Hétéves háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hétéves háború
Kunersdorff.jpg
A kunersdorfi csata
Dátum 1756-1763
Helyszín Európa, Észak-Amerika, India, Afrika, Fülöp-szigetek
Eredmény Poroszország sikeresen megvédi sziléziai hódításait (Status quo ante bellum).
Casus belli Mária Terézia Habsburg főhercegnő az osztrák örökösödési háborúban elvesztett Szilézia visszaszerzéséért indít háborút a Porosz Királyság ellen.
Terület-
változások
Franciaország észak-amerikai gyarmatait Nagy-Britannia és Spanyolország szerzi meg.
Harcoló felek
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Német-római Birodalom
Royal Standard of the King of France.svg Franciaország
Imperial Standard of the Emperor of Russia (1858–1917).svg Orosz Birodalom
Flag of Sweden.svg Svédország
Bandera de España 1760-1785.svg Spanyolország
Flag of Electoral Saxony.svg Szászország
Flag of the Kingdom of the Two Sicilies 1816.gif Nápolyi Királyság
Flag of the Kingdom of Sardinia.svg Szárd Királyság
Flag of Prussia 1892-1918.svg Poroszország
Union flag 1606 (Kings Colors).svg Nagy-Britannia
Flag of Hanover (1692).svg Hannoveri választófejedelemség
Flag of the Iroquois Confederacy.svg Irokéz szövetség
Flag Portugal (1707).svg Portugália
Parancsnokok
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Lotaringiai Károly
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Leopold J. von Daun
Royal Standard of the King of France.svg XV. Lajos
Royal Standard of the King of France.svg Charles de Soubise
Royal Standard of the King of France.svg Louis-Joseph de Montcalm
Imperial Standard of the Emperor of Russia (1858–1917).svg Erzsébet cárnő
Imperial Standard of the Emperor of Russia (1858–1917).svg Pjotr Szaltikov
Flag of Prussia 1892-1918.svg II. (Nagy) Frigyes
Flag of Prussia 1892-1918.svg Friedrich Wilhelm von Seydlitz
Union flag 1606 (Kings Colors).svg John Manners
Union flag 1606 (Kings Colors).svg Robert Clive
Union flag 1606 (Kings Colors).svg James Wolfe
Braunschweigi Ferdinánd

A hétéves háború a 18. század legnagyobb katonai konfliktusa volt. Winston Churchill, 20. századi brit miniszterelnök az első világháborúnak titulálta, részben jogosan, hiszen a háború Ausztrália kivételével minden kontinensen dúlt. Európában pomerániai háború (17561763), ezen belül a Sziléziáért folytatott harc harmadik sziléziai háború, míg gyarmatokon francia és indián háború (17541763) néven ismeretes. Mind az európai, mind a gyarmati konfliktusok 1763-ban értek véget, a hubertusburgi, illetve a párizsi békével.

A háború Európában területi változást nem hozott, a Porosz Királyság meg tudta védelmezni az osztrák örökösödési háborúban megszerzett gazdag tartományt, Sziléziát. A tengeri és gyarmati háborút azonban döntően a Brit Birodalom nyerte meg, Észak-Amerikában felszámolva a francia gyarmatbirodalmat, valamint vezető szerepet tölthetett be India gyarmatosításában, mely a „birodalmi korona legszebb ékkövévé” vált. Az angol hajóhad többször is megverte a francia flottát, utóbbinak még a napóleoni háborúkban is szüksége volt a spanyol tengeri erőkre, hogy egyáltalán felvegyék a versenyt a britekkel a tengeren. (Trafalgari csata)

A háború kitörése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai háború kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária Terézia osztrák főhercegnő, magyar és cseh királynő

Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnő, magyar és cseh királynő 1748-ban azzal a céllal írta alá az aacheni békét, hogy újjáépíthesse és felfejleszthesse haderőit a visszavágásra II. Frigyes porosz király ellen. Mária Terézia ugyanakkor szövetséget is létrehozott, melynek célja Poroszország megnövekedett hatalmának megsemmisítése. Diplomáciájával megnyerte Franciaország, Oroszország, Svédország, és sok kisebb német állam támogatását, így a Porosz Királyság minden oldalról támadásra számíthatott. Poroszországot a franciákkal a gyarmatokon egyébként is versengő Brit Birodalom, valamint Hannover támogatta.

Nagy Frigyes 1756-ban, a támadásra számítva lerohanta az Ausztriával szimpatizáló Szászországot, hogy előretolt bázist létesítsen csapatainak, majd megindult Csehország felé.

A gyarmati konfliktusok kirobbanása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az észak-amerikai angol gyarmatok, nyugat felé való terjeszkedésük közben a szintén terjeszkedni kívánó kanadai francia erőkkel találták szembe magukat az 1740-es évek végén és az 1750-es évek elején. A franciák, hogy lelassítsák a gyorsabb angol expanziót, erődítmények sorát építették meg a mai Nyugat-Pennsylvaniában. A britek a 1754-től támadták ezeket az erődöket, sőt, az európai háború kitörése után Indiában is szembekerültek a franciákkal, akik az angol gyarmatosítók ellen küzdő bengáli erőket támogatták.

A háború menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Frigyes porosz király, korának egyik legnagyobb hadvezére
Károly Sándor, Lotaringia hercege, az osztrák csapatok tábornoka a leutheni csatáig.
Leopold Joseph von Daun, a leutheni csata után az osztrák seregek fővezére

Az európai háború menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1756[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frigyes ősszel megkezdte szászországi hadjáratát, hogy kiiktassa egyik ellenfelét a készülő háborúból, valamint, hogy előretolt bázist létrehozva könnyebben támadhassa az osztrák erőket, és a harcokat ellenséges földre terelje. Se a szászok, se az osztrákok nem voltak még felkészülve a háborúra. A védekező állásokban lévő szász seregeket bekerítette és ki akarta őket éheztetni, hogy megadják magukat, ebben azonban veszélyeztette a von Browne vezette osztrák felmentősereg. A két ellenséges tábor közé állt be seregével, majd a lobositzi csatában megfutamította az osztrákokat, a szászokat támogatás nélkül hagyva. Miután október 15-én Szászország kapitulált a porosz király előtt, az osztrákok és a poroszok is téli szállásra vonultak.

1757[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frigyes tavasszal ismét magához ragadta a kezdeményezést, Csehország irányában törve előre. A prágai csatában diadalmaskodott, azonban Kolínnál vereséget szenvedett a von Daun vezette nagyobb, osztrák erőktől. Nyugaton a franciák és az Ausztriával szövetséges német fejedelemségek serege (Reichsarmee) két irányban indult támadásra. Az egyik a hastenbecki csatában megverte az egyesült hannoveri-brit csapatokat, a másik pedig Szászország felszabadítására indult. Ezalatt az orosz hadsereg is megindult, Kelet-Poroszország megszállása után a gross-jägersdorfi csatában legyőztek egy kisebb porosz hadsereget.

Az év vége azonban mégis döntő porosz sikerekkel járt. Frigyes zseniális manőverezéssel és taktikázással a rossbachi csatában szétverte a támadó francia-német seregeket, mely a Reichsarmee felbomlását eredményezte, majd alig egy hónappal később, decemberben a Leuthen mellett vívott ütközetben súlyos vereséget mért a Lotaringiai Károly vezette császári seregekre, kiűzve őket Sziléziából.

1758[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1758-as év Porosz Királyság számára a Habsburg Birodalom és Oroszország elleni védekezéssel telt. Mindkét hatalom megindította csapatait kelet felől, Frigyes pedig tudta, ha a két sereg egyesül, az ellenség magát Berlint is megszerzi magának. Hogy ezt megakadályozza, szembeszállt az oroszokkal, és a rendkívül véres zorndorfi csatában visszaszorította őket, azonban a veszély ezzel nem hárult el. A háromszoros túlerőben lévő osztrák csapatok októberben Hochkirchnél legyőzték, szorult helyzetbe juttatva a poroszokat.

A franciák Hessen tartomány ellen indultak, azonban a júniusi krefeldi csata, majd az augusztusi mindeni csata számukra vereséggel végződött, így nem tudtak porosz területre lépni.

1759[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Erzsébet, Oroszország cárnője

Ez az év volt Poroszország és II. Frigyes számára a legnehezebb. A téli szállásról visszatérő egyesült orosz-osztrák seregek a kunersdorfi csatában szétszórták a porosz sereget, maga a király az öngyilkosságra gondolt. Minden bizonnyal a hoyerswerdai és a korblitzi kisebb győzelmek adtak elég reményt neki a háború folytatásához. A Kunersdorfnál szétesett porosz csapatok közül 30 000 fő visszatért Berlinbe a csata után pár nappal, újabb reményt adva Frigyesnek a háború folytatására.

A francia vezérkar erőforrásait visszavonta a gyarmatokról, remélve, hogy európai hódításaival a béketárgyaláson kedvező pozícióba kerülhet. A franciák egyenesen a brit szigetek elfoglalását tették meg célul, nagy erőt összpontosítva a Loire vidékén, melyet a bresti kikötőben állomásozó flottába kívántak behajózni. A touloni flottát is a térségbe akarták rendelni, azonban ezt, valamint az egész partraszállást két tengeri vereség ellehetetlenítette. A földközi-tengeri flotta a lagosi csatában szenvedett súlyos vereséget, az atlanti-óceáni flotta pedig a Quiberon-öbölben veszített csatát.

1760[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1760 a nehéz porosz helyzet ellenére kiegyenlített volt a felek között. A francia csapatok Warburgnál vereséget szenvedtek a hannoveriektől, a legnicai csatában Nagy Frigyes az osztrákok háromszoros túlereje ellenére is kicsikart egy fontos győzelmet. Az orosz erők eközben megszállták Poroszország nagy részét, rövid ideig még Berlint is. Az év végén Frigyes még egyszer győzni tudott, a rendkívül véres torgaui csatában megverte von Daun osztrák tábornok létszámfölényben lévő seregét, bár Frigyes veszteségei nagyobbak voltak.

1761[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az év elején újabb ország csatlakozott a háborúhoz: Spanyolország hadat üzent Nagy-Britanniának, félve annak túlzott gyarmati megerősödésétől. Az orosz és svéd seregek újabb részeket foglaltak el Pomerániából. A súlyosbodó háborús költségek miatt Nagy-Britannia megvonta pénzügyi támogatását a Porosz Királyságtól, melynek északkeleti területét szinte teljesen megszállták az oroszok és az osztrákok. A királyság hadereje 60 000 főre csökkent a vereségeknek köszönhetően, és minimális területeket tudott csak megtartani. Bár a villinghauseni csatában a franciák döntő vereséget szenvedtek a porosz-hannoveri-brit csapatoktól, már csak a csoda menthette meg Poroszországot az összeomlástól.

1762[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az év volt a csoda éve. Január 5-én elhunyt I. Erzsébet cárnő, utódja, III. Péter pedig Frigyes egyik csodálója volt, aki azonnal kiléptette országát a háborúból, (Szentpétervári egyezmény) közvetítette a békekötést Poroszország és Svédország között, sőt, 20 000 fős segélycsapatot küldött Frigyes királyságának talpra állítására. Péter cárt ugyan a felesége, Nagy Katalin cárnő meggyilkoltatta, és elfoglalta annak trónját, de Oroszország nem támadott ismét Frigyes ellen, bár segélycsapatait hazarendelte. A poroszoknak így végre ismét csak az osztrákokra kellett koncentrálniuk, és a júliusi bukersdorfi, valamint az októberi freibergi csatában Frigyes legyőzte a császári seregeket, kiszorítva őket porosz földről. A háború így ezen a harctéren eldöntetlenül végződött.

Háború a gyarmatokon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Amerika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

James Wolfe tábornok halála Québecnél

Franciaország arra számított, hogy európai hódításaival a háború folyamán remek helyzetbe kerülhet a tárgyalóasztalnál, melyet gyarmatokért szeretett volna cserélni, így észak-amerikai gyarmataikra nem rendeltek (a brit tengeri dominancia miatt nem is tudtak volna) nagyobb csapatokat. 1758-ban indult meg a brit támadás Új-Franciaország ellen szárazföldi és vízi úton. Louisbourg és Cape Breton-sziget erődje még ugyanebben az évben elesett, sőt, 1759 szeptember 13-án James Wolfe tábornok megverte Montcalm márki seregét a Québecért vívott ábrahám-síksági csatában, ahol mindkét fővezér elesett. Az 1762-es Signal Hill-i csata ismét brit győzelmet hozott. A franciák az európai háborúban sem voltak sikeresek, így a béketárgyalásokon kénytelenek voltak Nagy-Britannia javára lemondani kanadai gyarmataikról.

India[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Robert Clive tábornok a palási csatában vereséget mért az indiai Mogul Birodalom seregeire, megdöntve a bengál helytartó hatalmát. A bengál navábok innentől kezdve szoros brit függésben voltak, kiszorítva a francia befolyást a helytartó udvarából és átvéve a vezető szerepet India gyarmatosításában is, mely egészen a 20. századig az angol korona legdrágább ékköve lett.

Béke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1763-as párizsi békeszerződés biztosította Nagy-Britannia számára Észak-Amerika és India gyarmatosításában a vezető szerepet, míg Franciaország mind az európai, mind a gyarmati hadszíntéren súlyos vereségeket szenvedett.

A hubertusburgi békeszerződés elismerte Poroszország uralmát Szilézia felett. Poroszország II. Frigyes király alatt európai nagyhatalommá lépett elő.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hétéves háború témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]