Pforzheim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pforzheim
PF82s.jpg
Pforzheim címere
Pforzheim címere
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Baden-Württemberg
Polgármester Gert Hager (SPD)
Irányítószám 75172–75181
Körzethívószám 07234
07231
Rendszám PF
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Népsűrűség 1222 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 273 m
Terület 98,03 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pforzheim (Németország)
Pforzheim
Pforzheim
Pozíció Németország térképén
é. sz. 48° 54′, k. h. 8° 43′Koordináták: é. sz. 48° 54′, k. h. 8° 43′
Pforzheim weboldala

Pforzheim 119 000 lakosú város Németország Baden-Württemberg tartományában.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

90-ben római polgárok erődítményt emeltek a város helyén, amelyet Portusnak hívtak. Úgy vélik, innen ered a város nevének első fele. 259-260-ben az erődítményt frank és alleman törzsek lerombolták. 1067-ben először említik a dokumentumok a várost IV. Henrik iratában Phorzheim néven. 1080 előtt a város vásári jogokat kapott. 1322-ben felépült a város első kórháza. 1549-ben egy tűzvész komoly károkat okozott a városban. Az első vasútvonal 1861-ben épült meg Wilferdingen és Pforzheim között. 1938 november 9-én- a Kristályéjszaka során megrongálták a pforzheimi zsinagógát. 1940-ben a város zsidó lakosságát a franciaországi Gursi koncentrációs táborba deportálták, ahol a 195 deportáltból 55 menekült meg. 1945-ben bombázások során 1700 ember halt meg, és súlyos károk érték a várost, az épületek 83%-a megsemmisült. 1945 és 1965 között a város fokozatosan újjáépült. 1951-1952-ben 5 új híd készült el. 1968-ban egy tornádó során 2 ember meghalt, 200 megsérült, valamint több ezer ház megrongálódott. 1975. január 1-jén a város lakossága elérte a 100 000 főt,így nagyvárosi rangot kapott. 4 évvel később megnyílt a városi múzeum, 2000-ben pedig a galéria is.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fekete-erdő keleti részén fekszik. Legfontosabb folyói a Würm és a Nagold. Éghajlata kontinentális, az évi középhőmérséklet 11° C, a nyári 21° C, a téli 1° C, gyakran hullik.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város híres az ékszer- és az órakészítéséről, ezért aranyvárosnak is hívták. Ma ezek az iparágak már kisebb részt tesznek ki a gazdaságból, 11 000 embert foglalkoztatnak. Fontos a gépgyártás. A turizmus egyre nagyobb szerepet kap.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műszaki és természettudományi egyetemnek 4600 hallgatója van. 1992-ben alakult. Az órakészítő- és kovácsszakiskolája egyedülálló Európában, sok külföldi diák jár az intézménybe.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város lakosságának 17,1%-a volt külföldi 5912 török, 3920 olasz, 3100-an pedig a volt Jugoszlávia területéről érkeztek.

Csatolt városrészek:

  • Brötzingen 1301 fő
  • Dillweißenstein 461 fő
  • Haidach 76 fő
  • Hagenschieß 1623 fő
  • Würm 822 fő
  • Hohenwart 492 fő
  • Büchenbronn 1114 fő
  • Huchenfeld 947 fő
  • Eutingen an der Enz

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • NDK-múzeum
  • Ásványmúzeum
  • Ékszermúzeum
  • Városi múzeum
  • Szent Mihály katolikus templom
  • Szent Márton evangélikus templom
  • Brötzingeni evangélikus templom
  • Mecset

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város két napilapja a Pforzheimer Zeitung és a Pforzheimer Kurier.

A város szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nikolaus Gerbel, humanista
  • Dieter Kosslick, a berlini filmfesztivál igazgatója
  • Manfred Mohr festő, informatikus
  • Heinrich Otto Wieland, Nobel-díjas kémikus, 1927
  • Fritz Todt, építőmérnök, náci miniszter
  • Silke Lippok, úszónő

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város labdarúgócsapata az FC Pforhzeim. 1896-ban alapították, jelenleg az ötödosztályban szerepel. A brözingeni stadionban játszanak, amely 1913-ban épült és 20 000 fő befogadására alkalmas.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]