Pálóczi Horváth Ádám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pálóczi Horváth Ádám
Ádám Pálóczi Horváth (cropped).jpg
Születési neve Horváth Ádám
Született 1760. május 11.
Kömlőd, magyar
Elhunyt 1820. január 28. (59 évesen)
Nagybajom, magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő, író, hagyománygyűjtő, országgyűlési követ

Pálóczi Horváth Ádám (Kömlőd, 1760. május 11.Nagybajom, 1820. január 28.) költő, író, hagyománygyűjtő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1773-tól a debreceni kollégiumban tanult. Mérnökként tevékenykedett, majd Füreden illetve Szántódón gazdálkodott, s közben verseket írt. A Hol-mi köteteinek (1-3, 1788-1793) számos versében énekelte meg a Balatont, melyet ő nevezett először "magyar tenger"-nek. Mint országosan ismert költő az 1780-as évektől levelezett Kazinczy Ferenccel. Csokonai Vitéz Mihályt is barátságába fogadta, elsőként ismerte fel költői nagyságát. A nyelvújítási küzdelemben semleges álláspontot képviselt. Később az ortológusok dunántúli csoportjához vonzódván elhidegült a széphalmi mestertől. 1789-től a pesti, később a zalaegerszegi szabadkőműves páholy tagja volt. Névtelenül jelent meg 1792-ben Felfedezett titok című szentimentális énregénye. Ez a korabeli szabadkőművesség tanításainak összefoglalása. Annak a köznemességnek a jellegzetes képviselője volt, amely a felvilágosodás eszméit összhangba tudta hozni a nemzeti múlt hagyományaival. Kurucos hazafiság és erős németellenesség jellemezte. Röpiratban szállt síkra a nők egyenjogúságáért és a nemesség kiváltságainak visszaszorításáért. Petrikeresztúri tartózkodása idején (1812-1818) a Keszthelyi Helikon mintájára megalakította és összefogta a főként nőírókból álló „Göcseji Helikon”-t. Amikor németgúnyoló versei miatt 1814-ben eljárást indítottak ellene, a versek megtévesztő átköltésével terelte el magáról a gyanút.

A Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Széchényi Könyvtár sok kiadatlan munkáját őrzi.

Pálóczi Horváth Ádám, Bihari János, Csermák Antal, Ruzitska Ignác emléktáblája Balatonfüreden
Pálóczi Horváth Ádám kastélyának emléktáblája Balatonfüreden
Emléktáblája Bajánsenyén, a református templom belső falán

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hunniás (1787)
  • A lélek halhatatlansága felől való gondolatok, a mint azokat édes atyja halálakor szomorú szivvel rendbe szedhette (1788)
  • Hol-mi (1788-1792, 1892)
  • Magyar ódák, avagy Énekek (1788)
  • Békesség angyala köszöntésire sümeghi banderiumnak felelettye (1790)
  • A magyar asszonyok prókátora, a Budán öszve gyült rendekhez (1790)
  • A férfiak felelete az asszonyokhoz. Arra a javallásra: hogy jó volna az asszonyokat is a közönséges gyülekezetekbe bébocsátani (1790)
  • Két nagy hazafinak emlékezete (1790)
  • Legrövidebb Nyári Éjtszaka (1791)
  • Psychologia... (1792)
  • Fogoly Hunyadi (1792)
  • Fel fedezett titok (1792) Új kiadása: Budapest, Szépirodalmi, 1988.
  • Egy nemes biztatás az hiv vitéz magyarokhoz (1796)
  • Dunántúli verseskönyv (1802)
  • A’ Böltsesség nagy Mestereinek A’ Szent Rend kezdetétül fogva a’ XIIdik Századig Biographiája úgy a’ mint azokat Rendel elő számlálja Hirám a’ maga idejeig; és Hiramon túl folytatja Aquinoi Tamás a’ maga életéig, kézirat, [1812] OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 1259.
  • Ó és Új mint-egy Ötödfél-száz Énekek (1813)
  • A tétényi leány Mátyás királynál (1816)
  • Hyperboréi Zsenge (1817)
  • Rudolphias (1817)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]