Baden-Württemberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baden-Württemberg
Baden-Württemberg zászlaja
Baden-Württemberg zászlaja
Baden-Württemberg címere
Baden-Württemberg címere
Deutschland Lage von Baden-Württemberg.svg

Fővárosa Stuttgart
é. sz. 48° 46′ 43″, k. h. 9° 10′ 46″
Legnagyobb város Stuttgart
Államforma szabad állam
Vezetők
Miniszterelnök Winfried Kretschmann (Zöldek)
Hatalmon lévő párt Zöldek-SPD koalíció
Hivatalos nyelv német
Beszélt nyelvek német
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Becsült 10 747 905 fő (2009. június 30.)
Népsűrűség 301 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 35 751,65 km²
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem euró
Nemzetközi gépkocsijel D
Internet TLD .de
Villamos hálózat 230 V 50 Hz
Közlekedés iránya jobboldali

Baden-Württemberg (német kiejtés: [ˈbaːdn̩ ˈvʏɐ̯təmbɛɐ̯k] pfalzi nyelven Bade-Wirddebärsch) a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi tartománya. A Németország kertjének is nevezett tartomány adta a 90-es évek Németországának a nemzeti össztermék 15,4%-át. Mind területi mind lakossági sorrendben a tartományok között a harmadik helyet foglalja el. A Rajna felső folyása mentén fekszik. Baden-Württemberggel Rajna–Pfalz, Hessen és Bajorország szövetségi tartományok határosak, illetve délről Svájc, nyugatról pedig Elzász Franciaországhoz tartozó része határolja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem előtti idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Baden–Württemberg területén az ember letelepedésének nyomai félmillió évre visszamenőleg bizonyíthatóak. A Mauernél talált Homo heidelbergensis és a Steinheim an der Murrnál felfedezett Homo steinheimensis a maguk 500 000 és 250 000 éves leleteivel az Európában talált legidősebb leletek között vannak.

A különböző kultúrák megjelenése Baden–Württembergben kb. 35 000–40 000 évvel ezelőtt következett be. Ilyen korúnak számít a legrégibb ismert hangszer, amit az ember készített – egy elefántcsontsíp, amit 1979-ben a geißenklösterlei barlangban végzett ásatásoknál találtak, valamint azok a művészeti emlékek, amelyeket Schwäbischen Alb barlangjaiban fedeztek fel.

A hallstatti kultúra idején a vidéket nagyrészt kelták lakták. Ezt számos halomsír bizonyítja, amelyek közül a Hochdorf melletti kelta vezérsír a legismertebb.

A rómaiaktól 1945-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. sz. 70150 között a rómaiak uralták annak a területnek a nagy részét, ahol a mai Baden–Württemberg található. 260-tól kezdődően az alemannok vették át az uralmat a rómaiaktól. Miután a Frank Birodalom leigázta az alemannokat, a tartomány területe a frank és sváb hercegségekhez tartozott 496 és 746 között. A 13. századra mindkét hercegség felbomlott, így egy több száz kis grófságból, birodalmi városból, egyházi területből és akár önálló faluból álló igencsak széttagolt terület jött létre. A napóleoni háború következményeként végrehajtott területegyesítések elindítottak egy olyan folyamatot, amelynek eredményeképpen végül mindössze három különálló részből állt a terület; ezek Württemberg, Baden és Hohenzollern voltak, illetve Wimpfen városa egy, a Hesseni Hercegséghez tartozó exklávét képezett a területen. 1806-ban Württemberg királyság volt, Baden pedig hercegség. 1871-re mindkét terület a Német Birodalom részévé vált – Hohenzollern már 1850-re Poroszországhoz tartozott. 1919-ben már Badennek és Württembergnek is demokratikus alkotmánya volt. 1933-ban az önálló tartományi kormányzatot a nácik által kinevezett vezetők váltották fel.

A délnyugati szövetségi tartomány kialakulásáig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baden–Württemberg 1945-ig
Baden–Württemberg 1945–1952 között

A második világháború után Baden és Württemberg északi részei Bad Wimpfennel együtt az amerikai megszállási övezetbe kerültek, Baden és Württemberg déli területei pedig Hohenzollernnel együtt a francia megszállási övezethez tartoztak. A felosztás a korábbi körzethatárokat követte, és az amerikai zónához azok a körzetek tartoztak, ahol a Karlsruhe-München autópálya (a mai A 8) elhaladt. A megszállási övezetek katonai kormányzatai 194546 folyamán létrehozták Württemberg-Baden tartományt az amerikai ellenőrzés alatt lévő területeken, illetve Württemberg-Hohenzollern és Baden tartományokat a francia ellenőrzés alatt lévő területeken. (A Baden tartománynév valamelyest félrevezető lehet, mert a tartomány valójában csak Baden déli részét foglalta magába.) Az így létrehozott tartományok 1949. május 23-a óta képezték a Német Szövetségi Köztársaság részét.

Az NSZK alaptörvénye a 118-as cikkejében előírta ezen három szövetségi tartomány számára, hogy jussanak megegyezésre egymással a területük újrafelosztásáról. Arra az esetre, ha egy ilyen szabályozás mégsem jönne létre, a szabályozást egy szövetségi törvény írta elő megvalósítani. Két lehetőség merült fel: az egyik, hogy ezek a tartományok egyesülnek egyetlen délnyugati szövetségi tartománnyá, a másik pedig, hogy újra létrehozzák Baden és Württemberg tartományokat, ahol az utóbbi magába foglalta volna Hohenzollernt is. Ezek közül Württemberg–Baden és Württemberg–Hohenzollern kormányzata az előbbit, Badené pedig az utóbbit támogatta. A kormányzatok megpróbáltak megegyezni abban, hogy népszavazás döntse el a kérdést, de ezt a megegyezési kísérletet is meghiúsította, hogy nem tudtak megegyezni a népszavazás módjában. Az erre vonatkozó 1951. május 4-én elfogadott szövetségi törvény a népszavazás által érintett területet négy zónára osztotta: Észak-Württemberg, Észak-Baden, Dél-Württemberg–Hohenzollern, Dél-Baden. Akkor tekintették elfogadottnak a tartományok egyesítését, ha egyrészről a népszavazáson résztvevők többsége emellett dönt, másrészről a négy zóna közül legalább háromban is az ott szavazók többsége az egyesítés mellett dönt. Mivel a többség mindkét württembergi zónában, illetve Észak-Badenben is nagy valószínűséggel az egyesítés pártján lett volna (végeztek felméréseket erre vonatkozóan), ezért a szövetségi kormányzat is az egyesítés pártjára állt. A dél-badeni kormányzat alkotmányossági pert indított a törvény ellen, ami először sikertelen maradt és csak 1956-ban vezetett a megegyezés felülvizsgálatához.

A végül 1951. december 9-én megtartott népszavazás előtt elkeseredett választási harc folyt a „délnyugati tartomány” támogatói és ellenzői között. Az IGEN oldal vezető képviselői Württemberg-Baden miniszterelnöke, Reinhold Maier és Württemberg-Hohenzollern elnöke, Gebhard Müller voltak, az egyesítést ellenzők vezetője pedig Baden elnöke, Leo Wohleb volt. A népszavazáson a választók a következő arányban szavaztak az egyesítés mellett: mindkét württembergi zónában 93% támogatta, Észak-Badenben 57% támogatta, Dél-Badenben azonban csak 38% támogatta. A négy zónából háromban megvolt a többség az egyesítés mellett, így az egyesítés kérdése eldőlt. Ha azonban az eredményt úgy összesítették volna, hogy a két badeni tartományban leadott szavatokat együtt veszik figyelembe, akkor az ott leadott szavazatok 52%-a az önálló Baden újbóli létrehozását támogatta volna.

A tartomány megalapítása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népszavazás eredménye következtében 1952. április 25-én megalakult Baden–Württemberg szövetségi tartomány. Reinhold Maier (FDP/DVP) lett az első miniszterelnöke, miután létrehozott egy SPD, FDP/DVP és BHE alkotta koalíciót, kizárva a hatalomból a legerősebb frakciót, a CDU-t. Ez felszínre hozta az elégedetlenséget mindkét déli tartományrészben, Dél-Badenben és Dél-Württemberg-Hohenzollernben is, amelyek ebben a kormányzatban nem érezték magukat képviseltetve, illetve ezzel szembefordult Gerhard Müller is, a CDU frakció vezetője, aki a CDU hatalomból való kirekesztését saját maga elleni személyes támadásnak értékelte.

Az 1953. szeptember 6-án tartott előrehozott szövetségi választáson, amit Reinhold Maier a politikája elleni tiltakozás eredményeként kiírt, a CDU abszolút többséget ért el a tartományban. Reinhold Maier levonta a konzekvenciákat és visszalépett a miniszterelnökségtől. Az utódja Gebhard Müller lett, aki négypárti nagykoalíciót hozott létre a CDU, SPD, FDP/DVP és BHE részvételével, ami 1958-ig fenn is maradt. Müller utódja Kurt Georg Kiesinger lett, aki a tartomány harmadik miniszterelnöke volt.

A tartomány neve szintén sokáig vita tárgyát képezte. Az 1952. május 15-i Überleitungsgesetz által bevezetett Baden–Württemberg nevet először csak átmeneti névnek tekintették, azonban végül ez maradt a név, mert semmilyen más névben sem tudott az összes fél megegyezni. Az 1953. november 19-én hatályba lépett szövetségi alkotmányt már egy alkotmányozó szövetségi gyűlés fogadta el, és nem népszavazással erősítették meg. 1956-ban a szövetségi alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az 1951-ben megállapított módja a népszavazásnak nem vette kielégítően figyelembe a Badenben leadott szavazatokat, és ezért Badenben újabb népszavazás kiírását tette lehetővé. Megállapította továbbá, hogy a népszavazás módjának a megállapításakor a badeni népakaratot „átjátszották” és a számbeli fölényben lévő népesség a számbeli hátrányban lévőt leszavazhatta. Ezután azonban a népszavazás újbóli kiírását többször is elhalasztották. Egy újabb szövetségi alkotmánybírósági döntésre volt szükség 1969-ben, ami a szavazás megtartását legkésőbb 1970. június 30-i végrehajtással elrendelte. Ennek hatására 1970. június 7-én sor került a népszavazás megismétlésére, ami azonban 81,9%-ban már az új szövetségi tartomány fenntartását támogatta. Az utólagos egyetértéshez nyilván nem kis mértékben hozzájárult a már adott helyzet utólagos elfogadásának a hatása. A választási részvétel 62,5%-os volt.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baden–Württemberg hegy- és vízrajza

Baden–Württemberg Németország délnyugati részén fekszik. Keletről Bajorországgal, illetve Bajorországtól északra Hessennel határos. A déli és nyugati határát a Rajna és a Boden-tó képezi (kisebb kivételektől eltekintve, mint például Schaffhausen. Ezen határok mentén déli szomszédja Svájc, nyugati szomszédja pedig Franciaország, illetve Németország Rajna–Pfalz tartománya. Baden–Württemberg a terület nagysága és a lakosság száma alapján is a harmadik legnagyobb tartománya Németországnak.

A Rajna menti síkvidék körülbelül 20 km széles sávjától eltekintve a tartomány felszíne dombság és hegység. A délnyugati részén egy 160 km hosszú és maximum 60 km széles sávban a Fekete-erdő található, a Német Középhegység legmagasabb pontja, a Feldberg is itt található a maga 1493 méteres magasságával. A Schwäbische Alb a tartomány déli határától északi irányba húzódik egészen a bajor határig Nördlingennél. Ezenfelül itt található még az Odenwald északon, a Kraichgau északnyugaton, a Hohenloher Ebene és a Sváb-Frank-erdő északkeleten, a Neckar medencéje Stuttgartnál, illetve Oberschwaben délkeleten.

A hegyvidéki topográfia adottságainak köszönhetően a folyók és folyóvölgyek kiemelt szerepet játszottak és játszanak településszerkezetében, közlekedési hálózatában és történelmében egyaránt. A Rajna mellett elsősorban a Neckar és a Duna völgyét kell ebben a vonatkozásban megemlíteni. A Neckar a Fekete-erdő szélén ered Villingen-Schwenningennél és keresztülhalad a tartományon amíg az északnyugati részen Mannheimnál a Rajnába nem torkollik. A Neckar torkolatánál a Rajna vízállásának tengerszint feletti 85 méteres magassága a tartomány legalacsonyabb pontja. Teljes egészében a Rajna alkotja a tartomány nyugati határát és ugyanakkor ez Baden nyugati határa is – Mannheimtől Karlsruheig, amíg Rajna–Pfalzot el nem éri, illetve délről Franciaország és Svájc felé is ez a határ. A Duna a két fekete-erdei forrásából ered és megközelítőleg kelet-északkeleti irányba halad a Schwabische Albtól délre, illetve az Oberschwabentől északra és Ulm után lép át Bajorországba. A tartomány többi folyója közül a leghosszabbak az ún. „ikerfolyók”, a Kocher és a Jagst, amelyek a tartomány északkeleti részén találhatóak. A tartomány legészakkeletibb határát pedig a Maina alkotja.

Baden–Württemberg földrajzi középpontja Tübingen városánál van, az Elysium kiserdőben, aminek a közelében botanikus kert is található. Ezt a pontot kúp alakú 3 tonnás kőszikla szimbolizálja, ami a Német-középhegységből származik. A kúp oldalának dőlésszöge 11,5°, ami Föld dőlésszögét szimbolizálja.

Címere és zászlaja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baden-Württemberg „nagy” címerén három járó oroszlán látható, a háttere aranyszínű. Ez a Stauf-ház és a sváb hercegek címere volt. E címer fölött van a tartomány hat történelmi részének a címerei, amelyből létrehozták a mai Baden-Württemberget: Elő-Ausztria (egy piros pajzs egy fehér sávval) a Rajnai Palotagrófság (oroszlán), Württemberg (három szarvas), Baden (egy piros sáv az aranyszínű háttér előtt), Hohenzollern (két fekete és két fehér négyzet) és a frankok (piros háttér három ezüst csúccsal). Ezek közül Baden és Württemberg címere nagyobb, mint a másik négy címer. Az egész címert a badeni griff és a württembergi szarvas tartják.

„Kis” címere is van a tartománynak. Ahogy a nagy címeren is, a három oroszlán látható, de a fenti hat tájegység címerének helyén csak egy korona körvonala van.

A három oroszlán változata az úgynevezett „Baden-Württemberg-Signet”-en is látható, amelyik közkincs.

A zászló fenti felét egy fekete sáv alkotja, a másik fél pedig aranyszínű.

Körzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baden–Württemberg körzetei

Baden-Württembergben a következő városok alkotnak önálló körzeteket:

BAD Baden-Baden
FR Freiburg im Breisgau
HD Heidelberg
HN Heilbronn
KA Karlsruhe
MA Mannheim
PF Pforzheim
S Stuttgart
UL Ulm

Ezeken felül 35 további körzet van:

UL Alb-Donau-Kreis
BC Biberach
FN Bodenseekreis
BB Böblingen
FR Breisgau-Hochschwarzwald
CW Calw
EM Emmendingen
PF Enzkreis
ES Esslingen
FDS Freudenstadt
GP Göppingen
HDH Heidenheim
HN Heilbronn
KÜN Hohenlohekreis
KA Karlsruhe
KN Konstanz
Lörrach
LB Ludwigsburg
TBB Main-Tauber-Kreis
MOS Neckar-Odenwald-Kreis
OG Ortenaukreis
AA Ostalbkreis
RA Rastatt
RV Ravensburg
WN Rems-Murr-Kreis
RT Reutlingen
HD Rhein-Neckar-Kreis
RW Rottweil
SHA Schwäbisch Hall
VS Schwarzwald-Baar-Kreis
SIG Sigmaringen
Tübingen
TUT Tuttlingen
WT Waldshut
BL Balingen

Kultúra és látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baden-Württembergben két UNESCO-világörökséget lehet találni: a Reichenau sziget a Boden-tóban és a Maulbronni kolostoregyüttes. A felsőgermán-rét limesnek egy része is vezet a tartományan át, az a limes is tartozik a világörökséghez.

A tartomány délében és a Rajna mentén minden évben a sváb-alemann karnevált ünneplik. A Cannstatti népünnepélyet (Cannstatter Volksfest) az Oktoberfest után a világ legnagyobb népünnepélyének tekintik. 1978 óta a baden-württembergi házai napokat (németül: Heimattage Baden-Württemberg) rendezik.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Württemberg északi részében és a Rajnai Palotagrófságban a népesség főleg protestáns, az egyéb tartományi részekben, különösen délen, a népesség főképpen római katolikus. Ahogy egész Németországban megállapítható, egyre több lakos nem tartozik semmilyen egyházhoz.

A népesség többsége (37,5 százalék) római katolikus, a második legnagyobb vallás pedig a protestantizmus (33,6 százalék). 22,2 százalék nem tartozik semelyik egyházhoz.

Nyelvek és nyelvjárások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartományban a német nyelv az egyetlen hivatalos nyelv. A nyelvjárás északon a frank, délen pedig az alemann. E között a két nyelvjárás között nem látható egyértelmű határ, így vannak olyan nyelvjárások, amelyek vagy a frankhoz vagy az alemannhoz tartoznak. Az illető nyelvjárások főleg a sváb, az alalemann és a déli frank, amelyeket néhány regióban nehezen különböztethetnek egymástól.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területén fekszik a Fekete-erdő és a mesébe illő Hohenzollern-kastély.

A Három ország hídja Weil am Rhein városát köti össze a franciaországi Huningue-gel, megkönnyítve egyúttal Bázel megközelítését is.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baden-Württemberg témájú médiaállományokat.