Prágai csata

Prágai csata
A prágai csata rajza
Konfliktus	Hétéves háború
Időpont	1757. május 6.
Helyszín	Prága, Csehország
Eredmény	Porosz győzelem
Szemben álló felek
Poroszország Habsburg Birodalom
Parancsnokok
II. (Nagy) Frigyes király Lotaringiai Károly herceg
Szemben álló erők
67 000 fő 82 ágyú 60 000 fő 59 ágyú
Veszteségek
12 500 halott és sebesült 12 000 halott és sebesült 5 000 hadifogoly

A prágai csata a hétéves háború elejének fontos csatája volt, melyben a II. Frigyes vezette porosz erők megfutamították a Lotaringiai Károly által irányított osztrák csapatokat, bezárva őket Prágába, ahol helyzetük kilátástalanná vált. A poroszok ezután ostrom alá vették a várost, hogy kiéheztessék az osztrákokat.

Előzmények

A hétéves háborút megelőző ügyes osztrák diplomáciai mesterkedések Franciaországot, a Habsburg Birodalom évszázados ellenségét, Oroszországot és Svédországot a poroszellenes szövetség részévé tették. Számos kisebb német fejedelemség is felsorakozott a poroszok ellen, ezek közül a legnagyobb Szászország volt.

1756 végén Frigyes, hogy Szászországot kiüsse a háborúból, és ezzel megfélemlítve a német fejedelemségeket megakadályozza azok szövetkezését a Habsburgokkal, lerohanta a fejedelemséget, kirobbantva a század legnagyobb háborúját. A lobositzi csatában megverte az osztrák felmentőseregeket is, biztosítva magának a tartományt.

A következő évben Frigyesnek nem egy, de három sereggel kellett megküzdenie. Úgy tervezte, magához ragadja a kezdeményezést, osztrák földre tereli a harcokat és egészen Bécsig nyomul előre, szétverve a poroszellenes szövetséget, mielőtt az orosz hadműveletek keleten kibontakoznak, és amíg a francia csapatokat nyugaton feltartják a hannoveri és angol seregek.
1757 tavaszán Frigyes átlépte az osztrák határt jelentő, Szászországot és Sziléziát Csehországtól elválasztó Szudétákat. A hegyeken való átkelés kockázatos volt, de teljes sikerrel járt. Frigyes serege Prága felé tartott, ahova a határt védő osztrák helyőrségek vonultak vissza, megerősített állásokat kiépítve a várostól keletre. Lotaringiai Károly csapatainak megérkezésével a császári seregek létszáma 60 000 főre nőtt, szemben a poroszok 67 000 emberével.

A csata

A seregek kezdő pozíciója

Az osztrák csapatok megerősített állásokat vettek föl Prágától keletre, az Elba folyó mögött egy nyugat-keleti irányban húzódó, észak felé néző vonalban. Balszárnyukat a város védte, míg a jobbszárnyuk elég sebezhető maradt.
A porosz erők északkelet felől érkeztek. Frigyes, egyik tábornoka, Schwerin tanácsára, elállt az azonnali, frontális támadás tervétől, helyette a védtelen osztrák jobbszárnyat karolta át, ahol a terep is biztatóbbnak ígérkezett.

A porosz átkaroló manőver

Reggel 7-kor a porosz sereg egy része, Schwerin és Winterfeldt tábornokok vezetésével megindult az osztrák jobbszárny ellen. A felderítés azonban rosszul mérte fel a terepet, támadásra alkalmas mezők helyett Winterfeldt gyalogsága egykori halastavak által létrehozott mocsaras talajon kellett átvágnia. Reggel 10-re az osztrák tábornokok észrevették a csapatmozgásokat és von Browne tábornok 6 gyalogezredet vezényelt át a jobbszárnytól délre, hogy megállítsa az ellenséget. Míg a porosz sereg a nehéz terepen vágott át Winterfeldtet eltalálta egy osztrák muskétagolyó. Schwerin vette át az irányítást, aki a rohamot az első vonalból vezette, több kartácstalálatot is kapott.

Az osztrák ellentámadás

Az osztrákok érezték a poroszok zavarát és ellentámadás mellett döntöttek, visszaszorítva a támadó poroszokat. Von Browne tábornok halálosan megsebesült a porosz gyalogság tüzétől, így az osztrák ellentámadó csapat a jobbszárny mögött vezető nélkül maradt. Az osztrákok tovább űzték a poroszokat, ezzel azonban rést nyitottak az eredeti jobbszárnyuk és az ellentámadók között.

Az elsöprő porosz roham

A poroszok észrevették a rést és azonnal lesújtottak. A még mindig észak felé néző eredeti osztrák állások és a kelet felé rohamozó ellentámadó csapatok közé beözönlött a porosz gyalogság, kettészakítva a két seregrészt és hátba támadva az osztrákok állásait. Mindeközben a horvát könnyűlovasság összecsapott a porosz vértesekkel a várostól nyugatra, ezzel sikerült megakadályozni, hogy az osztrákokat hátba támadja a porosz lovasság. Lotaringiai Károly visszavonta erőit, új vonalat akart létrehozni, az eredetire merőlegesen, hogy megállítsa a porosz támadást.

A csata utolsó szakasza körülbelül délután 3 órakor kezdődött, amikor a még mindig alakzatba rendeződő osztrákokat szemből lerohanta és délről átkarolta a porosz hadsereg. Itt érződött csak igazán a porosz katonák jobb kiképzése. Az osztrákok visszavonultak Prágába, 12 000 halottat és sebesültet, valamint 5000 foglyot hátrahagyva, továbbá ezrek széledtek szét a környező területekre (hogy aztán csatlakozzanak von Daun felmentőseregéhez). A poroszok azonban szintén nagy árat fizettek a kezdeti kudarcaikért, összesen 12 500 halottat és sebesültet veszítettek.

Következmények

Frigyes megmaradt serege ostrom alá vette a császáriakat, akik közel jutottak a megadáshoz, a Prágát védő helyőrséggel együtt. A von Daun vezette felmentő sereg azonban időben megérkezett, és a kolíni csatában Frigyes vereséget szenvedett, így fel kellett hagynia Prága ostromával, a közel 100 000 főt számláló császári egyesült hadsereg pedig visszavonulásra kényszerítette. A háború ettől kezdve főként porosz földön folyt, Frigyesnek be kellett érnie a védekezéssel.

Források

• Jeremy Black: Hetven döntő csata, Rossbach fejezet, ISBN 963-9615-15-3
• Perrett, Bryan (1992). The Battle Book. London, England: Arms and Armour Press. ISBN 1-85409-328-2
• Groehler, Olaf: Die Kriege Friedrichs II., Brandenburgisches Verlagshaus, Berlin 1990, ISBN 3-327-00038-7