Inas
Inasnak vagy tanoncnak nevezték Magyarországon a II. világháborút követő 1948-as kommunista hatalomátvételig az ipari/kereskedelmi szakmunkás tanulókat.
Mivel az említett rendszerváltás alkalmával főként azok a szociáldemokrata és kommunista káderek kerültek döntési pozíciókba, akik maguk is átélték a keserves inaséveket, olyan törvényt (1949. évi IV.: [1]) hoztak, mely biztosította a képzésben résztvevők jogait. Valószínűleg a szövegezésbe is beleszóló, egykori életükre emlékező vezetők az "inas" szó kiirtásával kívánták a "múltat eltörölni". Az ún. inasévek keserveire jellemző, hogy az említett törvényt megelőzően a tanulóval, aki gyakran a mester házában lakott, évekig végeztettek cselédmunkát látástól vakulásig : állatok gondozása, kertgondozás, takarítás stb. Az irodalomban (Kovai Lőrinc: Tűzkehely) és a művészetben is (Munkácsy Mihály: Ásító inas) találunk utalásokat erre.
Forrás [szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
