Heinrich Otto Wieland

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Heinrich Otto Wieland (Pforzheim, Baden, 1877. június 4.Starnberg, Bajorország, 1957. augusztus 5.) német kémikus.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait Münchenben, Berlinben és Stuttgart ban végezte. 1901-ben a müncheni Egyetemen doktorált. 1913-tól 1921-ig Münchenben, aztán 1921-1925 között Freiburgban, majd 1925-től újra Münchenben volt egyetemi tanár. 1914-től egyetemi docens. Az első világháborúban alternatív katonai szolgálatot teljesített, egy laboratóriumban dolgozott, ahol kifejlesztették a mustárgázt. Freiburgban alapvető jelentőségű eredményeket ért el a mérgek és az epesav kutatásában. 1941-ben izolálta a világ egyik legnagyobb mérges gomba, a gyilkos galóca (Amanita phalloides) fő hatóanyagát. A müncheni, göttingeni és heidelbergi akadémiák tagja volt.

Kutatási területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az epesavak kémiája és a biológiai oxidáció mechanizmusa területén ért el kimagasló eredményeket.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1927-ben munkásságának elismeréseként kémiai Nobel-díjat kapott.

Heinrich Wieland-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1964 óta évente, Heinrich Wieland-díjat adnak át a kémia, biokémia, élettan és a klinikai orvostudomány területén s kiemelkedő kutatási eredmények elért személyeknek.[1] A díj az egyik legértékesebb nemzetközi tudományos elismerés.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Heinrich Wieland Prize (Angol nyelven). Boehringer Ingelheim Stiftung. (Hozzáférés: 2012. június 4.)