Colmar

Óváros, jellegzetes Elzászi építészet

Colmar címere

Közigazgatás

Ország

Franciaország

Régió

Elzász

Megye

Haut-Rhin

Polgármester

Gilbert Meyer (2008-2014)

INSEE-kód

68066

Irányítószám

68000

Népesség

Teljes népesség

67 163 fő (2006) +/-

Népsűrűség

981 fő/km²

Földrajzi adatok

Tengerszint feletti magasság

175–214 m

Terület

66.57 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Colmar

Pozíció Franciaország térképén

Koordináták: é. sz. 48° 4′ 54″, k. h. 7° 21′ 20″

é. sz. 48° 4′ 54″, k. h. 7° 21′ 20″

Colmar weboldala

Colmar (kiejtés: kɔlmaʁ) város Franciaország északkeleti részén, Elzász régiójában, Haut-Rhin megye központja. A Vogézek hegyláncánál elterülő település Strasbourgtól 64 kilométerre dél-délkeleti irányban helyezkedik el, a Lauch folyó mentén, melyet egy csatorna köt össze a Rajnával

A legelzásziabb városnak tartják sokan ezt a nagy történelmi múltú települést, amely Nagy Károly óta a királyok kedvelt városa, nevét a királyi palota egyik tornyáról, a galambok tornyáról kapta.

Története [szerkesztés]

Colmar polgárai sok csatát vívtak szabadságukért, lelkes támogatói voltak a szabadság és a francia forradalom eszméinek. Egy ideig Voltaire számára is ez a város adott lakóhelyet. 1870 után német birtokba került, 1945 után lett ismét Franciaország része.

Demográfia [szerkesztés]

Év	Lakosság
1962	52 316
1968	59 506
1975	64 771
1982	62 483

Év	Lakosság
1990	63 498
1999	65 136
2006	67 163

Látnivalók [szerkesztés]

Maison des Arcades – két nyolcszögletű toronnyal szegélyezett épület, 1609-ben épült. Vele szemben található szökőkút a város szülötte, Frédéric Bartholdi alkotása, Lazarus von Schwendi emlékét örökíti meg.
Église St-Matthieu – Ferences rendi templom.
Ancienne Douane – a régi vámház, 1480-ban épült. Emeleti nagyterme volt a Décapole, a feudális uralom ellen a XIV. században összeszövetkezett tíz elzászi szabad város tanácsának ülésterme.
Maison Pfister – árkádos, galériás, tornyos, freskókkal díszített épülete 1537-ből való, egy tehetős polgárcsalád háza volt.
Musée Bartholdi – a XIX. század jelentős szobrásza, a New York-i Szabadság-szobor alkotójának szülőháza és emlékmúzeuma.
Ancien Corps de garde – 1575-ben épült a város régi laktanyája, szép reneszánsz loggiával.
Maison Adolphole – a legrégebbi ház a városban, 1350-ben épült.
Collégiale St-Martin – a jellegzetes elzászi vörös mészkőből épült, díszes majolikacserepes templom a XII-XIV. századból, homlokzatát csak egy torony díszíti. Furcsa toronysisakja, a kínai kalap alatt hatalmas napóra látható. A legértékesebb része a jobb oldali kereszthajó kapuja, alul román, felül gótikus timpanonnal, 143 alakból álló szoborcsoporttal. Baloldalt a negyedik alak maga a szobrász, Maisters Humbret.
Église des Dominicains – alapkövét Habsburg Rudolf császár rakta le 1283-ban, de az építkezés csak jó kétszáz évvel később fejeződött be.
Musée d’Unterlinden – az ország egyik leghíresebb múzeuma az egykori kolostorépület. A XIII. századtól az Ágoston-rendi, majd dominikánus barátok kolostora volt, majd laktanya lett belőle a forradalom idején, s 1649-ben adták át múzeumi célokra. Itt található a késő középkor és a kora reneszánsz elzászi művészetének legjelentősebb gyűjteménye, olyan művészek alkotásaitól, mint, Martin Schongauer, Matthias Grünewald. Legnagyobb kincse Matthias Grünewald világhírű alkotása, a Retable d’Issenheim, az isenheimi szárnyas oltár, amelyet a kisváros templomából a forradalom éveiben menekítettek át Colmarba.
Fontaine du Vigneron – Bartholdi másik szökőkútja a folyópart közelében áll, és az elzászi borok dicsőségét hirdeti.