Pyrker János László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pyrker János László
Pyrker János László.jpg
Egri érsekként, 1830 körül (Friedrich Lieder tusrajza)
Életrajzi adatok
Születési név Johann Ladislaus Pyrker
Született 1772. november 2.
Nagyláng
Elhunyt 1847. december 2. (75 évesen)
Bécs
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1796

Hivatal lilienfeldi apát
Hivatali idő 1812-1818

Hivatal szepesi püspök
Hivatali idő 1818. augusztus 18. - 1820. május 12.
Felszentelés 1819. április 18.
Elődje Brigido Mihály
Utódja Bélik József

Hivatal velencei pátriárka
Hivatali idő 1820. május 12. -

Hivatal egri érsek
Hivatali idő 1826. november 9. - 1847. december 2.
Elődje Fischer István
Utódja Bartakovics Béla
Pyrker János László, Josef Kriehuber litográfiája, 1842
Az egri bazilika

Felső-Eöri Pyrker János László (németül: Johann Ladislaus Pyrker von Felsö-Eör) (Nagyláng[1] (Fejér megye), 1772. november 2.Bécs, 1847. december 2.) ciszterci szerzetes, apát, szepesi püspök, dalmát prímás, velencei pátriárka, 20 éven át az egri főegyházmegye érseke, az MTA tiszteleti tagja. A művészetek mecénása, több lírai és epikus költemény szerzője, a német nyelvű irodalom ma is számon tartott alakja. A szegények, elesettek állhatatos pártfogója.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei 1780-ban Székesfehérvárra küldték iskolába. Pálos rendi tanárai voltak (Ányos Pál, Virág Benedek), magyar, latin és német nyelven tanult. 1787-ben Pécsre került, a Bölcseleti és Jogi Akadémiára, ahol 1789-ben végzett. 1790-ben Budán, a Helytartótanácson kapott hivatalnoki állást. 1792 márciusában hazatért szüleihez, majd néhány nap múlva útnak indult, hogy beálljon katonának. Járt Bécsben, Firenzében és Velencében. Katona azonban nem lett belőle. 1792. októberében Lilienfeldbe ment, október 18-án belépett a ciszterci rendbe. A teológiát Sankt Pöltenben végezte. 1796 őszén pappá szentelték. 1798 elején az apátság gazdasági vezetője lett, 1800-tól 1807 júniusa végéig a kancelláriát és az erdészeti hivatalt is vezette. Ekkor plébánosnak nevezték ki, Türnitzbe. 1811-ben visszakerült a lilienfeldi monostorba, ahol 1812. július 12-én apáttá választották. I. Ferenc császár 1818. augusztus 18-án szepesi püspökké nevezte ki. 1819. április 18-án Bécsben püspökké szentelték, május 12-én iktatták be Szepesváralján. 1820. május 12-én velencei pátriarkává nevezték ki. 1821-ben dalmát prímás és titkos tanácsos lett. Hét évet töltött Velencében, ez idő alatt gyűjtött össze közel 200 darab festményt, amelyek 1617. századi itáliai festők munkái voltak.

Egri érsekként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1826. november 9-én I. Ferenc császár egri érsekké nevezte ki, 1827. április 15-én történt meg a pápai jóváhagyása kinevezésének. XII. Leó pápa 1827. június 18-án az egri pátriárka érsek címet adományozta neki. 1827. szeptember 17-én érkezett Egerbe, szeptember 18-án iktatták be, az egyházmegye harmadik érsekeként. Ekkor Itáliából magával hozott négy kvalitásos vonóshangszert, vonósnégyes alapításához. Ezek egyike a 2008-ban itthon előkerült, 1697-ben készült Cecília nevű Stradivari-hegedű.[2] Két héttel Egerbe érkezése után elkezdte a vár rendbetételét és Rajziskolát alapított. 1828-ban Városszépítő Commissiót alakított.

Megteremtette az egri Gyógyfürdő alapjait, megalapította az első magyar nyelvű tanítóképzőt. 1828 májusában vizitációs körúton járt Szabolcs vármegyében, 1829 áprilisában Borsod vármegyében, 1830 tavaszán pedig Heves vármegyében. Nevéhez fűződik a bazilika építése.

Az érseki palota déli szárnyát is felépíttette. Eredetileg itt szerette volna elhelyezni Itáliában gyűjtött képeit. Az 1832-36-os országgyűlés utolsó ülésnapján az akkor létrehozandó Magyar Nemzeti Múzeum javára felajánlotta képeit. Nevéhez fűződik az Eger és Szarvaskő közötti, részben sziklába vágott út megépítése 1840-ben és a szarvaskői templom építése. 1844-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. Stuttgartban 1845-ben 3 kötetben kiadták összes német nyelvű művét. 1845 őszén kezdte el írni és 1846. december 27-én fejezte be Mein Leben című önéletrajzi munkáját. Ez azonban már csak posztumusz jelenhetett meg, 1966-ban. Bécsben halt meg 1847. december 2-án.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nevét viseli Egerben a bazilika előtti tér.
  • Lilienfeldben temették el, ahol szerzetesi éveit töltötte, szíve azonban, kívánsága szerint az egri Bazilika altemplomában nyugszik: „A szív, mely Egerért dobogott, az legyen az egrieké” .[3] Az osztrák Roland Dobersberger így fogalmazta meg: „Lilienfeldben nyugszik egy szívtelen ember, Egerben pedig egy embertelen szív.”
  • 1894-ben Bécs 19. kerületében (Döblingben) róla neveztek el egy utcát (Pyrkergasse).

Német nyelvű művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Historische Schauspiele (Bécs, 1810)
  • Tunisias (eposz, Bécs, 1819, 1826)
  • Perlen der heiligen Vorzeit (Bécs, 1821)
  • Rudolph von Habsburg (Rudolphias, eposz, Bécs, 1825, 1826)
  • Bilder aus dem Leben Jesus u. der Apostel (Lipcse, 1842 és 1843)
  • Lieder der Sehnsucht nach den Alpen (Stuttgart, 1845)
  • Alpenlieder (Toma, 1847)
  • Mein Leben 1772-1847 (Bécs, 1966)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Czeigler Ábel: Felső Eöri Pyrker László, 1772-1847. Ciszterci doktori értekezések (Budapest, 1937)
  • Zivuska Jenő: Pyrker László élete és művei (Besztercebánya, 1904)
  • Madarász Flóris: Pyrker és a magyar írók (Eger, 1908)
  • Koncz Ákos: Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren (Eger, 1892)
  • Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története (Budapest, 1926)
  • Horváth Konstantin: Az „Egyházi Értekezések és Tudósítások” története 1820-1827 (Veszprém, 1937)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pyrker János László témájú médiaállományokat.