Csehország (történelmi tartomány)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A történelmi Csehország tartomány a mai Cseh Köztársaság területén

A történelmi Csehország tartomány (korábbi magyar nevén: Bohémia, csehül Čechy, latinul és angolul: Bohemia, németül Böhmen) a mai Csehország területének nyugati és középső részén elhelyezkedő történelmi régió. Nem azonos a Morvaországot is magába foglaló mai Csehországgal, azaz a Cseh Köztársasággal. Területe 52 750 km², lakosainak száma 6,25 millió ( A Cseh Köztársaság összlakossága 10,3 millió fő). Nyugatról Németország, északkeletről Lengyelország, keletről Csehország másik fő tartománya, Morvaország, délről pedig Ausztria határolja.

A területen alakult ki a 10. században a csehek elődeit alkotó számos nyugati szláv törzs egyesítésével a cseh fejedelemség, majd királyság, amely a Német-római Birodalom egyik választófejedelemsége volt. Története tartósan összekapcsolódott Morvaországéval, amelynek élén a cseh király hűbéreseként a morva őrgróf állt. A fehérhegyi csata után Csehország és Morvaország külön-külön lett a Habsburgok örökös tartománya, ma pedig Szilézia egy kis részével együtt alkotják a Cseh Köztársaságot.

Név[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A név a kelta boiok népnevéből eredeztethető (Boiohaemum: a Boiok otthona, latinul: Bohemia).

Kiszögellések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aš-i-kiszögellés, Frýdlant-i-kiszögellés, Šluknov-i-kiszögellés, Broumov-i-kiszögellés, Polička-i-kiszögellés.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csehország részei:

██ Történelmi Csehország (Bohémia)

██ Morvaország

██ Szilézia

A történelmi hármas határ Morvaországgal és Ausztriával a Böhmische Saß legmagasabb pontjánál, a Hohen Steinnél található, Staré Město pod Landštejnemben.

Továbbá Csehországot négy hegység határolja:

  • a Cseh-Erdő (délnyugati határ az osztrák Mühlviertel és Bajorország irányában)
  • az Érchegység (északnyugati határ Szászország irányában)
  • a Szudéták (északi és északkeleti határ Felső-Lausitz és Szilézia felé)
  • a Cseh-Morva-dombság (keleti határ Morvaország és déli határ Waldviertel felé)

Kevés kivétellel a Moldva és az Elba folyók vízgyűjtő területeinek választóvonalai határolják (egészen a német határig). Utóbbiba ömlik az Eger, melynek forrásvidéke Frankföldön, a Fichtel-hegységben terül el. Ezáltal a történelmi Csehország tartomány déli határai az európai fő vízválasztó vonal részét képezik.

A történelmi tartomány Csehország nyugati részének kétharmadán terül el. Hozzátartozik Prága, a cseh fővárost körülvevő Közép-Csehországi kerület (Středočeský kraj) és az ezen régiót az óramutató járásával megegyező irányban övező Libereci kerület, a Hradec Králové-i kerület, a Pardubicei kerület nagyobbik része, Vysočina kerület nyugati fele, majdnem az egész Dél-Csehországi kerület, a Plzeňi kerület, a Karlovy Vary-i kerület, az Ústí körüli Ústí nad Labem-i kerület, és a manapság a Dél-Morva kerülethez tartozó Jobova Lhota.

Mai határai több mint ezer évesek, az Egerland régió csak a késő középkortól tartozik hozzá. Csehországot három oldalról hegyvidék határolja. A Fichtel-hegység révén csatlakozik a középnémet teraszos vidékhez. A történelmi Csehország olyan szorosan összefügg Morvaországgal, hogy egyrészt az Eger, az Elba és a Duna folyók, másrészt a Morva és a Naab folyók közötti területen egy közös cseh-morva teraszos vidék figyelhető meg.

A Duna és az Odera vízgyűjtő területe a terület 6,4%-át teszi ki (3.184 km²), az Elbáé 48.772 km² nagyságú. Az Elba folyórendszeréhez tartozik a Moldva is, mely Mělníknél az Elbába torkollik.

A cseh teraszos vidéket az Elba és az Eger, a Sázava és a Berounka, továbbá a Moldva déli csatornái tagolják. A kisebb, körbezárt síkságok:

  • Északcseh-medence (Mostecká pánev)
  • Dolnooharská tabule
  • Laun-Saazi Síkság[1]
  • Theresienstadt-i Síkság
  • Melniki Lapály
  • Nimburgi Síkság
  • Pardubitzi Síkság
  • Délcseh mélyföld (Jihočeská kotlina)
    • Budweis-i Medence (Českobudějovická pánev)
    • Wittingaui Medence (Třeboňská pánev)

Találhatóak itt hegyek is:

Csehország természetes nyugati határa a Cseh-erdő, mely a Waldsasseni-fennsík révén a Fichtel-hegységgel áll kapcsolatban.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi Csehország területén emberi jelenléttel kapcsolatba hozható legkorábbi lelet kb. 1,87 millió éves (a Beroun autópálya mellett találták).[2]. További lelőhelyek az ópaleolitikum időszakából a Brno melletti Stránská skála és a Prága melletti Přezletice, ezek a Cromer Interglaciálisból származnak. Ugyanakkor a marokkő és egyéb kőszerszámok tárgyi leletként való elismerése vitatott, így az emberi jelenlét ezen legkorábbi időszakban csak feltételezhető.

A Középső Paleolitikumban a letelepedés a Saale-jégkorszakban kezdődött, pontosabban az Intra-Saale-Interglaciálisban (kb. bp 200000 éve ). A táborozás eleinte a szabadban folyt.

Az ókorban és a korai középkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az i. e. 1. századtól Csehország területét, valamint az attól délre eső területeket a kelta bójok népe lakta, akiket a dákok éppen kiszorítottak a Kárpát-medence területéről, i. e. 15-ben a Dunától délre eső Noricumot pedig a Római Birodalom annektálta. [3] Csehország germán és latin neve a bójoktól származik. [4]

A szláv törzsek a Pripjaty menti őshazájukból a 6. század folyamán kezdték benépesíteni a Kárpátoktól és az Oderától nyugatra eső területeket. [5] A Cseh-medence és a környező hegyek területén megtelepedő törzsek voltak az itt kialakuló csehek elődei. A cseh törzsek a 7. században Szamo fejedelemségének a része voltak, amelyeket Szamo az Avar Birodalom támadásai elleni védekezésül hozott létre. A 9. században a Morva Fejedelemség befolyása érvényesült a cseh törzsek felett. [4]

Cseh Fejedelemség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cseh törzseket egyesítő cseh fejedelemség a 9. században kezdett kialakulni Levý Hradec központtal. Ekkor még a Morvaország központú Morva Fejedelemség befolyása alatt állt. A központ hamarosan Prága lett, ahol a 920-as években a cseh törzsbeli Přemysl nemzetség került hatalomra. Legnagyobb vetélytársuk a zličan törzsbeli Slavník nemzetség, akiknek Libice volt a központja. [4]

Cseh Királyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habsburg örökös tartomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csehszlovákia és a Cseh Köztársaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelmi közigazgatási beosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi cseh körzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV. Károly a 14. sz. közepén a királyságát nagy közigazgatási egységekre osztotta. egy ilyen közigazgatási egység cseh nyelven kraj, latinul peidg circulus néven szerepelt a dokumentumokban. Csehországban 7-16 ilyen körzet volt. Morvaország 2-6 körzetből állt, Osztrák-Szilézia kettőből. A körzetek száma és azok nagysága többször is változott. A körzetek ezen beosztása 1862-ig volt érvényes, de a gyakorlatban már nem sokkal az 1848-as forradalom után sem volt gyakorlati szerepe.

A körzetek beosztása 1833 és 1849 között Johann Gottfried Sommer nyomán:

Politikai- és bírósági kerületek 1850-től 1938-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-től Magyarországot kivéve a Monarchia minden területén lecserélték a nagy körzeteket politikai kerületekre (közigazgatási kerületek), ezek egy vagy több bírósági kerületből álltak. Az ausztriai tartományokban ez a beosztás a mai napig fennáll. Általában egy politikai kerület (cseh nyelven: politický okres) kisebb lett mint a korábbi körzet és egy bírósági kerület (cseh nyelven: soudní okres) kisebb mint egy politikai kerület. A cseh koronatartományban 104 politikai körzet volt, ezen belül 229 bírósági kerület. Morvaországban 32, Osztrák-Sziléziában 9 politikai körzet volt.

A történelmi Csehországban ezen beosztás kisebb változásoktól eltekintve 1938-ig volt érvényben, tehát az első Csehszlovák Köztársaság idején is.

Kerületek és körzetek a német megszállás alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1938. szeptember 29-i Müncheni Egyezmény révén Csehszlovákia akarata ellenére Csehország főleg németül beszélő részét Reichsgau Szudétavidék néven a Német Birodalomhoz csatolták és városi-, továbbá országos körzetekre osztották; kormányzóságok voltak föléjük rendelve. Csehország többi része 1939. március 15. óta Cseh-Morva Protektorátus néven továbbra is politikai és bírósági körzetekre volt beosztva.

Reichsgau Szudétavidéken öt városi körzet és 52 megye volt. A Cseh-Morva Protektorátus 67 cseh és 30 morva politikai körzetből állt. Ez a közigazgatási beosztás volt érvényes a II. Világháború végéig.

Csehország kultúrája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csehországi régióban története során vallási és etnikai ellentétek léptek fel. Ez a konfliktusok mellett termékeny kölcsönhatásokhoz is vezetett. A csehországi kultúrát cseh, német és zsidó hatások együttélése és ütközése határozta meg. Például a Luxemburgi uralkodóház idején Prága a Parler művészcsalád alkotásainak egyik kiemelkedő helyszíne lett. A 19. és 20. században olyan írók mint Adalbert Stifter, Rainer Maria Rilke, Jaroslav Hašek, Franz Kafka, Max Brod, Karel Čapek, Franz Werfel, Johannes Urzidil és Friedrich Torberg és olyan zeneszerzők mint Bedřich Smetana, Antonín Dvořák, Leoš Janáček, Gustav Mahler és Viktor Ullmann merítettek munkáikban az ország gazdag kulturális tradícióiból.

A 19. század második felében kialakult egy minden ágat átfogó cseh tudományos- és kultúrközösség, melynek hatása többek között a századforduló prágai építészetében tükröződik. A csehországi német kisebbség termékenysége az egész német nyelvterülettel versenyben állt.

Az állattenyésztés terén az aranyszínű Kinsky-lovak említésre méltóak, ezen ritka fajta tenyésztését 1838-ban Chlumecben Octavian Kinsky kezdte el.

Híresek a cseh konyha, a cseh sör és a cseh koncert együttesek. A cseh konyha jellemzői a knédli, a húsételek és az édes desszertek. A történelmi Csehország kulturális tradícióiban szorosan kapcsolódik Bajorországhoz és Ausztriához - pl. a bécsi konyhában a cseh befolyás félreismerhetetlenül érezhető.

A művészkörökben egy bizonyos életstílust leíró bohém kifejezés a történelmi Csehország francia nevéből származik.

Csehország védőszentje és gyógyítőja Szent Vencel. Nepomuki Szent János tisztelete is széles körben elterjedt.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csehország területe és vizei, A Pallas nagy lexikona
  2. J. Fridrich, S. Vencl: Investigations into the Palaeolithic and Mesolithic, 1969–1993 a 25 years of arch. research in Bohemia, Památky archeologické – Supplementa 1 c. műben, 1994, 11–22. o.
  3. Fitz Jenő: Ókor 2. Római művészet Pannoniában
  4. ^ a b c szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Csehek, Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 
  5. szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Morvák, Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9