TGV

TGV logó

Eredeti festésű TGV 1987-ben

A TGV francia nagysebességű vonat (franciául: „Train à Grande Vitesse”). A TGV vonatokat a francia Alstom cég gyártja. Franciaország egyik nemzeti szimbólumaként is szolgál, és az egyik legsikeresebb nagysebességű vasútnak számít a világon a japán Sinkanszen után, megelőzve a német ICE-rendszert.

A világ egyik leghíresebb nagysebességű vonalának, a Párizs és Lyon közötti TGV vonal megnyitásának 25 éves évfordulóját 2006. szeptember 22-én ünnepelték a franciák. A 25 év alatt folyamatosan bővülő francia nagysebességű vasúthálózaton a TGV szerelvények eddig összesen több mint 2 milliárd kilométert tettek meg, kezdetben 260 km/h, az új vonalakon ma már 320 km/h sebességgel száguldva. A negyed évszázad üzemeltetési, kereskedelmi és műszaki fejlődés lehetővé tette a sebesség folyamatos emelését.

Tartalomjegyzék

1 A TGV története
- 1.1 Rekordok
2 Története
3 TGV szerelvények
4 Útvonalak
- 4.1 Főbb vonalak
- 4.2 Tervezett vonalak
5 Balesetek
6 Források
7 Jegyzetek
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A TGV története

Térkép Franciaországról és a vele szomszédos országokról, vasútvonalaikról:

Kék: ICE, Narancs: TGV, Vörös: Thalys PBKA, Sárga: Eurostar
Vastag: Nagysebességű vonal, Vékony: Felújított vonal, Szaggatott: Épülő vonal

A TGV megépítésének ötlete az 1960-as években merült fel, miután Japán nekilátott saját nagysebességű vonatának, a Sinkanszennek a kifejlesztéséhez. A francia kormány a légpárnás járművek, valamint a maglev-technológián alapuló vasutak (Aerotrain) kifejlesztését szorgalmazta, de a nemzeti vasúttársaság, az SNCF elkezdte vizsgálni a nagysebességű szerelvények viselkedését is a normál, már létező vonalakon.

Az első prototípus a TGV 001 volt.

1976-ban a francia kormány pénzügyi támogatásával megkezdték az első nagysebességű vonal (ligne à grande vitesse), az LGV Sud-Est építését Párizs és Lyon között. Ezen a vonalon nem csak a sebesség növelése volt a lényeg, hanem szükséges volt a meglévő vonal túlterheltségének a csökkentése is. Ez a terület ugyanis Franciaország legsűrűbben lakott része. A vonal eredeti neve LN1, azaz Ligne Nouvelle 1 (Új Vonal 1) volt.

Az első legyártott szerelvény 1980. április 25-én állt forgalomba. A hivatalos TGV-szolgáltatás 1981. szeptember 27-én indult be Párizs és Lyon között. A szolgáltatás kezdetben a két francia nagyváros között ingázó üzletemberek szféráját célozta meg, és mivel lényegesebben gyorsabb volt úgy a közúti, mint légi közlekedésnél, már az első évben óriási sikert könyvelhetett el, és nem csak a célközönsége körében.

1981. szeptember 27-én utasok, rangos vasúti vezetők, újságírók, tv-stábok gyülekeztek a Paris Gare de Lyon pályaudvaron az első TGV indulására várva, amely Franciaország második legnagyobb városába, Lyonba közlekedik. Az utasoknak az első vonaton egy órát kellett várnia, hogy elérjék a Paris Sud–Est vonal déli részét, ahol akkor a világon leggyorsabban, 260 km/h sebességgel közlekedtek, ami 50 km/h sebességgel nagyobb volt, mint a nagysebességű közlekedésben úttörő japán Sinkanszen vonaté.

A TGV elindítása óriási lépés volt a nagysebességű vasút fejlődése tekintetében, mind technikailag, mind üzemeltetés szempontjából. A Sinkanszen vonatok nem tudnak az ország bármely vonalán közlekedni, mivel a japán nyomtáv 1067 mm, a Sinkanszené pedig 1435 mm. A TGV elméletileg bármely normál nyomtávolságú villamosított vonalon tud üzemelni, számos várost kiszolgálva a kijelölt nagysebességű vonalakon, és azokon túl is.

Ez tette lehetővé, hogy elterjedése gyorsabb legyen, mint az új nagysebességű vonalak építése. Franciaország 1884 km nagysebességű vonalat épített napjainkig, és további vonalak épülnek. A Rhin–Rhone-vonal első 140 kilométeres szakaszát 2011 decemberében adják át a forgalomnak, és az RFF további négy vonalon építkezik. A TGV Franciaországon széltében-hosszában üzemel, és a szomszédos országokba is átjár.

A következő évtizedekben további LGV-ket nyitottak meg:

1989-ben az LGV Atlantique-ot Párizs és Tours között;
1993-ban a LGV Nord-t Párizs és Calais, valamint a belga határ között;
1992-ben az LGV Rhône-Alpes-ot Valence-ig;
2001-ben az LGV Méditerranée-t Lyon és Marseille között.
Az LGV Est, mely Párizst köti össze Strasbourggal, hivatalosan 2007. március 15-én nyílt meg a forgalom számára. Sikerét bizonyítja, hogy működésének első hónapjában több mint egymillió utas vette igénybe. A kelet felé vezető nagysebességű vasútvonal második szakaszának kivitelezése 2010-ben kezdődött.^[1]

A következő vonal a LGV Perpignan–Figueres lesz, mely összekapcsolja a spanyol és francia hálózatot.

A francia LGV-khez hasonlóan nagysebességű pályák épültek Belgiumban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban is, így a Párizs, Brüsszel, Amszterdam és London közötti utazási idők jelentősen lecsökkentek, konkurenciát jelentve a hagyományos vasútnak, közúti és légi közlekedésnek.

Az 1994-ben üzembe helyezett Eurostar szerelvények az Csatorna-alagúton keresztül biztosítják a gyors összeköttetést Párizs és London között. A szerelvények az LGV Nord-ot veszik igénybe, valamint a brit HSL 1-et, mely 2007-re készült el.

[szerkesztés] Rekordok

A nagysebességű villamos motorvonatok rekordját a francia vasút tartotta, miután 1990. május 18-án a TGVTM11 Atlantique 325-ös számú szerelvénye túlszárnyalta az ötszázas álomhatárt, és 515,3 km/h-s csúcssebességet ért el.
Jelenleg is a TGV tartja a hagyományos kötöttpályás vasút sebességi rekordját (574,8 km/h), melyet 2007. április 3-án állított fel egy TGV POS szerelvény a Párizs-Strasbourg vonalon (LGV Est).
2007-ben a TGV volt a világ legnagyobb sebességgel üzemelő vasútja: a Lorraine-TGV és Champagne-Ardenne-TGV állomások között 279,3 km/h-s sebességgel.
2006. május 17-én egy Eurostar megdöntötte a leghosszabb idejű megállás nélküli nagysebességű utazás rekordját, amikor a Da Vinci kód filmjének stábját 7 óra 25 perc alatt szállította el Londonból Cannes-ba (1421 km, átlagosan 191,6 km/h).
A leggyorsabb hosszútávú utazást egy TGV Réseau szerelvény tette meg Calais és Marseilles között: 1067 km 3 óra 29 perc alatt (átlagosan 306 km/h), az LGV Méditerranée átadása során 2001. május 26-án.
2003. november 28-án szállította az egymilliárdodik utasát, és ezzel a japán Sinkanszen mögött (5 milliárd utas 2000-ben) a második az utasszámot tekintve.

[szerkesztés] Története

2007. április 3-án a V150 névre keresztelt szerelvény – január 15. óta tartó felkészülés és tesztelés után – 574,8 km/h-s világrekordot ért el, ezzel megdőlt az 1990. május 18-án, egy TGV Atlantique szerelvény által felállított 515,3 km/h-s sebességi rekord. Ez az eredmény a legjobb a hagyományos (sínen futó) vonatok között, és alig marad el a japán Maglev mágneses lebegtetésű vasúton felállított 581,2 km/h-s abszolút világrekordtól. A kísérlet igazolta, hogy a vasút versenyképes lehet a repülővel az európai nagyvárosok közötti közlekedésben – igaz, a pályahálózatot üzemeltető Réseau Ferré de France (RFF) a maximális sebességet 300 km/h-ban korlátozza; június 10-étől az újonnan átadott LGV Est vonal esetében ezt 320 km/h-ra emelik.^[2]

A TGV vonatok és társszerelvényei, a Thalys és a Eurostar Belgiumban, Németországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Olaszországban és Svájcban is járnak.

[szerkesztés] TGV szerelvények

Szerelvény típus	Maximális sebesség	Ülőhelyek száma	Teljes hosszúság	Szélesség	Tömeg	Teljesítmény (25 kV-on)
TGV Sud-Est	270 km/h 168 mérföld építésének idején 300 km/h (186 mph) átépített változat	345	200,2 m 657 láb	2,81 m (9,2 láb)	385 tonna	6 450 kW
TGV Atlantique	300 km/h (186 mph)	485	237,5 m (780 láb)	2,90 m (9,5 láb)	444 tonna	8 800 kW
TGV Réseau	300 km/h (186 mph)	377	200 m (656 láb)	2,90 m (9,5 láb)	383 tonna	8 800 kW
Eurostar Three Capitals	300 km/h (186 mph)	794	393,7 m (1,293 láb)	2,81 m (9,2 láb)	752 tonna	12 240 kW
Eurostar North of London	300 km/h (186 mph)	596	318,9 m (1,033 láb)	2,81 m (9,2 láb)	665 tonna	12 240 kW
TGV Duplex	320 km/h (199 mph)	512	200 m (656 láb)	2,90 m (9,5 láb)	386 tonna	8 800 kW
Thalys PBKA	300 km/h (186 mph)	377	200 m (656 láb)	2,90 m (9,5 láb)	385 tonna	8 800 kW
TGV POS	320 km/h (199 mph)	-	200 m (656 láb)	2,90 m (9,5 láb)	383 tonna	9 600 kW
AGV	360 km/h	max 650			270-510 tonna	6 000-12 000 kW
TGV 2N2	320 km/h (199 mph)		200,19 m	2,90 m (9,5 láb)	385 tonna	9 280 kW

[szerkesztés] Útvonalak

A jelenlegi és a tervezett vonalak

A TGV hálózat sugaras elrendezésű, központja Párizs, a többi, TGV fogadására alkalmas állomás listája itt olvasható

[szerkesztés] Főbb vonalak

LGV Sud-Est (Paris Gare de Lyon és Lyon-Perrache között), Az első LGV (megnyitva: 1981)
LGV Atlantique (Paris Gare Montparnasse, Tours és Le Mans között) (megnyitva: 1990)
LGV Rhône-Alpes (Lyon és Valence között) (megnyitva: 1992)
LGV Nord (Paris Gare du Nord és Lille, Brüsszel között és tovább Londonba, Amsterdamba (HSL-Zuid), Cologne) (megnyitva: 1993)
LGV Interconnexion Est (az LGV Sud-Est és az LGV Nord Europe között, Párizs keleti felén) (megnyitva: 1994)
LGV Méditerranée (az LGV Rhône-Alpes vonal meghosszabítása: Valence és Marseille Saint Charles között) (megnyitva: 2001)
LGV Est (Párizs Gare de l'Est és Strasbourg között, megnyitva: 2007)
Csatorna alagúti kapcsolat, 1. szakasz (Csatorna-alagút és Észak-Kent között) (megnyitva: 2003)
Csatorna alagúti kapcsolat, 2. szakasz (Észak-Kent és London között, megnyitva: 2007. november 14.)
LGV Perpignan–Figueres (megnyitva: 2009)
LGV Rhin-Rhône (Mulhouse és Dijon között) (megnyitva: 2011)

[szerkesztés] Tervezett vonalak

Lyon Turin Ferroviaire (Lyon-Chambéry-Turin); csatlakozás az olasz TAV hálózathoz
LGV Sud Europe Atlantique Tours-Bordeaux és LGV Bretagne-Pays de la Loire Le Mans-Rennes, meghosszabítva a LGV Atlantique-ot (Más néven: LGV Sud-Ouest)
Bordeaux – Toulouse-Narbonne
LGV Bordeaux-spanyol határ – Vitoria és Irun
LGV Poitiers-Limoges
LGV Picardie (Párizs–Amiens–Calais), egy kiágazás az LGV Nord-Europe-ban lévő sarok mellett Lille-en keresztül
LGV Normandie (Párizs–Rouen–Le Havre–Caen)
TER-GV – regionális vonal Lille-ből – gyorsvasúti kapcsolat Lille és Maubeuge között

[szerkesztés] Balesetek

A TGV a világ egyik legbiztonságosabb vasútja, bár eddigi rövid történetében is előfordult néhány baleset.^[3]

1986. március 17-én bombát helyeztek el egy Párizsból Lyonba tartó szerelvényen. A bomba felrobbant, tíz utas megsérült.
1988. szeptember 23-án a Grenoble-ból Párizsba tartó szerelvény 110 km/órás sebességgel belerohant egy, a síneken álló, 80 tonnás speciális közúti szerelvénybe. A mozdonyvezető és egy utas meghalt, hatvanan megsérültek. Csak az első motorkocsi siklott ki. Az eddigi legsúlyosabb TGV-baleset tanulságait leszűrték, s a kétszintes TGV Duplex-hez már ütközéskor gyűrődő energiaelnyelő zónákat is terveztek.
1992. december 14-én a Macon-Loché állomáson 270 km/órás sebességgel áthaladó TGV egy sínhiba miatt kisiklott. A 27 könnyű sérült a peronon várakozók közül került ki: a vonat kerekei alól kipattanó zúzalékkövek találták el ôket.
1993. december 21-én a Valenciennes-ből Párizsba tartó TGV az Haute-Picardie állomásnál a világon eddig a legnagyobb, 294 km/órás sebességgel kisiklott. Egyetlen könnyű sérült volt.
1995. augusztus 10-én egy szintbeli kereszteződésben ütközött a Párizsból Brestbe tartó TGV. Két könnyű sérült.
1997. szeptember 25-én a Párizsból Dunkerque-be tartó TGV ütközött egy aszfaltozógéppel. A balesetnek 7 könnyű sérültje volt.
1997. október 11-én tűz ütött ki a Lyonból Párizsba tartó szerelvény motorkocsijában. Senki sem sérült meg.
1997. november 19-én a Brestből Párizsba tartó szerelvény egy szintbeli kereszteződésnél ütközött egy pótkocsi-vontatóval. Hat könnyű sérült.

[szerkesztés] Források

www.Vasútgépészet.hu – Kovács Károly osztályvezető, MÁV Zrt. VMMSzK Vasúti Fejlesztési Osztály
Müller Mihály úr, Alstom kommunikációs igazgatója
A Premier Kommunikációs Iroda munkatársai