Reichenau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Reichenau kolostorsziget
Világörökség
St. Georg Reichenau.JPG
A sziget délkeleti oldala a Szent György-templommal
Adatok
Ország Németország
Világörökség-azonosító 974
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III, IV, VI
Felvétel éve 2000
Elhelyezkedése
Reichenau (Németország)
Reichenau
Reichenau
Pozíció Németország térképén
é. sz. 47° 42′, k. h. 9° 04′Koordináták: é. sz. 47° 42′, k. h. 9° 04′

Reichenau a Boden-tó legnagyobb szigete Németországban. 724-ben alapított Benedek-rendi kolostora a 1011. századi európai művészettörténet jelentős emléke, amely 2000-ben felkerült az UNESCO Világörökség-listájára.[1]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget a Boden-tó nyugati részén helyezkedik el, Konstanz és Radolfzell között. 4,5 kilométer hosszú és 1,5 kilométer széles, területe 4,3 km². A szigetet 1838 óta egy töltés köti össze a tó partjával, amely a gépjárművek közlekedésére is alkalmas.

A Bodeni-tó hőmérséklet-kiegyenlítő hatása illetve az alpesi főn miatt Reichenau éghajlata igen enyhe, ami igen kedvező a zöldségtermelés számára. A szigeten 160 hektáron folyik mezőgazdasági termelés. Az itt élők másik fontos jövedelmi forrása az idegenforgalom.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolostor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Benedek-rendi kolostort Pirminius missziós püspök alapította 724-ben. Utóbb Waldo von Reichenau (786806) idején apátsággá lett és a frank uralkodók és majordomusok támogatását élvezte. Az I. Henrik, I. Ottó és II. Henrik által adományozott privilégiumok és javak nyomán a kolostor kulturális virágzásnak indult. Az iskola, a György-templom falfestményei, illetve Hermann von Reichenau és Berthold von Reichenau történetírók munkássága híressé tették Reichenaut. A 13. században a kolostor szellemi és anyagi hanyatlásnak indult, a 14. század második felére már az egész kolostori vagyont elzálogosították. 1757-ben a kolostort megszüntették, 1805-ben a kolostor kéziratállománya a karlsruhei udvari könyvtárba került. 2001 óta ismét egy kis bencés közösség él a szigeten.

Szent György-templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent György-templom

III. Hatto mainzi püspök és reichenaui apát 896-ban Formosus pápától kapott Szent György-ereklyéket hozott a kolostorba, megalapozva ezzel a mártír svábföldi tiszteletét. Ennek nyomán alapították az oberzelli Szent György-templomot. A templom késő karolingkori építmény, amelyet 900 körül emeltek és többször bővítettek.

A templom egy kis dombon áll a sziget keleti csücskében. A háromhajós bazilika oldalhajói alacsonyak, a négyezet felett egy torony található. A kórus alatti kripta négyzet alakú csarnok, ahol négy oszlop keretezi az oltárt. 1000 körül a főhajó nyugati oldalához egy lekerekített apszist toldottak. A 11. század elején keletkezett az alacsony, hosszan elnyúló előcsarnok és felette a Mihály-kápolna.

A főhajó falfestményei a 10–11. századból származnak. A freskó középpontjában Jézus életének jelenetei láthatóak, az evangéliumokból vett idézetekkel. A jeleneteket meanderek és gazdagon díszített frízek keretezik. A főhajó északi falán egy ritka gúnykép látható a 14. századból, amely a balga asszonyt ábrázolja. A képen négy ördög egy tehénbőrt tart, amelyre egy gúnyverset írtak.

A templom három kisebb harangja 13. századi, a legnagyobb a 15. századból maradt fenn.

Szent Péter és Pál-templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Péter és Pál-templom apszisa

Az első templom egy gazdagon díszített csarnoktemplom lehetett, amelynek maradványai az északi oldalhajóban még láthatóak. Két tűzeset után ezt a templomot 1080 körül lebontották és a régi alapokon az eredeti méretek megtartásával megépítették a jelenlegi bazilikát. Az új templom utolsó tetőmunkálatait 1134-ben végezték el. 1750-60 között a templom belső terét messzemenően átalakították.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Monastic Island of Reichenau (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2008. július 19.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]