Szonett

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A szonett (olaszul: rövid dal) középkori eredetű, a reneszánsztól egész Európában elterjedt versszerkezet. A legkötöttebb formák egyike, ezért a legintenzívebb, ambivalens lírai tartalmak kifejezésére a leghatásosabb. 14 sorból áll, általában két quartinára (10-11 szótagos, 4 soros szakasz) és két terzinára (ugyanolyan szótagszámú 3 soros szakasz) tagolva. A szonett A reneszánsz korában népszerűvé vált versforma, kötött formájú vers. a szonett a reneszánsz korában az olasz Petrarca nevéhez kapcsolódik. Az olasz reneszánsz költészet első jelentős alakja, az antik kultúra kiváló ismerője, a kor legjelesebb humanistája aki könyvtárakban kutat régi szerzőket fedez fel. Az o osztonzesere keszul el homerosz Iliaszanak elso latin nyelvu forditasa. "Inkabb az emberi lelket kell csodalni, mert az olyan nagy,hogy semmilyen mas nagysag nem allja ki vele az osszehasonlitast." Leveleket irt. Fomuve a Daloskonyv(Il Canzomiere). A kotet darabjainak p. az emberi lelek csodalatos teruleteit, az emberi szenvedelyek vilagat enekli meg. A versek letoje P. altal lauranak nevezett olgy. laura=baber, baberkoszoru A kotet 366 koltemenyt tartalmaz, melyekben nem annyira az imadott noi alak, laura a fontos, hanem a kolto erzelmei, megfigyelesei onmagarol, a vagy hatalmarol, lelki szenvedesrol, boldogsagrol,boldogtalansagrol. Ezekben a versekben a kedves elerhetetlen, a szerelem egyszerre jelenti a boldogsagot, beteljesuletlenseg miatti boldogtalansagot. A kolto szewrelme Laura halala utan sem szunik meg, de ekkor a remenykedes helyett a visszaemlekezes hangjan szol verseiben. A kotet versei oriasi hatassal voltak a kesobbi korok koltoire. Petrarkista magatartas, petrarkista kolteszet(szerelmi kolteszet), petrarkizmus-a szerelmi leny elerhetetlen, remenytelenseg. P. kedvelt versformaja a szonett. Kotottsegei:2 negysoros es 2 haromsoros strofa. Sorai jambikus sorok, 10 es 11 szotagosak.

[szerkesztés] Kialakulása, világirodalmi fejlődése

A formát először a szicíliai Giacomo da Lentino alkalmazta a 13. század első felében. A sorfajta endecasillabo volt, a rímképlet pedig abab abab cdc dcd. A szonettköltés első igazi nagymesterének Francesco Petrarca (petrarca-i szonett) tekinthető, aki a szerkezeten belül jambikus ritmust használt, a 3 soros strófákban sorjázó rímmel. A 16. században Ronsard alexandrinusban írta e típusba tartozó költeményeit abba abba ccd eed rímképlettel. A forma továbbfejlesztője és másik klasszikusa William Shakespeare (shakespeare-i szonett) volt. Nemcsak a rímsorrenden változtatott (abab cdcd efef gg), hanem a tagoláson is: csak a két utolsó, egymással összecsengő sort írta külön szakaszba, kiemelve ezzel a nemritkán csattanószerű zárlatot (kóda). Minden későbbi (az alaptörvényeket megtartó) újítás a petrarcai vagy a shakespeare-i mintára vezethető vissza. A 19. századtól a költői szabadság elsődlegessé válásával a poéták egyre inkább elhagyták a kötöttségeket (ütemhangsúlyos ritmusokat alkalmaztak, növelték a sorok számát, elhagyták a rímeket), és a szonett egy speciális – általában továbbra is 14 soros – szabadverssé vált. Egyik ága a mesterszonett.

[szerkesztés] Példák

[szerkesztés] Forrás

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Szonett”