Csák nemzetség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Csák nemzetség címere

A Csák nemzetség honfoglalás kori őse Szabolcs vezér volt. Anonymus szerint unokája volt az államalapításkor élt Csák, akiről a nemzetség a nevét kapta. [1] Sok jel mutat arra, hogy Szabolcs Árpád közeli rokona volt, azaz a Csák nemzetség a „magyar királyok törzsökéből származik”, ahogy azt a Csák Mór életrajzában 1336 után feljegyzett családi hagyomány mondja. [2] Ha valóban Szabolcs unokája volt, aki talán Árpádot követte a nagyfejedelemségben, akkor Csák Géza fejedelem kortársa lehetett. A nemzetségben később is a Csák volt a legnépszerűbb személynév, a 13–14. század folyamán kilencet ismerünk belőle. A második legkedveltebb név a nyolcszor előforduó Ugrin volt. [3]

Birtokai és története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetség nemzetségi birtokai Fejér megyében a Vértes hegység környékén feküdtek, annak nemzetségi alapját jelentették. [4] A királyi vármegyerendszer létrejöttekor általába a király tulajdonába kerültek a lakatlan erdőterületek és a nyári legelőterületek, a Vértes azonban kivételt képezett, azt a Csák nemzetség teljes egészében megtarthatta, ami a királlyal, azaz az Árpádok dinasztiájával való rokonságra utal. Egy másik részleges kivételt az Aba nemzetség képviselt. [5] A nemzetség építette a Csákvár régi földvárát, de az is lehet, hogy egy már korábbi időktől ott létező földvárat vett birtokba. Egy 1146-os oklevél említi Ugrin ispán vértesszentkereszti nemzetségi bencés monostorát, amely a 12. század első felében épült. [3]

Ákos mester Csákvárt I. András, I. Béla és Levente idején a magyarok saját elhatározásukból elpusztították, ami Pauler Gyula szerint III. Henrik 1051. évi támadása idején a felperzselt föld taktikájának része volt. Mályusz Elemér szerint azonban Csákvár pusztulása az 1163. év körüli eseményekhez köthető, amikor a Csákok IV. István ellenkirályt támogatták III. István ellenében, de vereséget szenvedtek a királyt támogató, Ausztriából bejött Hahót lovag seregétől.[3]

A nemzetség a 13–14. századra már 12 ágra szakadt. Miklós ispán 1231-es keltezésű végrendelete említi a nemzetség közös földjeit, azaz ekkorra a nemzetség már ágakra szakadt és voltak nem közös földjeik is. 1231 után viszont már kevsé kivétellel nincs utalás közös földekre, tehát ezután nem sokkal végleg megosztoztak az ágak a birtokokon. Csákvár és közelében Kér, úgy tűnik közös maradt, három ág megmaradt részletes birtoklistájának mindegyikén szerepelnek. A nemzetség birtokai ekkora már Veszprém vármegye északkeleti és Komárom vármegye déli részeire is kiterjeszkedtek.[3]

A nemzetség ágai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetség ágnevei nem korabeliek, hanem a modern kor kutatóitól származnak.[3]

  • Ugodi ág
  • Kisfaludi ág
  • Dudari ág
  • Trencséni ág – Az ág első ismert tagja Csák nembeli Máté (†1245-49) (I. Máté) apja nevét és így felmenőit nem ismerjük. Ő is utódai Komárom megyén keresztül a Dunától északra kezdtek terjeszkedni. I. Máté csak néhány birtokot szerzett ott, amelyeket nem is örökített családjára, de három kisebb fia – I. István, II. Máté és I. Péter – Hrussó vár, a tapolcsányi vár és Komárom központtal jelentős birtoktesteket alakítottak ki Nyitra, Bars és Komárom megyében, amelyekre azután Péter fia, Csák Máté (III. Máté) alapozta trencséni központú tartományúri hatalmát. Az első fiú, I. Márk utódai Fejér megyében maradtak, a nemzetség ősi területén, Csákvár, valamint a III. András idején megszerzett Csókakő környékén és hamar megszakították kapcsolatukat a trencséni ág többi tagjával, akik közül III. Máté és testvére, II. Péter leszármazottai értek meg néhány generációt.[3]
  • Újlaki ág

A nemzetség ismert tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ugodi ág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luka
  • Demeter (†1245 után) országbíró (1233–34, 1242–45), Luka fia, 1 testvére volt

Kisfaludi ág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újlaki ág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trencséni ág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A számozás a trencséni ágon belül értendő.[3]

ág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Péter
  • Domokos Kun Erzsébet udvarbírója V. István halálakor (1272), Péter fia

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Györffy György. 18 / Uralkodó osztály és világi birtok., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  2. Györffy György. 3 / Honfoglalás és megtelepedő társadalom., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  3. ^ a b c d e f g h i j Kristó Gyula. Családja eredete, Csák Máté (Magyar história). Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-736-2 
  4. Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete, István király és műve. Gondolat Budapest 1986. ISBN 963-281-221-2 
  5. Györffy György. 29 / Félnomád életmód, István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  6. Tóth Ildikó: Károly Róbert első országbírói