Kékes (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kékes (Chiochiș)
Chiochis (3).JPG
A falu Alpár Ignác tervei alapján épült református temploma
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Beszterce-Naszód
Rang községközpont
Beosztott falvak Aranyosszentmiklós, Buzai fogadók, Cente, Dellőapáti, Ketel, Mányik, Magyarborzás, Mezőveresegyháza, Szászzsombor
Polgármester Vasile-Adrian Silași (PD-L), 2012
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 33024
Népesség
Népesség 403 fő (2011. okt 31.)[2]
Magyar lakosság 177
Község népessége 3086 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Terület 91,13 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kékes (Románia)
Kékes
Kékes
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 58′ 54″, k. h. 24° 10′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 54″, k. h. 24° 10′ 36″
Kékes weboldala

Kékes (románul: Chiochiș) falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mezőség északkeleti részén, Mezőveresegyháza nyugati szomszédjában fekszik, Déstől 43 km-re délkeletre.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét az oklevelek 1320-ban említették először Kekus néven, majd 1442-ben Kekes, 1470-ben Alsokekes és Felsewkekes, 1510-ben Kekews, 1598-ban Magiar Kekes, 1644-ban Nyárló Kékes, román nevét 1750-ben Keukis, 1808-ban Työtyis alakban írták.

Első ismert birtokosai valószínűleg a Zsombor nemzetség tagjai voltak a 13. században. 1320-ban a közülük származó Chunpas (Drági) Lőrinc fia István, Csenka László és utóbbi fiai, Beke és Domokos bírták. Tőlük Károly Róbert 1320-ban, hűtlenség miatt elvette és Elefánti Dezsőnek adományozta. 1467-ben akkori birtokosa, Iklódi Márton részt vett a Mátyás elleni összeesküvésben, aki emiatt Kovács Istvánnak juttatta. 1487 és 1492 között a Drági családé volt. 1576-ban Báthory István Bekes Gáspár párthívét, Drági Károlyi Lászlót ruszkai Kornis Gáspár javára megfosztotta itteni birtokrészétől.

A reformáció idején református és unitárius egyháza is alakult, de utóbbi 1638-ban megszűnt. 1606-ban Kornis Boldizsár és Szemere János birtoka volt. 1607-ben Bethlen Farkas itteni birtokrészét Auner Márton kolozsvári sebésznek adta zálogba. Birtokosai között 1625-ben feltűnt Kovacsóczy István kancellár. 1673-ban került a Bánffy család tulajdonába.

1643-ból való az első említés református iskolájáról. A kuruc harcok kezdetén elpusztult. 1705 szeptemberében itt táborozott Pekry Lőrinc. 1750-ben 12 jobbágy, 49 zsellér, három szegény zsellér és 11 kóbor családfőt írtak benne össze. A 18. század folyamán többször tartotta itt gyűléseit Doboka vármegye. A század közepén már a Wesselényi család birtoka, 1820-ban Wesselényi Miklósé.

1876-ban Doboka vármegyétől az akkor megalakított Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. 1878 után a vármegye egyik járásának székhelye volt. 1878-tól gyógyszertár is működött benne.[4]

Nemzetiségek és vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 621 lakosából 385 volt román, 161 magyar és 73 cigány nemzetiségű; 458 görög katolikus és 161 református vallású.
  • 1910-ben 1082 lakosából 567 volt román és 509 magyar anyanyelvű; 485 ortodox, 382 református, 50 római katolikus és 46 zsidó vallású.
  • 2002-ben 498 lakosából 296 volt román, 177 magyar és 25 cigány nemzetiségű; 316 ortodox, 165 református és 6 római katolikus vallású.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. Online elérés
  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  4. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
  5. Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” Csíkszereda, 2012

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]