Kisfaludy Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisfaludy Sándor
Kisfaludy Sándor.jpg
Morelli Gusztáv metszete
Élete
Született 1772. szeptember 27.
Sümeg
Elhunyt 1844. október 28. (72 évesen)
Sümeg
Nemzetiség magyar magyar
Felesége Szegedy Róza (1800–1832)
Vajda Amália (1834–1841)
Pályafutása
Írói álneve Himfy
Fontosabb művei Himfy szerelmei
Francia fogságom
Regék a magyar előidőből

Kisfaludi Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772. szeptember 27. – Sümeg, 1844. október 28.) költő, földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Kisfaludy Károly bátyja.

Családja, tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel szülei a Győr megyei Tétre költöztek, középiskoláit Győrben végezte, kitűnő sikerrel. Bölcseletet és jogot hallgatott Pozsonyban, ahol az 1790–1791. évi országgyűlés tárgyalásai rendkívüli mértékben élesztették hazafias érzelmeit. Szorgalmasan látogatta a pozsonyi német színházat, Schiller volt a kedvenc költője, s jeles hegedűjátszóvá is kiképezte magát. A jeles pozsonyi növendék a barátaival, Fejér Györggyel, Horváth Jánossal, Döme Károllyal együtt lelkesedett a magyar irodalom ébredésén. A törvénytanuláshoz azonban nem nagy kedve volt; atyja 1792-ben hazavitte maga mellé törvénygyakorlatra.

Katonai pálya, tanulmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisfaludy semmi kedvet nem érzett a jogászkodásra, s azon év tavaszán katonának állt be az Erdélyben állomásozó Lipót-huszárezredbe. 1793. január 5-én kinevezték a testőrséghez Zala vármegye részéről. Bécsben a tanulmányai mellett a szórakozásból s a víg életből is kivette részét. Franciául és olaszul tanult. Volt egy olasz ideálja is: Salvatore Vigano, a balett reformátorának neje; nagy szenvedéllyel olvasgatta a világirodalom remekeit; rajzolt, zenélt, képtárakat, színházakat látogatott és ismeretséget kötött Bécs íróival és művészi nevezetességeivel, valamint az ott lakó magyar írókkal: Göröggel, Kerekessel, Sándor Istvánnal, Péteri Takáts Józseffel és Batsányi Jánossal. Martinovics Ignác apát mindent elkövetett, hogy őt társaságába vonhassa; de Kisfaludy folyton idegenkedett tőle, míg végre engedve sokszori kérésének, zenés estélyei egyikére csakugyan elígérkezett, de Martinovicsot ugyanaz nap elfogták.

Szerelmi bánata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A testőrség másodkapitánya s közte ízetlenség támadván, több társával együtt a garnizon-ezredhez tétettek át. Növelte Kisfaludy búját egy másik körülmény is: 1794 őszén szabadságát otthon töltötte, és a badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Ignác királyi tanácsos és zalai alispán leányával, Szegedy Rozáliával, és szíve egész hevével szerelemre lobbant iránta, és a leány szívében is vonzalmat talált. De Itáliába indulása előtt búcsúlátogatást tett, és némi idegenséget sejtett az imádottban. Többszörösen fájt most neki ez az eset, és eltökélte, hogy a véres harcokban a halált keresi. E kedélyállapot tette őt költővé: ebből fakadtak első Himfy-dalai. Rendeltetési helye Milánó volt; a több ízben megvert ausztriai had visszaszorította és bekerítette Napóleon. A fellegvár őrsége 1796. június 29-én megadta magát, így Kisfaludy is hadifogollyá lett, és Franciaországba vitték. Jó csillaga Provence-ba vezette, ahol több hónapot töltött; Draguignan városában lakott a rue de l'Observance 46. számú házban. A szemközti házban lakó ifjú leány, a művelt Caroline d'Esclapon ismertette meg őt a korabeli francia lírával, ennek hatására kezdett el verseket írni. A történetet Kisfaludy a Francia fogságom című naplójában írta meg. Draguignanban a ház falán kis kerámia tábla őrzi a magyar költő emlékét.

Katonai előmenetele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisfaludy Sándor szobra Balatonfüreden

Becsületszavára, még kiváltása előtt, visszaengedték, St. Raffeaunál, Frejus mellett tengerre szállt, hogy Genova felé vitorlázzon, ahova egy hajótöréssel fenyegető veszélyes vihar után szerencsésen meg is érkezett. Mint ki nem váltott hadifoglyot Klagenfurtban megállították. Itt először a hadikórház felügyeletét, majd mivel 1797 márciusában a franciák oda is előnyomultak, több száz, katonaöltözettel töltött hordó megmentését bízták rá. E hőstette miatt a főhadi tanács dicsérő parancs mellett Wallis Olivér gyalogezredéhez tette át, így Württembergbe ment, ahol 1798-ban főhadnagy lett. Időközben megkötötték a Campo Formió-i békét; ettől fogva Kisfaludy egészen a költészetnek élhetett. A béke felbomlásával, 1799-ben mint a rajnai hadtest tagja, a március 20-án osterachi, 25–26-án a stockachi, május 27-én a winterthuri s június 4-én a zürichi nagy, de szerencsés ütközetekben vett részt.

Leszerelése, gazdálkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Végre 1800-ban, visszavágyván ahhoz, akit a szíve feledni nem tudott, a hadseregből kilépett, hazajött, és kedvesét, Szegedy Rozáliát az év elején nőül vette, s vele boldog házassága első öt évét Kámban töltötte; innét pedig 1805-ben Sümegre telepedett át a szülőházába, és birtokán a mezőgazdaságnak és az irodalomnak élt.

Irodalmi sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez időben lépett fel a közönség előtt is a Himfy szerelmei-vel. A Himfy név elterjedt az egész országban, és a nagy ismeretlen költő bálványa lett a közönségnek. Boldogsága dalai előszavában már megnevezte magát a szerző, s ekkor az iránta való lelkesedés a legnagyobb fokra hágott. 1809-ben a zalai felkelt nemesség őt lovasságához őrnagynak, József nádor pedig maga mellé szárnysegédnek választotta: kinek föltétlen bizalmasa lett. Egy, Napóleonnak a magyar nemzethez intézett kiáltványára adandó válaszirat szerkesztésével is őt bízták meg, de az elmaradt. A békekötés után I. Ferenc király a nemesi felkelésnek okleveles történetét kívánta a nádortól, aki Kisfaludyt bízta meg e munkával, s azt két év alatt (németül) el is készítette, melyet a titkos levéltárban helyeztek el. 1820-ban a Marczibányi intézet a lefolyt években megjelent legjobb magyar könyvek jutalmáról tanácskozott, és 1818-ból az elsőség jutalmát, 400 forintot Kisfaludy Regéinek ítélte; a nádor elnöklete alatt az egyetem nagytermében tartott jutalomosztásra meghívott költő személyesen nem jelent meg, hanem a nádorhoz intézett hálairatában a jutalmát egy magyar zsebkönyv megalapítására ajánlotta fel; és ennek következtében indult meg aztán öccse, Kisfaludy Károly szerkesztésében az Aurora 1822-ben. Részt vett a nádor meghívására az 1828 telén a Magyar Tudományos Akadémia szabályzatát előkészítő bizottság működésében; 1830. november 17-én pedig az akadémiai igazgatóság által a nyelv- és széptudományok osztályába vidéki első (és így fizetéses) rendes taggá nevezték ki (300 forint évdíjjal), és az 1831. évi első nagygyűlésen meg is jelent. Az 1833. évi nagyjutalmat közte s Vörösmarty Mihály között osztották meg. A jutalom megosztása és barátaival való súrlódások annyira elkedvetlenítették őt, hogy 1835-ben lemondott a tagságról; szeptember 14-én az Akadémia tiszteleti taggá választotta, s ezt szívesen vette.

Gyásza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége, Szegedy Róza 1832. május 18-án, 57. évében meghalt; e csapás mélyen hatott Kisfaludyra, búskomor lett, és egyedüli vigasztalása kedves Anna húgánál tett látogatásai voltak, ahol annak nevelt leánya, Vajda Amália előzékenységével halmozta el az öreget; végre a fiatal leányt 1834. február 25-én nőül vette; azonban 1841. január 7-én ismét özvegyen maradt; gyermekei nem voltak.

Tevékeny öregkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sümegen és somlai magányában töltötte visszavonultan utolsó éveit, melyeket egyedül a balatonfüredi nyárszak vidított fel évenként, hol még 1830-ban hazafiúi adakozásokból építtetett színházat, melyre Zala vármegye megbízásából folyton felügyelt, és így mindvégig a közfigyelemben részesült. Az elhunyt öccse tiszteletére alapított és 1842-ben a körét kitágított Kisfaludy Társaság január 22-én tagsággal tisztelte meg, az ifjabb írói nemzedék pedig 1843. március 18-án a vármegyeháza termében fényes irodalmi ünneppel ülte meg a névnapját.

Szereplése a politikai közéletben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zala és több megye táblabírája volt. Nem kis mértékben keserítette el a Pesti Hírlap (1843. 270. sz.) vezércikke, amely az utolsó nemesi felkelést szégyenpolcra állította. Kisfaludy erre egy felvilágosító vezércikket küldött be, amely azonban nem jelent meg. Az 1809. évi insurrectio történetét négy kötetben szándékozott megírni oklevéltárral bővítve; de a gondoktól terhelt élete s egy szerencsétlen elesésből származott sérülés ebben megakadályozták. 1844. október 28-án halt meg Sümegen. A Magyar Tudományos Akadémián 1844. november 18-án Toldy Ferenc tartott fölötte gyászbeszédet.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisfaludy Sándor emléktáblája, Balatonfüred, Gyógy tér 1.

Könyvtárát, kéziratait és családi levéltárát Darnay Kálmán ajándékozta 1897-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak. (Az ajándék összesen 2154 nyomtatványból, 118 kötet kéziratból és 1017 régi oklevélből állt).

Költeményei a Figyelőben (I. 1876. édesanyja nevenapjára írt költeménye 1785. jún. 23.), az Aurórában (1822). Dobozy Mihály és hitvese s apróbb költ., 1823. Szent Mihály-hegyi remetesat., németül: Sagen und Novellen übersetzt von Georg v. Gaal, Wien, 1834. 1824. A megbosszult hitszegő, Antiochus), a Regélőben (183435 költ.,), az Emlényben (183738), a Részvét Gyöngyeiben (1838. költemények), a Budapesti Árvizkönyvben (II. 1839. költ.), Honderű (1843. II. költ.), Aradi Vészlapokban (1844. költ.), az Ellenőrben (1847. Az 1809-iki insurrectiói történetet illető levelek); a Figyelőben (I. 1876. A szép lélek, II. 1877. K. beszéde az Akadémia megnyitásakor).

  • Himfy szerelmei. A kesergő szerelem. Buda, 1801. (Névtelenül. Ism. Allg. Liter. Zeitung. Jena, 1802. 189. sz. Annalen der Oesterr. Liter. 1802. 8. sz. 3. kiadás a költő arczk. Pest, 1858. M. Remekírók gyémánt kiadása. 1., u. ott, 1871., Bpest, 1875.)
  • Himfi szerelmei. Buda, 1807. két rész. (I. A kesergő szerelem. 2. kiadás II. A boldog szerelem. Ism. Annalen der Literatur 1809. II. 127. l.; a II. rész 2. kiadása. Pest, 1858. Magyar Remekírók gyémánt kiadása 2. 1864. u. ott és Bpest, 1878. Németül: Himfiys auserlesene Liebeslieder. Uebersetzt von Johann Graf Majláth. Leipzig, 1827. és 1832.)
  • Regék a magyar előidőből. U. ott, 1807. (Ism. Allg. Lit. Zeitung 1808. 57. sz. Aunalen der Literatur 1810. II. 233, 413. l., Csobáncz. Tátika. Somló. 2. kiadás. U. ott, 1818. Vasárnapi Könyvtár I. 1. U. ott, 1856. és 1873.)
  • Hazafiúi szózat a magyar nemességhez. Pest, 1809. (Németül, ford. Schedius Lajos, Buda, 1809.)
  • Hunyady János. Historiai dráma. ua, 1816. (Ism. Wiener Allg. Theater Zeitung 1819. 25. sz. Új czímkiadása: Pest, 1836.)
  • Tátika Eine ungarische Sage aus des Herrn A. v. K. Regék a magyar előidőből oder Sagen aus der ungarischen Vorzeit, metrisch übersetzt von Georg v. Gaal. Wien, 1820.
  • Gyula szerelme. Rege tíz énekben. Buda, 1825. (2. kiadás, Pest, 1858. M. Remekírók gyémánt kiadása 5. köt. 3. kiadás. U. ott, 1860.)
  • Eredeti magyar játékszin. Buda, 1825–36. Két köt. (I. Az emberi szívnekörvényei. Szomorú játék öt felv., előadatott Budán 1833. okt. 28. A Dárday-ház. Magyar nemesházi rajzolat öt felv., Pesten 1843. ápr. 28., II. Zala vármegyéhez, költ. Kún László. Historiai dráma öt felv. A lelkes magyar leány, magyar nemesházi rajzolat négy felv., Miskolczon 1831. decz. 11., Debreczenben 1832. aug. 10., Pozsonyban 1833. máj. 6.

Új czímkiadása Pest, 1836. két kötet.)

  • Himfy's auserlesene Liebelieder. Uebersetzt von Joh. Grafen Mailath. Pesth, 1829. a magyar szöveggel; 2. kiadás. U. ott, 1831. csak a német fordítás (az 1–5-ik éneket Handmann Adolf ford. az Ung. Revueben 1889.)
  • Kisfaludy Sándor munkái. Pest, 1833–1838. Nyolcz kötet. (I. Himfy szerelmei 1. A kesergő szerelem, II. Himfy szerelmei. 2. A boldog szerelem. III. Regék 1. Dobozy Mihály és hitvese. Kemend. IV. Regék 2. Döbrente. A megbosszult hitszegő. V. Regék. A magyar előidőből. 3. A szentmihályhegyi remete. Miczbán. Szigliget. Frangepán Erzsébet. VI. Regék 4. Csobáncz. Tátika. Somló. VII. Gyula szerelme. Rege tíz énekben. VIII. Regék. Utolsó kötet. A somlai vérszüret. Eseghvár. Balassa Bálint).
  • K. S. minden munkái. Kiadja Toldy Ferencz. Pest, 1848. arczk. 2. kiadás egy kötetben. (3. kiadás. Kiadta Toldy F. U. ott, 1847. Hat kötet).
  • Regék a magyar előidőből. U. ott, 1857. (Dobozi Mihály és hitvese. Somlai vérszüret. Eseghvár. Vasárnapi Könyvtár II. 9. és Budapest, 1874.)
  • Sagen aus der ungarischen Vorzeit, deutsch von F. Machik. U. ott, 1863.
  • Regék a magyar előidőből. U. ott, 1866. Két füzet 32 képpe. (Csobáncz, Tátika. Somló, Dobozi Mihály, Somlai vérszüret. Eseghváry).
  • K. S. válogatott munkái. U. ott, 1871. (Kis Nemzeti Múzeum 13. A kesergő szerelemből. A boldog szerelemből. Keménd. Szigliget. A somlai vérszüret. Balassa Bálint).
  • K. S. hátrahagyott munkái. Kiadta Toldy Ferencz. Pest. 1870–71. Négy kötet. (I. A kiadó előszava. Regeköltőnek hattyúdala XVI énekben. Antiochus, ó-világi rege. Jegyzetek. II. Elegyes versei. K. irodalmi zsengéi: Az elmés özvegy, vígj. egy felv. Seneca tragédiája három felv. Pozsony, 1790. Rinaldo és Armida, Tasso után szabadon 1790. 1–3. ének. III. A kiadó előszava. K. irodalmi zsengéi: Két szerető szívnek történeti, eredeti levelekben a múlt franczia háborúból 1799. Magyar Thalia. IV. A kiadó előszava. K. S. önéletrajza. Levelei hitveséhez az 1809. insurrectio korából 55 szám. Nyilt levél Kossuth Lajoshoz az 1809. insurrectio ügyében 1843. Emlékirat József nádorhoz Magyarország mostani állapotáról, s egy jövő nádorválasztásról 1838.)
  • K. S. összes regéi. Budapest, 1881. Két kötet. (Olcsó Könyvtár 129., 130. és Zöld Könyvtár 3.)
  • K. S. Naplója. U. ott, 1883. (Kisfaludy-társaság Évlapjai XV. 166–278. l.)
  • Kisfaludi Kisfaludy Sándor minden munkái. Negyedik kiadás. Kiadja Angyal Dávid. Bpest, 1892. Hat kötet, aczélm. arczk. (I. Himfy szerelmei, Előszó. A kesergő szerelem. A boldog szerelem. Jegyzetek. II. Kisebb költemények. Jegyzetek. Regék a magyar előidőből. Előszó. Csobáncz. Tátika. Somló, Dobozy Mihály és hitvese. A szent Mihályhegyi remete. Megbosszult hitszegő. Gyula szerelme. III. Kemend. Döbrönte. Szigliget. A somlai vérszüret. Eseghvár. Miczbán. Frangyepán Eszrébet. Balassa Bálint. Viola és pipacs vagy hamis barát. Antiochus. A Jegyzetek közt Kisfludytól: Felelet a Regék eránt tett Jegyzésekre. Szigliget, néma ábrázolat. Eseghvár terve, töredék. A Leányvári tündér, töredék. IV. Hunyady János, historiai dráma öt felv. Az emberszívnek örvénnyei, szomorújáték öt felv. Jegyzetek. A Jegyzetek közt Kisfaludytól: Hunyady János prózai kidolgozásának két töredéke. Előszó az Eredeti Magyar Játékszinhez. V. A Dárday-ház, magyar nemesházi rajzolat öt felv., Kún László, historiai dráma öt felv., A lelkes magyar leány, magyar nemesházi rajzolat négy felv. Jegyzetek. A Jegyzetek közt Kisfaludytól: Kún László két prózai töredéke, Kún László prózában. VI. Az elmés özvegy. Bánk. Regeköltőnek hattyúdala. Két szerető szívnek története. Jegyzetek. A Jegyzetek közt Kisfaludytól: II. András. Kendy Sándor. A magyar szinjátszó társaság. Változtatni való nevek a levelekben. Ism. Főv. Lapok 1893. 114. sz.)
  • Költeményei német fordításban: Toldy, Blumenlese aus ungarischen Dichtern. Pesth und Wien, 1828. (26 Himfy-dal és Csobáncz); Mailáth, Graf Johann, Magyarische Gedichte. Stuttgart, 1825.; Steinacker, Gusztáv, Pannonia, Leipzig, 1839., Wiener Literatur Zeitung 1814. 39., 40. sz., Kertbeny, Album hundert ungarischer Dichter, Iris 1826. (Csobáncz, Petz L. ford.), Gaal, Georg von, Sagen und Novellen aus dem Magyarischen. Wien, 1834.
  • Olasz nyelven: Conti d'amore. Traduzione del conte Sannazaro (Tudományos Gyűjtemény 1826.)
  • Angol nyelven: John Bowring, Poetry of the Magyars. London, 1830. (15 költeménye.)

Levelei: 1797-ből (Főv. Lapok 1873. 63. sz.), Kazinczy Ferenczhez, Kám 1808. júl. 27., Sümeg szept. 15., Sümegről Horvát Istvánhoz 1820. márcz. 15., 1833. jún. 14., 1835. febr. 24. (a m. n. múzeumi kézirattárban), Döbrentei Gáborhoz 1824. jan. 23. és 1833. szept. 22. (Nemzet 1886. 171. sz.), 1835. szeptember 22., 1844. jan. 23. (Figyelő I.), 1835. augusztus 5., 1844. febr. 13. (Irodalomtörténelmi Közlemények 1891.), öcscséhez Mihályhoz 1825. márcz. 25. (Vasárnapi Ujság, 1888. 6. sz.), Kunoss Endréhez, 1838. jún. 27. (Figyelő XX 318. l. és Hazánk s a Külföld, 1872. 9. sz., 1876. 165., 166. l.), a veszprémi uradalmi prefektushoz 1840. júl. 12. (Reform 1871. 156. sz.), a zirczi uradalmi ügyéshez 1827. decz. 10. (Fehérvári Hiradó 1882. 24. sz.); kéziratban a m. nemz. múzeum kézirattárában, Sümegről öcscséhez Jánoshoz 1825–1839. 24. darab, öcscséhez Károlyhoz 1825. jún. 28., Fáy Andráshoz 1837. jan. 18., 1843. decz. 12., Heckenast Gusztávhoz 1837. jún. 20.

Arcképe: acélmetszet (eredetije Döbrenteinél), metszette Mayer Károly, kiadta Heckanast Gusztáv Pesten (az Emlényben 1837 és minden munkái mellett); kőnyomat, rajzolta Torsch, nyomt. Schmid (Nemzeti Képtár 6. és a Rajzolatok 1835. évfolyamában); Rohn A. Pesten; rajzolta Grimm R., nyomt. Reiffenstein és Rösch, kiadta Vahot Imre 1860. Pesten; Barabástól a M. irók arczképcsarnoka cz. lapon 1856.

Gránit talapzaton álló bronzszobrát Balatonfüreden, 1860. június 11-én leplezték le "Kisfaludy Sándornak Zalamegye tisztelői 1859" felirattal; ez újjal cseréltetett föl, melyet Vay Miklós báró mintázott, Röhlich és Pönninger öntöttek Bécsben és 1877. május 20-án leplezték le. Sümegen a Gerenday Antal készítette szobor a szülőházának emléktáblájával együtt 1870 őszén lepleztetett le; a sümegi casino termében is van egy kisebb szobra, melyet Küpry Károly készített 1868-ban. Síremléke most készül.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisfaludy Sándor témájú médiaállományokat.
Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Kisfaludy Sándor témában.