Szudétanémetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szudétanémeteken a mai Csehország (eredetileg a történelmi BohémiaCsehország és Morvaország-) peremén élő, a második világháború után zömmel elűzött, kitelepített németajkú lakosságot és leszármazottjaikat értjük. A fogalmat gyakran (vitatottan) leszűkítik a csak az első Csehszlovák Köztársaság idejének (1918-1938) csehszlovákiai német állampolgáraira.

A „szudétanémet” kifejezés a XX. század elején alakult ki, s az első világháború, pontosabban az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után gyűjtőfogalomként vált meghatározóvá, az 1918-ban kikiáltott Csehszlovákia cseh területein élő kevert (bajor, frank, szász és sziléziai) származású német kisebbség megnevezésére.

Rövid történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német anyanyelvű lakosság elhelyezkedése a 1930-as csehszlovák népszámlálás alapján mai Csehország területén

Az első világháború után Masarýk, Csehszlovákia alapító elnöke így nyilatkozott egy interjúban az akkori egyik vezető francia lap, a Le Matin számára 1919. január 10-én:

Történelmi határaink majdnem egybeesnek a nemzetiségi határokkal. Csak a cseh négyszög északi és keleti szélein található német többség az elmúlt évszázadok betelepülései következtében. Ezeknek az országidegeneknek a részére talán lehetséges egy bizonyos modus vivendi, és ha megbízható polgároknak bizonyulnak, még az is lehetséges, hogy parlamentünk […] valamilyen autonómiát biztosít részükre. Ellenkező esetben meg vagyok győződve arról, hogy ezen területek gyorsan némettelenítve lesznek.

Az 1930-as évek gazdasági válsága és az eldurvult parlamenti választások tovább élezték a csehszlovák politikai helyzetet, s a lakosság spontán reakciói már az egyes nemzetiségi területek közbiztonságát veszélyeztették. A kialakult helyzet egyesítette a különben igen vegyes származású, képzettségű, vagyoni helyzetű és politikai hozzáállású németséget, akik egyrészt egységesen a nacionalista Szudétanémet Pártra (németül Sudetendeutschen Partei, SdP) adták voksukat.

Csehszlovákia feldarabolását és az ún. Cseh-Morva Protektorátus létrejöttét az 1938. szeptember 29-én a Harmadik Birodalom, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország által aláírt ún. müncheni egyezmény (Münchner Abkommen) készítette elő.

A bevonuló német csapatokat, számos híradófelvétel tanúsága szerint is, a szudétanémetek kitörő örömmel, egy szívvel-lélekkel fogadták, hisz az átlag szudétanémet számára végre teljes közbiztonságot, nyugalmat s német nyelvű állami, helyhatósági ügyintézést biztosítottak. A német közigazgatás ennek köszönhetően rendkívül gyorsan épült ki, széles polgári támogatást élvezve. A zsidó- és szlávellenes, a cseh politikai ellenzéket teljesen kiirtó törvényeket így igen gyorsan, ijesztő precizitással hajthatták végre, ami aztán a második világháború után alapot szolgáltatott arra, hogy a Beneš-dekrétumok értelmében a szudétanémeteket a nemzetiszocializmus minden tettéért a „kollektív bűnösség” jegyében brutálisan elítéljék, megbélyegezzék és elűzzék.

A II. világháború után létrejött második Csehszlovák Köztársaság területéről elűzött szudétanémetek érdekképviseletét évtizedek óta a Bajorországot kormányzó Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) vállalja. Hagyományos rendezvényük az Augsburgban kétévenként pünkösdkor megrendezett Szudétanémet Napok.

Híres szudétanémetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]