I. Rákóczi György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Rákóczi György
Rákóczi György I.jpg
I. Rákóczi György.

Erdélyi fejedelem
Uralkodási ideje
1630. december 1. – 1648. október 11.
Elődje Bethlen István
Utódja II. Rákóczi György
Életrajzi adatok
Teljes neve Felsővadászi I. (Öreg) Rákóczi György
Született 1593. június 8.
Szerencs
Elhunyt 1648. október 11. (55 évesen)
Gyulafehérvár
Nyughelye Gyulafehérvári érseki székesegyház
Házastársa Bethlen Katalin (?), Lorántffy Zsuzsanna (1616)
Gyermekei Rákóczi Sámuel (16171618)
II. Rákóczi György (16211660)
Rákóczi Zsigmond (16221652)
Rákóczi Ferenc (16241632)
Édesapja Rákóczi Zsigmond
Édesanyja Gerendi Anna
I. Rákóczi György
Rakoczi family CoA.svg

Felsővadászi I. Öreg Rákóczi György (Szerencs, 1593. június 8.Gyulafehérvár, 1648. október 11.) erdélyi fejedelem 1630-tól haláláig. Uralkodása alatt Erdély gazdaságilag és politikailag is megerősödött. Sokat tett egyháza, a református egyház és az iskoláztatás felvirágoztatása érdekében és szemben állt az ortodoxiával.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja a Rákóczi-ház felemelkedését elindító Rákóczi Zsigmond fejedelem; anyja Rákóczi második felesége, Gerendi Anna volt. Rákóczi Györgyöt az apja már 1605-ben szolgálatba adta Bocskai István kassai udvarába. Az udvarban ismerkedett meg a szintén ott szolgáló 16 éves Báthory Gáborral és a náluk idősebb Bethlen Gáborral. Tanuló és gyermekéveiről más információk nem állnak rendelkezésre. Bocskai 1606-ban bekövetkezett halála után valószínűleg visszaköltözött apjához, akit az erdélyi rendek ekkor, 1607-ben választották meg erdélyi fejedelemmé. Báthory Gábor fejedelemsége alatt feltehetően magyarországi birtokain tartózkodott, a politikai életben – részben fiatal kora miatt – nem vett részt. 1615-ben Borsod vármegye főispánja, ezek után királyi étekfogó mester és az ónodi vár kapitánya lett. 1616. április 18-án vette feleségül Lorántffy Zsuzsannát, az új feleség mellé megkapta a sárospataki uradalmat is, ami a későbbiekben – Munkács mellett – a Rákóczi-birtokok legfontosabbika lett.

1619-ben elsők között csatlakozott Bethlen Gáborhoz, aki többek között az ő támogatására indított azonnali támadást II. Ferdinánd király ellen. A felső-magyarországi rendek kassai gyűlése még ebben az évben Felső-Magyarország kapitányává választották Rákóczit. Bethlen magyarországi hadjárataiban azt a feladatot kapta, hogy biztosítsa az előrenyomuló erdélyi seregek hátországát, de amikor Homonnai Drugeth György túlerőben lévő kozákjaitól vereséget szenvedett, 1619. november 23-án Bethlen felhagyott bécsi ostromával és visszafordult Magyarországra. Leváltotta főkapitányi tisztéből Rákóczit, de kárpótlásul a fejedelmi tanácsnokok sorába emelte. Rákóczi mindvégig kitartott Bethlen mellett. 1625-ben ő kapta a feladatot, hogy Bethlen követeként kérje meg Brandenburgi Katalin kezét és hozza Erdélybe a fiatal menyasszonyt. Bethlen halála után Brandenburgi Katalin és a kormányzónak kinevezett idősebb Bethlen István mellett Rákóczi György is esélyes volt a fejedelmi székre, ráadásul őt még a hajdú katonaság is támogatta. 1630. december 1-jén a segesvári országgyűlés választotta fejedelemmé. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi-család vagyonát gyarapította. A fejedelmi birtokokra alapozta keménykezű uralmát. 1636-ban Bethlen szövetkezett a budai pasával ellene, de a nagyszalontai csatában Rákóczi legyőzte a törököket.

1644-ben, a harmincéves háború keretében, szövetségben a Svéd Királysággal megindította hadait III. Ferdinánd ellen. A váltakozó sikereket hozó első év után, 1645-ben Munkácson szövetséget kötött XIV. Lajos francia királlyal és Brünn mellett csatlakozott a svéd hadsereghez. A szultán azonban visszaparancsolta Rákóczi hadait a Magyar Királyság keleti részére, így a fejedelem inkább a békekötést választotta. 1645-ben, a linzi békében megkapta Abaúj, Bereg, Borsod, Ung és Zemplén vármegyéket haláláig; Szabolcs és Szatmár vármegyéket pedig fiai is örökölhették. A linzi béke ugyancsak megerősítette a magyarországi protestánsok szabad vallásgyakorlatát és megadta a parasztságnak a szabad templomhasználat jogát, amely megakadályozta, hogy a földesúr, élve kegyúri jogával, a jobbágyaival ellenkező vallású papot helyezzen a település templomába.

Uralma alatt Erdély békében fejlődött: buzgó református volt, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatására, de az ortodoxia szellemében szemben állva a haladóbb puritánus irányzattal s ellenségeként az unitáriusoknak és főleg a szombatosoknak. Soha annyi könyvet nem adtak ki előtte, mint az ő korában.

1648. október 11-én hunyt el, a gyulafehérvári székesegyházban nyugszik.

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1616. április 16-án Sárospatakon kötött házasságot Lorántffy Zsuzsannával, Lorántffy Mihály zempléni nagybirtokos és Zeleméri Borbála leányával. Gyermekeik:

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Miroslav Marek: Rákóczi 3 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 23. (Hozzáférés: 2012. október 4.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György 1593-1648. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1893.
  • Nagy László: A "bibliás őrálló" fejedelem: I. Rákóczi György a magyar históriában. Budapest: Magvető, 1984.
  • Péter Katalin: A fejedelemség virágkora (1606-1660). In: Makkai László - Szász Zoltán (szerk.): Erdély története II. 1606-tól 1830-ig. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988. p. 617-783.
  • Magyar életrajzi lexikon


Előző uralkodó:
Bethlen István
Erdély fejedelme
16301648
Erdély címere 1659-ből
Következő uralkodó:
II. Rákóczi György