II. Frigyes porosz király

II. Frigyes
Porosz király
Uralkodási ideje 1740. május 31. – 1786. augusztus 17.
Elődje	I. Frigyes Vilmos
Utódja	II. Frigyes Vilmos
Életrajzi adatok
Született	1712. január 24. Berlin
Elhunyt	1786. augusztus 17. (74 évesen) Potsdam

II. (Nagy) Frigyes porosz király (der Alte Fritz; Berlin, 1712. január 24. – Potsdam, 1786. augusztus 17.) Hohenzollern-házi uralkodó, Poroszország királya, valamint Brandenburg választófejedelme.

A felvilágosult abszolutizmus kiemelkedő képviselője volt, másrészt ő teremtette meg a porosz katonai bürokratikus államgépezet alapjait. Frigyes uralkodása alatt a porosz állam nagyhatalmak közé lépett, és a legnagyobb és legszervezettebb hadsereg tulajdonosává vált. A kiváló stratéga és uralkodó a legtöbb csatáját túlerővel szemben vívta. Az osztrák örökösödési háborúban és a hétéves háborúban hódító hadjáratokat indított Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnővel szemben, a Habsburg Birodalom gazdag tartományainak elragadása céljából. Uralkodása alatt a Porosz Királyság megérett arra, hogy vezető szerepet harcoljon ki a német fejedelemségek között.

Ifjúkora

I. Frigyes Vilmos porosz király és Zsófia Dorottya királyné fia. 1712. január 24-én született Berlinben. Édesapja szigorú porosz nevelésben akarta részesíteni. Nevelése ezen alapelv szerint történt. Frigyes Vilmos fiát úgy neveltette hogy később jó keresztény, jó katona és jó gazda váljon belőle. Frigyesnek ez a fajta nevelés egyáltalán nem volt ínyére. Leginkább a francia zenében és irodalomban gyönyörködött. Apja lebecsülte a szellemi oktatás jelentőségét, így konfliktusba kerültek a fiával. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy édesanyja II. György brit király leányát, Amália hercegnőt választotta feleségéül. Frigyes arra számított, hogy majd így, mint az angol király hannoveri helytartója független állásra tehet szert. Atyja politikai okokból ellenezte a házasságot, és olyan dühös lett, hogy Frigyest idegenek jelenlétében is elpáholta.

Frigyes és egyik húga

Frigyes lázadása

Az édesapja viselkedése miatt 1730-ban Angliába akart menekülni, de Hans Hermann von Katte nevű barátjához, szerelméhez intézett bizalmas levelét lefoglalták. A Rajnánál magát Frigyest is elfogták, és édesapja haditörvényszék elé állíttatta. A haditörvényszék vonakodott döntést hozni, végül az idegen fejedelmek és VI. Károly német-római császár közbenjárásával Kattet lefejezték, Frigyest pedig Küstrinbe küldték szigorú fogságba. Küstrinben Hille tanácsos vezetése alatt neki látott a munkának. Megismerkedett a porosz közigazgatással és pénzüggyel, amelynek később nagy hasznát vette.

Felemelkedése

Antoine Pesne:Frigyes trónörökösként

1733-ban apja parancsára Erzsébet braunschweigi hercegnőt vette feleségül, miáltal némileg kiengesztelte atyját, aki ezután kinevezte a Neu-Ruppinban állomásozó gyalogezred parancsnokává, és megkapta a rheinsbergi birtokokat. Itt töltötte trónörökös életének legszebb napjait. Barátaival élt, és Voltaire-rel levelezve megismerkedett az irodalommal, bölcsészettel és a zenével. Levelezésük közel 50 évig tartott, az egymás iránt érzett intellektuális nagyrabecsülésük nem nélkülözte a homoerotikus utalásokat sem. E barátságon még az sem változtatott, hogy Voltaire 1753-ban névtelenül közzétette „A porosz király magánélete” című írását, amelyben nyíltan élcelődött Frigyes homoszexualitásán. Frigyes az állításokat nem cáfolta, bár nem is erősített meg őket. Frigyes a rheinsbergi évek alatt írta az „Antimachiavel, ou Examen du prince de Machieval” című művét is, melyben Niccolò Machiavelli firenzei államférfi a hatalom megszerzéséről és megtartásáról írott tanait kritizálta.

Uralkodása

Ezektől a magasztos eszméktől áthatva lépett trónra 1740. május 31-én. Ő volt az első uralkodó, aki az állam, vallás és a társadalom terén is jelentős reformokat hajtott végre. Hivatásnak tekintette az uralkodását, és nem egy nép fölé emelkedő elnyomónak tartotta magát. Szemei előtt az állam mindenhatósága lebegett; a saját hatalmát kevesebbre becsülte és önmagát, mint a felvilágosult abszolutizmus hívét, csakis az állam első felelős szolgájának tartotta. Eleinte a jülich-klevei örökségre tartott igényeit érvényesítette. VI. Károly császár halála (1740. október 20.) másfelé irányította orientációját. Tartott attól, hogy Franciaország nem nézi tétlenül a Rajna menti expanzióját. Frigyes ekkor Sziléziára tekintett, mely a Habsburg-ház férfi ágának kihalása miatt megszerezhetőnek tűnt. 1740 decemberében porosz csapatok szinte ellenállást nem találva megszállták Sziléziát. Az ellentámadásra induló osztrák seregeket Mollwitznál (1741. április 10.) és Chotusitznál (1742. május 17.) visszaverte. Mária Terézia főhercegnő a berlini békével lezárult első sziléziai háború után átengedte Sziléziát Frigyesnek. Ezután is figyelemmel kísérte a Habsburg külpolitikát, s miután 1741. pozsonyi rendek által lelkesen felajánlott magyar ezredek a bajorokat s a franciákat Csehországból kiszorították, Nádasdy Ferenc pedig a VII. Károly néven császárnak megválasztott bajor választófejedelmet megfutamította, és Münchenben Mária Teréziát kiáltották ki bajor fejedelemmé. Frigyes válságos helyzetbe került, mivel egyre több fejedelemség állt Mária Terézia oldalára. Megindult a második sziléziai háború (1745). Hadi szerencséje azonban most sem hagyta el Frigyest és a hohenfriedbergi (június 4.), soori (szeptember 30.) és kesselsdorfi (december 15.) véres győzelmekkel újra biztosította Szilézia birtokát (drezdai béke 1745. december 25.). 1748-ban az aacheni békeszerződéssel véget ért az osztrák örökösödési háború és majdnem minden állam elismerte a Pragmatica Sanctiót. Mária Teréziának sikerült a franciákat, oroszokat és a svédeket is megnyerni Frigyes ellen, mely szövetségnek a célja a Porosz Királyság teljes megalázása és megnyirbálása volt. A poroszok oldalán csak Anglia állt, és háború esetén 500 ezer font sterlinget biztosított volna segély gyanánt.

A hétéves háború (1756–1763)

Miután értesült az ellene létrejött szövetségről, Szászországban termett, és Cseh- és Morvaországon keresztül egészen Bécsig szándékozott előrenyomulni. Pirna mellett a szászok feltartóztatták és a szászok megsegítésére érkező osztrák sereget október 1-jén Lobositznál megverte, a szász sereg pedig október 16-án adta meg magát. A győzelmek ellenére a hadjárat folytatását a következő év tavaszára kellett halasztania. 1757. május 6-án győzelmet aratott Prága mellett, azonban június 18-án teljes vereséget szenvedett Kolinnál. Időközben a többi szövetséges is megérkezett, így Frigyes csak Angliára, és pár kis fejedelemségre számíthatott. Itt mutatkozott meg sokadszor bámulatos hadvezéri képessége. Sorozatos győzelmeket aratott: november 5-én Rossbachnál verte meg a franciákat, december 5-én pedig Leuthen mellett vívott ki dicsőséget. 1758-ben még egy offenzívát indított Morvaország területén. Ezek után védelmi harcra kényszerült, és az október 14-i hochkirchi és az 1759. augusztus 12-i vereségek után már az öngyilkosságra gondolt. 1760-ban fordult a kocka, Liegnitznél és Tourgaunnál fényes győzelmeket aratott. Hadik András huszárjai eközben Berlint sarcolták. 1761-ben ismét kimerült ereje és bukása biztosnak látszott. Végül Erzsébet orosz cárnő 1762-es halála mentette meg, mivel az új cár III. Péter békét kötött vele és 20 000 fős segédcsapatot küldött neki. III. Péter nem sokáig volt uralmon, utódja, II. Katalin cárnő pedig nem folytatta tovább a háborút. A vereségek hatására a franciák, oroszok, svédek is befejezték a háborút, így Mária Terézia békekötésre kényszerült (Hubertusburgi béke, 1763. február 15.), Frigyes pedig megígérte, hogy támogatni fogja József császárrá választását.

Uralkodásának utolsó szakasza

A hétéves háború bár rendkívül megrendítette a Porosz Királyságot, de annak nagyhatalmi pozícióját biztosította. 1772-ben a poroszok megkapták a feldarabolt Lengyelország keleti részeit. 1778-ban még bekapcsolódtak a bajor örökösödési háborúba, hogy megakadályozzák bajor tartományok Habsburg annektálását. Frigyes meggátolta az osztrák törekvéseket és, hogy megakadályozza, hogy a jövőben hasonló helyzet álljon elő, létrehozta a német fejedelmi szövetséget (Deutscher Fürstenbund).

Békeidő

Frigyes uralkodásának végén a porosz hadsereg kb. 200 ezer főt számlált. Az uralkodó lecsapoltatta az Odera menti mocsarakat. Több adó érdekében gyarmatokat létesített. Javított a jobbágyok helyzetén. Olyan iparágakat lendített fel mint a cukorgyártás, gyapotfonás, szövés, kőedénygyártás, selyemszövés stb. A határokat védővámokkal illette, hogy korlátozza az import mennyiségét. Hatalmas díszszemléket rendezett katonai ereje demonstrálására. Támogatta a felvilágosult gondolkodókat, levelezett Voltaire-rel és John Locke-kal (Voltaire-rel később megromlott a viszonyuk). 1786. augusztus 7-én hunyt el Berlinben.

Forrás

• Pallas nagy lexikona
• Ki kicsoda a világtörténelemben
• Földi Pál: Nagy hadvezérek

Külső hivatkozások

• Angol oldal a hétéves háborúról
• II. Frigyesről a Preussen-Chronik.de oldalán

Előző uralkodó: I. Frigyes Vilmos

Brandenburg választófejedelme 1740 – 1786 Hohenzollern

Következő uralkodó: II. Frigyes Vilmos

Előző uralkodó: I. Frigyes Vilmos

Poroszország királya 1740 – 1786 Hohenzollern

Következő uralkodó: II. Frigyes Vilmos