Központi bank

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A jegybank, más néven központi bank (vagy az ún. monetáris hatóság a többi kapcsolódó állami pénzügyi szervezettel együtt) egy adott ország vagy országcsoport monetáris politikájáért felelős intézmény. Legfontosabb feladata általában a fizetőeszköz értékének megőrzése; ez a mai modern jegybankok esetében leggyakrabban az infláció alacsony szinten tartását, az árak stabilitásának biztosítását jelenti. A makroszintű, vagyis a gazdaság, illetve a pénzügyi rendszer egészére vonatkozó döntéseket hozza meg, a kapcsolódó pénzügyi szervezetekkel együtt (például Pénzügyminisztérium), melyet központi monetáris hatóságnak nevezünk. Emellett a jegybankok gyakran a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartásában is szerepet vállalnak, működtetik a fizetési rendszert, valamint krízishelyzetekben végső hitelezőként szolgálhatnak a bajbajutott bankok számára. Folyamatos felügyeletet lát el a kereskedelmi bankok felett, figyelemmel kíséri az aktív bankügyleteket és a passzív bankügyleteket.

A jegybankok élén általában elnök, vagy kormányzó áll. A legtöbb központi bank állami tulajdonban van, ugyanakkor a modern jegybankok esetében intézményi garanciák biztosítják a monetáris döntéshozatal függetlenségét a politikától.

Magyarország központi bankja a Magyar Nemzeti Bank.

A brit jegybank, a Bank of England épülete (Thomas Shotter Boys metszete, 1842)

Tevékenységek, feladatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jegybankok általában az alábbi tevékenységeket végzik:

  • A fizetőeszköz értékállóságának megőrzése (ez a gyakorlatban az árak, és/vagy az árfolyam stabilitását jelenti);
  • Bankjegy- és érmekibocsátás, azaz pénzemisszió: az adott ország egészére érvényes hatókörrel bíró ún. jegybankpénzt bocsát ki, emellett a monetáris politika eszközeivel folyamatosan hatást gyakorol a gazdaság egészének pénzmennyiségére és a pénzügyi folyamatokra.
  • A fizetési rendszerek működtetése;
  • Banki szolgáltatások nyújtása az államháztartás számára: a központi költségvetésen keresztül az államháztartással finanszírozási kapcsolatot tart fenn. A költségvetés a pénzigényét, azonban piaci módon kell, hogy megoldja.
  • Hitelnyújtás a kereskedelmi bankok számára (a bankok bankja): a jegybank vezeti a pénzintézeti számlákat, és számukra likviditási szolgáltatást nyújt, vagyis ha a kereskedelmi bank azonnal esedékes kötelezettségei meghaladják a rövid lejáratú forrásokat, akkor átmenetileg jegybanki forráshoz juthat. A jegybank csak jó fedezet mellett ad hitelt és minden jó biztosítékot elfogad. Viszonylag magas kamatot számol fel, hogy ösztönözze a kereskedelmi bankokat a likviditásuk megfelelő alakítására. A működési elveit nyilvánosságra hozza a gazdasági szereplők számára.
  • A devizatartalékok kezelése: végrehajtja az esetleges devizapiaci intervenciós kötelezettségeit és menedzseli az arany és devizatartalékokat. A devizatartalék általában könnyen pénzzé tehető, biztonságos értékpapír formájában áll rendelkezésre.
  • A pénzügyi rendszer stabilitása feletti őrködés: döntéseket hoz az árfolyam politikával kapcsolatban.
  • A pénzügyi intézmények szabályozása, felügyelete.

Nem mindegyik központi bank végzi a felsorolt feladatok mindegyikét.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]