Guadeloupe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 16° 13′ 45″, ny. h. 61° 34′ 17″

Guadeloupe
Guadeloupe zászlaja Guadeloupe címere
Guadeloupe zászlaja Guadeloupe címere
Guadeloupe elhelyezkedése
Ország Franciaország
Régió Guadeloupe
A megye száma 971
Székhely Basse-Terre
Hivatalos nyelv francia, kreol
Politikai státusz Franciaország tengerentúli megyéje
A Regionális Tanács vezetője Josette Borel-Lincertin
Az Általános Tanács vezetője Jacques Gillot
Terület
 – Teljes
 – ebből víz

1 705 km²
4,2%
Népesség
 – Teljes
 – Népsűrűség

404 635 fő (2011)[1]
248,5 fő/km²
Pénznem Euró (€) (EUR)
Időzóna UTC ‒4
TLD .gp
Weboldal www.cr-guadeloupe.fr
Hívószám +5901
1 A kontinentális Franciaországból és más tengerentúli területekről nem szükséges.
Guadeloupe térképe

Guadeloupe Franciaország tengerentúli megyéje a Karib-térségben. A Kis-Antillákhoz, azon belül a Szélcsendes-szigetek csoportjába tartozik. Fővárosa Basse-Terre.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guadeloupe domborzati térképe

Északon Montserrat, délen a Dominikai Közösség (Dominika sziget) fekszik hozzá legközelebb. Keletről az Atlanti-óceán, nyugatról a Karib-tenger övezi.

A szigetcsoport öt főbb szigetből áll:

A két legnagyobb sziget, Basse-Terre és Grande-Terre között csak egy szűk csatorna húzódik. Együttes területük 1509 km², lakosságuk kb. 390 000 fő.

Guadeloupe-hoz tartoznak még az Îles de la Petite Terre apró szigetei.

Guadeloupe turisztikai célpontjai közül az egyik legkedveltebb a Soufrière névre hallgató vulkán (1484 m), mely Basse-Terre déli részén található.

A szigeteken működik a szárazföldi és tengeri területek jelentős részét magában foglaló Guadeloupe Nemzeti Park.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guadeloupe-ot Kolumbusz fedezte fel második útja során 1493. november 4-én. A szigetet Nuestra Señora de Guadalupe zarándokhelyről nevezte el. 1635-ben érkezett az első francia telepes. 1674-től Franciaország gyarmata. Afrikából idehurcolt rabszolgákkal cukornádat termesztettek. A hétéves háború alatt Nagy-Britannia tulajdona 1759 és 1763 között.

1802. május 20-án Napoléon Bonaparte, mint a Francia Köztársaság Első Konzulja lett a sziget államfője, előtte a francia forradalmárok irányították a szigetet.

1946-tól Franciaország tengerentúli megyéje.

2007-ben kivált belőle Saint-Barthélemy és Saint-Martin, melyek ettől fogva különálló francia tengerentúli területek lettek.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legújabb adatok szerint a feketék és mulattok együttesen 75%-ot tesznek ki. A feketék az afrikai rabszolgák leszármazottai, a náluk valamivel világosabb bőrű, kevert etnikumú mulattok pedig fekete és fehér ősökkel rendelkeznek. Ázsiai bevándorlók is élnek a szigeten, 14%-os arányban. Ebből indiai (tamil) 9%, arab (libanoni) 3%, kínai 2%. Az európaiak, vagyis a főleg francia származású fehérek aránya 11%.

A lakosság 95%-a római katolikus, 4%-a hindu, 1%-a protestáns.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeten a turizmus és kapcsolt szolgáltatásai jelentik a legnagyobb bevételt a lakosság számára. Ettől függetlenül erősen függ Franciaország támogatásától is. A helyi földművesek nagy része banán és cukornádtermesztésből él. A cukornád jelenti az alapanyagot a világon is közkedvelt ital, a rum valamint a barna cukor elkészítéséhez is. A két nagy szigeten található városokban ezenkívül megtalálhatóak a hangulatos színekkel, illatokkal és ízekkel csalogató helyi kereskedőket foglalkoztató piacok is, melyek várostól függően hétvégén vagy a hétköznapokon várják friss portékájukkal a vásárolni kedvelőket. Jelentős a munkanélküliség. Időnként a hurrikánok súlyos károkat okoznak.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guadeloupe-n több repülőtér található (összesen 8). Nemzetközi járatok fogadására az Aeroport de Pointe-à-Pitre-le Raizet, kisgépek leszállására pedig a Saint-Francoisban található alkalmas. A szigetek közötti közlekedés legkedveltebb formája a menetrendszerinti hajójáratok (összesen 4 kikötő van), melyekkel Les Saintes, Marie Galante, Îles de la Petite Terre valamint La Désirade szigetek is 40 perc-2 óra alatt elérhetőek. A két nagy szigeten buszok eléggé ritkán járnak, de erre nincs is szükség mivel minden szigetlakóra jut egy autó, motor vagy kerékpár, amit előszeretettel használnak is. A közutak hossza 2560 km.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd: Guadeloupe-i labdarúgó-válogatott

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Világ országai, Nyír-Karta Bt., 2008
  • Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Guadeloupe témájú médiaállományokat.