Elzász
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Zászló | |
|---|---|
| Adatok | |
| Székhelye: | Strasbourg |
| Területe: | 8280 km² |
| Lakossága: | 1 793 000 fő |
| Népsűrűség: | 209 fő/km² |
| Megyéi: |
Haut-Rhin (68) |
| Hivatalos honlap: | cr-alsace.fr |
| Politika | |
| Elnök: | Adrien Zeller |
| Térkép | |
![]() |
|
Elzász Franciaország egyik északkeleti régiója.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Rajna és a Vogézek között húzódik. Habár Franciaország legkisebb régiója, hossza négyszerese szélességének. Éghajlata fél-kontinentális, hideg, csapadékmentes telekkel és meleg nyarakkal. Legmagasabb pontja 1426 méter magas, neve Grand Ballon. Nyugatról a hegyek elzárják a csapadékot a régiótól. Németország, Svájc, illetve Lotharingia és Franche-Comté régiók határolják. Franciaország második legszárazabb városa is Elzászban található: ez Colmar, ahol az évi csapadék nem éri el az 550 millimétert sem.
[szerkesztés] Demográfia
A terület lakossága 2007-ben 182900 fő volt. A népességváltozás 2030-ra 13% helyett már 20%-kal fog növekedni. A népsűrűség 221 fő/négyzetkilométer, ezzel a szárazföldi Franciaország harmadik legsűrűbben lakott területe.
[szerkesztés] Története
Területe már több, mint 7400 évvel ezelőtt is lakott volt. Kr. e. 1500-ig nomád vadászok lakták a területet; később azonban kelta törzsek telepedtek le. Kr. e. 58-ban megjelentek a rómaiak, és a birodalmukhoz csatolták Elzászt. Ekkor alakult ki a híres borkultúra. A világbirodalom hanyatlásával az alemannok kezére került, majd a Német-Római Birodalom hercegségei szállták meg. Nyugalmat csak I. Frigyes német-római császár hozott: tartományt alapított. Strasbourg is ekkor indult virágzásnak: a Párizsból Bécsen át keletre tartó kereskedők megállóhelye lett. 1639-ben Franciaország megszállta a területet, ami ezáltal kicsúszott a Habsburgok spanyol ágának kezéből. Hét évvel később több mint egymillió tallérért a megmaradt, felső elzászi területeket is eladták a franciáknak. 1870-ben, a francia-porosz háborút igencsak megsínylették az ott élők: Poroszországon kívül több német állam is letarolta a vidéket, és legyőzte Franciaország seregét. 1871-ben Elzász-Lotaringia néven létrehoztak egy új közigazgatási egységet; ellentétben a német tartományokkal ez közvetlenül a német császár fennhatósága alá tartozott. Másfél milliónyi lakosából csupán 150 ezren választották az önkéntes száműzetést és régi állampolgárságuk megtartását. Jó részük Algériában, a francia gyarmatokon telepedett le. Az elzásziak 1918-ban még egy saját köztársaságot is kikiáltottak, de földjük továbbra is nagyhatalmak csatározásainak színterévé vált. Az amerikai elnök tiltakozása ellenére Franciaország ismét megkapta a területet. 1940-ben a nemzetiszocialista Harmadik Birodalom katonái vették át a hatalmat. Rá négy évre visszakerült előző gazdájához. Manapság politikailag egyike az ország legkonzervatívabb régióinak; területén Haut-Rhin és Bas-Rhin megye osztozik rajta.
[szerkesztés] Közlekedése
A terület legkönnyebben az A35-ös autópályán közelíthető meg, de az A4 és A36 fizetős autóutak is átívelnek a régión. A vasúti közlekedést a TER Alsace biztosítja, részben az állami vasút által fenntartva, az ország egyik legfejlettebb vonathálózata. A TGV keleti szárnya Párizs - Strasbourg összeköttetést nyújt 2007 júniusa óta. Külön érdekesség, hogy ez a vonal fogja majd elérni Budapestet is, 2010-12-ben. A vízi közlekedés is számottevő: Strasbourg kikőtője a második legforgalmasabb folyó menti francia kikötő. A régió két nemzetközi repülőtérrel bír: az egyik az Entzheim Strasbourgban, a másik a EuroAirport Basel-Mulhouse-Freiburg, ami Franciaország hetedik legnagyobb reptere az utasok száma alapján. Ezenkívül két órán belül elérhető Frankfurt, ami a világ egyik legforgalmasabb reptere.
[szerkesztés] Közigazgatás, Politika
Az elzászi régió 2 megyére ( Bas-Rhin és Haut-Rhin), 13 megyei körzetre (Haguneau, Sélestat-Erstein, Wissembourg, Molsheim, Strasbourg-Campagne, Saverne, Strasbourg-Ville, Altkirch, Mulhouse, Colmar, Ribeauvillé, Geubwiller, Thann), 75 kantonra és 904 községre oszlik. Politikailag egyszerre a legkonzervatíbb és a leginkább Európa-barát régió. Mindössze néhány régió szavazott csak igennel a 2005-ben elutasított Európai Alkotmányra, de Elzász köztük volt. Ugyanakkor két tartományban nyert csak a konzervatív jobboldal 2004-ben, Elzász szintén egyike volt.
[szerkesztés] Gasztronómia
Elzász Franciaország legjelentősebb sörgyártó vidéke. A Sûrkrût kifejezés egyfajta savanyú káposztát takar; a másik jellegzetes étel a mézeskalács, amit sok más kekszfélével egyetemben készítenek itt, hogy a gyerekek Mikulás napján megkaphassák őket. A régió egyik leghíresebb kulináris csodája az úgynevezett borút (La Route des Vins d’Alsace), ami szőlőültetvények között vezet, három kilométerenként érint egy kis települést, ahol a vendéget minden ültetvényes szívesen lát egy kis borkóstolóra. Főként a fehérborok híresek erről a vidékről, mint például a rizling vagy a muskotályos. Ezenkívül nagy népszerűségnek örvend még a strasburgi kuglóf is. A fentieken kívül gyümölcsleveiről, ásványvizeiről és a strasbourgi kolbászról is híres ez a terület. Említésre méltó még a habzó bor és a pezsgő közötti átmenetet képező Crémant is.
[szerkesztés] Elzászi nyelv
Az elzásziak saját nyelvvel is bírnak, amely leginkább a németre hasonlít, annak is a svájci vállfajához. 1945 előtt nagyobb jelentősége volt; jelenleg csupán a lakosság 25 százalékának anyanyelve, és az iskolákban már mint „idegen nyelv” oktatják. Mindezek ellenére egyike Franciaország hivatalosan elismert regionális nyelveinek. A közlekedési táblák a legtöbb helyen ma már kétnyelvűek, de régebben kizárólag franciául voltak rajta feltüntetve adatok. Saját, egyedi írásmódját ritkábban használják, beszélőinek legnagyobb része standart német betűzéssel használja az elzászit. Míg a felnőttek 40%-a beszéli az elzászi nyelvet, addig tíz gyerekből csupán egy használja rendszeresen. A nyelvváltás a háború után ment végbe, míg a XIX. sz. végén a lakosság 15%-a beszélt csak (második nyelvként) franciául, 1988-ban a középiskolások 67%-a vélte úgy, hogy jobban beszél franciául, mint elzászi nyelven. Ma az Haut-Rhin, Bas-Rhin és Moselle megyékben élők 61%-a vallotta anyanyelvének az elzászi dialektust (2005).
[szerkesztés] Építészet
Elzász építészete igencsak egyedi. Egy hagyományos elzászi ház fala fából és kukoricacsőből készül, tetején lapos cserepek óvnak a beázástól. Földszintjeik mindig kőből készülnek. Ez alapvetően négy tényezőnek köszönhető:
- A Vogézek közelsége, ahol jó minőségű fa található
- A földrengéseknek a fa jobban ellenállt mint a kő, ezért szinte csak ezt használták
- A tűzesetek miatt kezdték el az alsó szinteket kőből építeni, hogy ne éghessenek le a házak olyan könnyen.
- A Rajna áradásai miatt a fából készült házakat könnyedén lehetett egyik helyről a másikra vinni, és ott újra felállítani.
A tizenkilencedik századtól kezdődően a fával fedett részeket fehérre festették az akkori művészeti irányzat szellemében. A kormány az egységesség érdekében bátorította ezt, így a mai házak nagy része egységesen fehér – a legtöbben inkább a pénzügyi támogatás miatt, semmint a divatot követve voltak hajlandóak újrafesteni házukat.
[szerkesztés] Vallás
A régió legnagyobb része római katolikus, köszönhetően a német befolyásnak, de jelentős protestáns kisebbség is él a területen. Ezenfelül megemlítendő az izraelita vallás is. A terület továbbra is ragaszkodik ahhoz az 1801-ben, Napóleon által hozott rendelethez, miszerint ezek a felekezetek anyagi támogatást kapnak. Igen sok vallási tárgyú építészeti alkotás tanúsítja a felekezetek történelmét: leghíresebb közülük Hunawihr, Strasbourg, Domfessel, Colmar és Mulhouse katedrálisai. Jelenleg 50 „szimultán” templom létezik: ezek olyan helyek, amelyben – függetlenül az eredeti felekezettől – református, lutheránus és katolikus istentiszteleteket is tartanak.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
Francia régiók |
|
|---|---|
| Aquitania | Alsó-Normandia | Auvergne | Bretagne | Burgundia | Centre | Champagne-Ardenne | Elzász | Felső-Normandia | Franche-Comté | Île-de-France | Korzika | Languedoc-Roussillon | Limousin | Loire-mente | Lotharingia | Midi-Pyrénées | Nord-Pas-de-Calais | Pikárdia | Poitou-Charentes | Provence-Alpes-Côte d’Azur | Rhône-Alpes | |



