II. Frigyes porosz király
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| II. (Nagy) Frigyes | ||
|---|---|---|
| Porosz király | ||
 |
||
| II. Frigyes porosz király | ||
| Uralkodása | 1740-1786 | |
| Megkoronázása | 1740 | |
| Címei | Brandenburg választófejedelme | |
| Született | 1712. január 24. | |
| Berlin | ||
| Elhunyt | 1786. augusztus 7. | |
| Berlin | ||
| Elődje | I. Frigyes Vilmos | |
| Utóda | II. Frigyes Vilmos | |
| Dinasztia | Hohenzollern-ház | |
| Apja | I. Frigyes Vilmos | |
| Anyja | Zsófia Dorottya királyné | |
II. (Nagy) Frigyes porosz király (der Alte Fritz; Berlin, 1712. január 24. – Berlin, 1786. augusztus 7.) Hohenzollern-házi uralkodó.
A felvilágosult abszolutizmus kiemelkedő képviselője volt, másrészt ő teremtette meg a porosz katonai bürokratikus államgépezet alapjait. Frigyes uralkodása alatt a porosz állam nagyhatalmak közé lépett, és a legnagyobb és legszervezettebb hadsereg tulajdonosává vált. Kiváló stratéga és uralkodó a legtöbb csatáját túlerővel szemben vívta. Belekeveredett az osztrák örökösödési haborúba Mária Terézia Habsburg császárnővel szemben. Uralkodása alatt a Porosz Királyság megérett arra hogy vezető szerepet vállaljon a német fejedelemségek között.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Ifjúkora
I. Frigyes Vilmos porosz király és Zsófia Dorottya királyné fia. 1712. január 24.-én született Berlinben. Édesapja szigorú porosz nevelésben akarta részesíteni. Nevelése ezen alapelv szerint történt. Frigyes Vilmos fiát úgy neveltette hogy később jó keresztény, jó katona és jó gazda váljon belőle. Frigyesnek ez a fajta nevelés egyáltalán nem volt ínyére. Leginkább a francia zenében és irodalomban gyönyörködött. Apja lebecsülte a szellemi oktatás jelentőségét, így konfliktusba kerültek a fiával. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy édesanyja II. György angol király leányát Amáliát választotta feleségéül. Frigyes arra számított, hogy majd így, mint az angol király független hannoveri helytartója független állásra tesz szert. Atyja politikai okokból ellenezte a házasságot, és olyan dühös lett, hogy Frigyest idegenek jelenlétében is elpáholta.
[szerkesztés] Frigyes lázadása
Az édesapja viselkedése miatt 1730-ban Angliába akart menekülni, de Katte nevű barátjához intézett bizalmas levelét lefoglalták. A Rajnánál magát Frigyest is elfogták, és édesapja haditörvényszék elé állítatta. A haditörvényszék vonakodott döntést hozni végül az idegen fejedelmek, és VI. Károly császár közbenjárásával Kattet lefejezték, Frigyest pedig Künstrinbe küldték szigorú fogságba. Künstrinben Hille tanácsos vezetése alatt neki látott a munkának. Megismerkedett a porosz közigazgatás, és pénzügy ügyeivel, melyeknek később nagy hasznát vette.
[szerkesztés] Felemelkedése
1733-ban apja parancsára Erzsébet braunschweigi hercegnőt vette feleségül, miáltal némileg kiengesztelte atyját, ki ezután kinevezte a Neu-Ruppinban állomásozó gyalogezred parancsnokává, és megkapta a rheinsbergi birtokokat. Itt töltötte trónörökös életének legszebb napjait. Barátaival élt, és Voltaire-rel levelezve megismerkedett az irodalommal, bölcsészettel és a zenével. Itt írta az "Antimachiavel, ou Examen du prince de Machieval" című művét is, melyben Niccolò Machiavelli firenzei államférfi a hatalom megszerzéséről és megtartásáról írott tanait kritizálja.
[szerkesztés] Uralkodása
Ezektől a magasztos eszméktől áthatva lépett trónra 1740. május 31-én. Ő volt az első uralkodó, aki a állam, vallás és a társadalom terén is jelentős reformokat hajtott végre. Hivatásnak tekintette az uralkodását, és nem egy nép fölé emelkedő elnyomónak tartotta magát. Szemei előtt az állam mindenhatósága lebegett; a saját hatalmát kevesebbre becsülte és önmagát, mint a felvilágosult abszolutizmus hívét, csakis az állam első felelős szolgájának tartotta. Eleinte a jülich-klevei örökségre tartott igényeit érvényesítette. VI. Károly halála (1740. október 20.) másfelé irányította orientációját. Tartott attól, hogy Franciaország nem nézi tétlenül a Rajna menti expanzióját. Frigyes ekkor Sziléziára tekintett, mely a Habsburg-ház férfi ágának kihalása miatt megszerezhetőnek tűnt. 1740 decemberében porosz csapatok szinte ellenállást nem találva megszállták Sziléziát. Az ellentámadásra induló osztrák seregeket Mollwitznál (1741. április 10.) és Chotusitznál (1742. május 17.). Mária Terézia a berlini békével lezárult első sziléziai háború után átengedte Sziléziát Frigyesnek. Ezután is figyelemmel kisérte a Habsburg külpolitikát, s miután 1741. pozsonyi rendek által lelkesen felajánlott magyar ezredek a bajorokat s a franciákat Csehországból kiszorították, Nádasdy pedig a VII. Károly néven császárnak megválasztott bajor választófejedelmet megfutamította és Münchenben Mária Teréziát kiáltották ki bajor fejedelemmé. Frigyes válságos helyzetbe került, mivel egyre több fejedelemség állt Mária Terézia oldalára. Megindult a második sziléziai háború (1745). Hadi szerencséje azonban most sem hagyta el Frigyest és a hohenfriedbergi (június 4.), soori (szeptember 30.) és kesselsdorfi (december 15.) véres győzelmekkel újra biztosította Szilézia birtokát (drezdai béke 1745. december 25.). 1748-ban végett ért az osztrák örökösödési háború és majdnem minden állam elismerte a Pragmatica Sanctio-t. Mária Teréziának sikerült a franciákat, oroszokat és a svédeket is megnyerni Frigyes ellen, mely szövetségnek a célja a Porosz Királyság teljes megalázása és megynyírbálása volt. A poroszok oldalán csak Anglia állt, és háború esetén 500 ezer Font Sterlinget biztosított volna segély gyanánt.
[szerkesztés] A hétéves háború (1756-1763)
Bővebben: hétéves háborúMiután Frigyes értesült az ellene létrejött szövetségről, Szászországban termett, és Cseh- és Morvaországon keresztül egészen Bécsig szándékozott előrenyomulni. Pirna mellett a szászok feltartóztatták és a szászok megsegítésére érkező osztrák sereget október 1-jén Lobositznál megverte, a szász sereg pedig október 16.-án adta meg magát. A győzelmek ellenére a hadjárat folytatását a következő év tavaszára kellett halasztania. 1757. május 6-án győzelmet aratott Prága mellett, azonban június 18-án teljes vereséget szenvedett Kolinnál. Időközben a többi szövetséges is megérkezet, így Frigyes csak Angliára, és pár kis fejedelemségre számíthatott. Itt mutatkozott meg sokadszor bámulatos hadvezéri képessége. Sorozatos győzelmeket aratott: november 5.-én Rossbachnál verte meg a franciákat, december 5.-én pedig Leuthen mellett vívott ki dicsőséget. 1758-ben még egy offenzívát indított Morvaország területén. Ezek után védelmi harcra kényszerült, és október 14.-i hochkirchi és az 1759. augusztus 12-i vereségek után már az öngyilkoságra gondolt. 1760-ban fordult a kocka, Liegnitznél és Tourgaunnál fényes győzelmeket aratott. Hadik András huszárjai eközben Berlint sarcolták. 1761-ben ismét kimerült ereje és bukása biztosnak látszott. Végül Erzsébet orosz cárnő 1762-es halála mentette meg, mivel az új cár III. Péter békét kötött vele és 20.000 fős segédcsapatott küldött Frigyesnek. III. Péter nem sokáig volt uralmon, utódja, II. Katalin cárnő pedig nem folytatta tovább a háborút. A vereségek hatására a franciák, oroszok, svédek is befejezték a háborút, így Mária Terézia békekötésre kényszerült (Hubertsburg 1763. február 15.). Frigyes pedig megígérte, hogy támogatni fogja József a császárrá választását.
[szerkesztés] Uralkodása utolsó szakasza
A hétéves háború bár rendkívül megrendítette a Porosz Királyságot de annak nagyhatalmi pozícióját biztosította. 1772 a poroszok megkapták a feldarabolt Lengyelország keleti részeit. 1778-ban még bekapcsolódtak a bajor örökösödési háborúba, hogy megakadályozzák bajor tartományok Habsburg annektálását. Frigyes meggátolta az osztrák törekvéseket és, hogy megakadályozza, hogy a jövőben hasonló helyzet álljon elő, létrehozta a német fejedelmi szövetséget (Deutscher Fürstenbund).
[szerkesztés] Béke idő
Frigyes uralkodásának végén a porosz hadsereg kb. 200 ezer főt számlált. Az uralkodó lecsapoltatta az Odera menti mocsarakat. Több adó érdekében gyarmatokat létesített. Javított a jobbágyok helyzetén. Olyan iparágakat lendített fel mint a cukorgyártás, gyapotfonás, szövés, kőedénygyártás, selyemszövés stb. A határokat védővámokkal illette, hogy korlátozza az import mennyiségét. Hatalmas díszszemléket rendezett katonai ereje demonstrálására. Támogatta a felvilágosult gondolkodókat, levelezett Voltaire-rel és John Locke-kal (Voltaire-rel később megromlott a viszonyuk). 1786. augusztus 7-én hunyt el Berlinben.
[szerkesztés] Trónkövetés
- Elődje: I. Frigyes Vilmos (1713-1740)
- Utódja: II. Frigyes Vilmos (1786-1797)
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Forrás
- Pallas nagy lexikona
- Ki kicsoda a világtörténelemben
- Földi Pál: Nagy hadvezérek
