben. Bem és csapatai a Sárospatak és az Ördögpatak közötti területen helyezkedtek el. A balszárny az Ördögerdőben, a tüzérség pedig a centrumban állt fel.

Lüders Marosvásárhelyen állomásozott, így Ivin vette fel a harcot Bemmel szemben. Mivel Ivin feladata az állás védelme volt, a magyarok akadály nélkül fel tudtak fejlődni. Bem utasította balszárnyának öt gyalogszázadát, hogy támadja meg az oroszokat. A honvédek megingatták őket, azonban az orosz erősítés hamar megérkezett, így a magyarok kénytelenek voltak az Ördögpatak völgyébe hátrálni.

Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornok

Bem délután kettőkor a balszárnyon lévő két gyalogszázadát a Segesvár melletti erdőbe irányította. Itt szembetalálkoztak a Lipszkij ezredes vezette oroszokkal, akik segítséget kértek Ivintől. Lüders, miután meghallotta, hogy a magyarok az erdőben összpontosultak, elhagyta Marosvásárhelyt és Lipszkij segítségére sietett.

Bem, abban a hitben, hogy az oroszoknak nincs több csapatuk Segesvárnál, csapatának jobbszárnyát a balszárny segítségére küldte. Lüders értesült Bem tervéről és ő is megpróbálta megerősíteni az orosz csapatok balszárnyát. Délután négy óra körül Lüders kozákokból álló dzsidásszázadát a magyar jobbszárny ellen küldte, amelynek következménye lett, hogy a gyalogszázad elfutott és Bem elvesztette két lőszerszekerét is. Eközben a magyar csapatok bal szárnya támadást indított az oroszok jobb szárnya ellen, azonban az oroszok sokkal erősebbek voltak és kiszorították a magyarokat, akik fejvesztve menekültek.

Lüders elkezdte támadni a magyar jobbszárnyat is. A roham olyan gyors volt, hogy a magyar huszárok nem tudtak időben felkészülni és a dzsidások visszaszorították őket a faluba. Ez felbomlasztotta a magyar csapatok seregét. Bem és csapata menekülni kényszerült. A menekülőket a kozákok üldözőbe vették. Feltehetőleg e menekülés közben esett el többek között Petőfi Sándor is. Bem egy mocsár mellett rejtőzködve menekült meg.

Összegzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az magyarok vesztesége számottevő volt: körülbelül 1200 főt veszítettek és legalább 500 fő foglyul eset. Az oroszok vesztesége ismeretlen. Augusztus elsején Bem tábornok serege Marosvásárhelyen egyesült a Kolozsvárról odaérkező csapatokkal.

Bem mindenáron vissza akarta tartani Lüderst, azonban az orosz csapatok főlényben voltak. Augusztus 6-án Lüders vereséget mért a Nagycsűrnél és Nagyszebennél küzdő magyarokra. Annak ellenére, hogy Bem és csapatai vereséget szenvedtek, a szövetségesek a magyarországi hadjárat végéig nem jutottak ki Erdélyből.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. * Hermann Róbert: A segesvári ütközet. www.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2009. december 21.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]