Kolíni csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kolíni csata
FrederickIIofPrussia.jpg
II. Frigyes, a porosz csapatok fővezére. Vakmerő terve Prága elfoglalására és a felmentő sereg feltartására csúfos kudarcba fulladt.

Konfliktus Hétéves háború
Időpont 1757. június 18.
Helyszín Kolín, Csehország, Prágától 55 kilométerre keletre.
Eredmény Osztrák győzelem
Szemben álló felek
Flag of Prussia 1892-1918.svg Poroszország Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Habsburg Birodalom
Parancsnokok
Flag of Prussia 1892-1918.svg II. (Nagy) Frigyes Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Leopold Joseph von Daun
Szemben álló erők
32 000 fő 44 000 – 65 000 fő
Veszteségek
14 000 halott és sebesült 9000 halott és sebesült
é. sz. 50° 01′ 44″, k. h. 15° 07′ 19″Koordináták: é. sz. 50° 01′ 44″, k. h. 15° 07′ 19″

A kolíni csata a hétéves háború egyik csatája volt, melyben a porosz erők vereséget szenvedtek és vissza kellett vonulniuk Csehországból. II. Frigyes azt a taktikát választotta, amit szokott a túlerőben lévő seregek ellen, rávetette magát az ellenség egyik szárnyára, hogy azt legyőzve kiegyenlítse az erőviszonyokat, majd a többi seregrészt egy körülbelül kiegyenlített erőviszonyú csatában képzettebb csapataival felőrölje. Bár ebben a csatában ez nem sikerült, ugyanazon év decemberében a leutheni csatában ezt a taktikát teljes sikerrel alkalmazta, megsemmisítő vereséget mérve Lotaringiai Károly csapataira.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hétéves háború előzményeként Ausztria poroszellenes szövetséget kovácsolt a Poroszországgal szomszédos hatalmakból. Nagy meglepetésként Franciaország is csatlakozott a szövetséghez, ugyanis Poroszország nyugati terjeszkedései azzal fenyegettek, hogy tőszomszédságukban egy egységes hatalom születik, rontva az ország befolyását a Német-római Birodalomban. Oroszország is csatlakozott, és Poroszország északi szomszédja, Svédország is. Frigyes minden oldalról számíthatott támadásra, egyetlen esélye az maradt, ha ő lép hamarabb és szétrombolja a szövetséget, mielőtt azok lerohanják. A hétéves háború azzal kezdődött, hogy Frigyes lerohanta az osztrák szövetséges Szászországot 1756 végén. A lobositzi csatában legyőzte a szászok felmentésére érkezett osztrák sereget, a tartomány pedig október közepén megadta magát.
Szászország lerohanása után Frigyes azt tervezte, egy gyors hadjárattal Bécsig nyomul előre, mielőtt az orosz és francia hadjáratok elérik hazáját. Számítása sikerülhetett volna, a prágai csatában győzelmet aratott az osztrákok felett és egy egész hadsereget kerített be a város falain belül. Nem gondolhatott a támadásra, helyette kiéheztette a várost. A 40 000 bent lévő katona és 75 000 civil hamar felélte volna a város tartalékait, így az osztrákoknak mindenképp fel kellett menteniük. von Daun vezetésével egy újabb Habsburg sereg érkezett Prága környékére. A sereg méretéről szóló jelentések nem bizonyosak, egyesek szerint 44 000 fő volt, de mások szerint a csapatok egyesültek a prágai csata után szétszéledt osztrák erőkkel, és 65 000 főre nőtt a számuk. A porosz ostromlóknak tartaniuk kellett az állásaikat a város körül, ugyanakkor szembe kellett szállniuk a felmentő sereggel, ha nem akartak visszavonulni. Frigyes 32 000 főt választott le az ostromseregből, hogy visszaverje von Daunt.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A porosz terv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frigyes a nagyobb osztrák sereg ellen egy szárnytámadást irányzott elő. A balszárnyára összpontosítva csapatainak legjavát, megkerülné és oldalról támadná meg az osztrák jobbszárnyat, míg csak egy kevéske haderőt hagyva középen és jobboldalt, hogy az ellenségnek ne tűnjön fel a manőver. Miután az osztrák jobbszárnyat összezúzta, képzettebb és tapasztaltabb serege legyőzhette az osztrákok fennmaradó részét.

A terv kudarca[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Von Daun jó információkkal rendelkezett a csapatok helyzetéről, horvát könnyűlovassága és gyalogsága folyamatosan zaklatta a jobbszárny felé masírozó porosz gyalogságot, akik megzavarodtak és ahelyett, hogy megkerülték volna az osztrák vonalakat, szembefordultak velük és kereszttűzben indultak rohamra. A porosz roham egy sor, össze nem egyeztetett támadássá ment át, megerősített állások és túlerő ellen. Délutánra, öt óra kemény harc után a porosz erők menekülni kezdtek, az osztrákok pedig támadásba mentek át.
Ekkor léptek közbe a csatában az eddig tartalékolt porosz vértesek von Seydlitz vezetése alatt. A lovassági fedezet megmentette a visszavonuló poroszokat a katasztrófától.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A poroszok 14 000 főt vesztettek, szemben az osztrákok 9000 fős veszteségével, és kevésen múlott, hogy az egész porosz sereg hadifogságba kerüljön.
Ez a csata volt Frigyes első veresége a hétéves háborúban. A kudarc miatt a porosz csapatoknak esélyük sem volt egy Bécs elleni hadjáratra, Prága ostromát is oda kellett hagyniuk, így megmenekült több, mint 40 000 osztrák katona a hadifogságtól, mely végzetes lett volna a birodalom számára. Bár a vereségért nagyrészt Frigyes kockázatos terve volt a felelős, fél évvel később, a leutheni csatában teljes sikerrel alkalmazta, katasztrofális vereséget mérve az osztrák csapatokra.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Peter Broucek: Der Geburtstag der Monarchie. Die Schlacht bei Kolin 1757. Österreichischer Bundesverlag, Wien 1982, ISBN 3-215-04444-7, (Ein Österreich-Thema aus dem Bundesverlag).
  • Peter Broucek: Die Schlacht bei Kolin, 18. Juni 1757. In: Truppendienst 297 (3/2007), ISSN 0041-3658

, S. 199–208.

  • Christopher Duffy: Friedrich der Große. Ein Soldatenleben. Patmos, Düsseldorf 2001.
  • Olaf Groehler: Die Kriege Friedrichs II. Brandenburgisches Verlagshaus, Berlin 1990, ISBN 3-327-00038-7.
  • Detlef Wenzlik: Kolin : Friedrichs erste Niederlage, VRZ-Verlag Zörb, Hamburg 1995, ISBN 3-931482-00-6.