Adalbert Stifter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adalbert Stifter
A Stifter.jpg
Élete
Született 1805. október 23.
Oberplan (ma Horni Planá, Csehország)
Elhunyt 1868. január 28. (62 évesen)
Linz
Nemzetiség osztrák
Pályafutása
Jellemző műfajok történelmi regény
Fontosabb művei Der Condor, Witiko

Adalbert Stifter (Albert Stifter, Oberplan (Habsburg Birodalom), ma Horni Planá - Csehország), 1805. október 23.Linz, 1868. január 28.) osztrák író, költő, festő és pedagógus volt. Műveiben keverednek a romantikus, a biedermeier és a realista vonások.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A takácsmester majd cérnakereskedő Johann Stifter legidősebb fiaként született. Apja korán meghalt egy balesetben. Adalbert először apai nagyapja gazdaságában dolgozott, hogy szűkösen élő családját segítse. 1818-ban anyai nagyapja gimnáziumba küldte tanulni.

1828-ban került a Kremsmünsteri apátság gimnáziumába. Az itt eltöltött éveket később élete legszebb időszakának nevezte. Itt kapott beavatást egy másféle természet-, irodalom- és művészetszemléletbe. Rendszeresen vállalt korrepetálást. Itt születtek első verspróbálkozásai (1827). Versein Goethe, Herder és Jean Paul hatása érződött.

1828-ban jogot kezdett hallgatni Bécsben, és jó eredményekkel vizsgázott. Tanulmányaihoz a pénzt házitanítóskodással szerezte meg. Fanny Greiplnek udvarolt, de viszonzatlanok maradtak érzelmei. A sikertelen kapcsolat megingatta önbizalmát, bánatát alkoholba fojtotta. 1830-ban egyetemi tanulmányait is abbahagyta.

1829-1830-ban írta meg első prózai művét Julius címmel. 1832-ben és 1833-ban sikertelenül pályázott állami tanári állásokra. 1833-ban végleg szakított vele Fanny, s ekkor ismerte meg Amalie Mohaupt kalaposnőt. 1837-ben összeházasodtak. Felesége szinte beteges költekezése növelte Stifter pénzügyi gondjait. 1839-ben festette első jelentősebb képeit: Blick auf Wiener Vorstadthäuser, Blick in die Beatrixgasse, Ruine Wittinghausen. A Wiener Zeitschrift für Kunst, Literatur, Theater und Mode hasábjain jelent meg a Der Condor 1840-ben, és kedvező kritikát kapott. 1841-ben a Feldblumen elbeszélését közölte az Iris almanach.

1841-től ismét magánórákat adott. Tanítványa volt többek között Metternich osztrák államminiszter fia is 1843 és 1846 között. Heckenast Gusztáv pesti nyomdász és könyvkereskedő, aki már a Der Condort is kiadta, Stifter mellé állt, és támogatta. Kiadta a Wien und die Wiener gyűjteményes kötetet valamint a Der Hochwald elbeszélést az Irisben.

Stifter újságoknak is dolgozott. 1842-ben az Abdias meghozta számára a sikert, és anyagi helyzete is jelentősen javult. Megszületett a Brigitta (az elbeszélésben magyar témát dolgozott fel), a Das alte Siegel, Der Waldsteig.

Stifter egykori házában működik az Adalbert Stifter Intézet Linzben

1848-ban Stifter a forradalmat támogatta, haladó liberálisnak számított, a Nemzetgyűlés választója lett. El kellett hagynia Bécset és Linzbe költözött. Itt adta ki 1849-ben Die Landschule elbeszélését, melyben pozitívan írt a vidéki tanító munkájáról. Újra anyagi gondokkal szembesült. Először ideiglenesen, majd 1853-tól véglegesen tanügyi tanácsosnak nevezték ki.

A Stifter házaspár szenvedett gyermektelenségük miatt. Magukhoz vették Amalie unokahúgát, aki többször megszökött tőlük. 1859 telén ismét szökésben volt a lány, majd a Dunából fogták ki holttestét. Soha nem derült ki, hogy baleset történt-e, vagy esetleg öngyilkos lett. A kislány halála mélyen megrendítette az írót.

Stifter mértéktelenül szeretett enni és inni. Ez az életmód kihatott egészségére, az 1850-es évek végén gyakran kúráltatta magát különböző fürdőhelyeken. Az egyre rosszabbodó egészségi állapota késleltette Witiko című regényének megjelenését. Később tanügyi hivatalát sem tudta már ellátni. Egy jóakarója elintézte, hogy udvari tanácsos címmel nyudíjazzák. Májzsugorban szenvedett. 1868. január 26-án felvágra ütőerét, majd két nap múlva meghalt. Linzben, a St. Barbara temetőben helyezték örök nyugalomra.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Adalbert Stifter: Im Gosautal
  • Julius (1830)
  • Der Condor (1840)
  • Feldblumen (1841)
  • Das alte Siegel (1844)
  • Die Narrenburg (1844)
  • Studien (6 Bände) - (1844/1847/1850)
    • Das Haidedorf (1840)
    • Der Hochwald (1841)
    • Abdias (1842)
    • Brigitta (1844)
    • Der Hagestolz (1845)
    • Der Waldsteig (1845)
  • Der beschriebene Tännling (1846)
  • Der Waldgänger (1847)
  • Der arme Wohltäter (1848)
  • Prokopus (1848)
  • Die Schwestern (1850)
  • Der Pförtner im Herrenhause (1852)
  • Bunte Steine (2 Bände - 1853)
    • Granit
    • Kalkstein
    • Turmalin
    • Bergkristall
    • Katzensilber
    • Bergmilch
  • Der Nachsommer (1857)
  • Die Mappe meines Urgroßvaters (in drei Fassungen erschienen: 1841/1842; 1847 und 1972)
  • Nachkommenschaften (1864)
  • Witiko (3 Bände - 1865–1867)
  • Der Kuß von Sentze (1866)
  • Erzählungen (1869)
  • Sämtliche Erzählungen nach den Erstdrucken. Zwei Bände. Herausgegeben von Wolfgang Matz (2005).

Festményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ruine Wittinghausen (Wien Museum, Schubert-Geburtshaus), um 1833–35
  • Der Königssee mit dem Watzmann (Wien, Österreichische Galerie), 1837, Öl auf Leinwand, 36 x 45 cm
  • Blick über Wiener Vorstadthäuser - Beatrixgasse (Wien, Österreichische Galerie), 1839, Öl auf Holz
  • Blick in die Beatrixgasse (Wien Museum, Schubert-Geburtshaus), 1839
  • Mondlandschaft mit bewölktem Himmel (Wien Museum, Schubert-Geburtshaus), um 1850

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Christian Begemann (Hg.): Realismus. Epoche, Autoren, Werke. WBG Darmstadt, 2007 ISBN 3534191056

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hannah Arendt: Great Friend of Reality: A. S. (engl.) in: dies., Reflections on Literature and Culture SUP Stanford, Calif. 2007 ISBN 978-0804744997 S. 110 - 114 (§ 12) - über „Bergkristall“. Ebenfalls in: H.A. Von den Dichtern erwarten wir Wahrheit Hg. Barbara Hahn u.a., Matthes & Seitz 2007 ISBN 3882219211 S. 221 - 224 (engl.)
  • Peter Becher: Adalbert Stifter. Sehnsucht nach Harmonie. Eine Biografie. Friedrich Pustet, Regensburg 2005 ISBN 3-7917-1950-5 (Der Autor ist Geschäftsführer des Adalbert Stifter Vereins in München)
  • Jattie Enklaar & Hans Ester (Hg.): Geborgenheit und Gefährdung in der epischen und malerischen Welt Adalbert Stifters („Deutsche Chronik“ 55) Königshausen & Neumann, Würzburg 2006 ISBN 3-8260-3286-1
  • Erik Lunding: Adalbert Stifter. Mit einem Anhang über Kierkegaard und die existentielle Literaturwissenschaft (Studien zur Kunst und Existenz B. I) Kjøbenhavn: Nyt Nordisk Forlag - Arnold Busck, 1946
  • Wolfgang Matz: Adalbert Stifter oder: Diese fürchterliche Wendung der Dinge. Biographie Hanser, München 1995 ISBN 3-446-18317-5, wieder dtv, 2005 ISBN 3-423-34220-X
  • dsb.: Gewalt des Gewordenen. Zum Werk Adalbert Stifters Graz 2005 ISBN 3854206917
  • dsb.: 1857: Flaubert, Baudelaire, Stifter S. Fischer, Frankfurt 2007
  • Franz Baumer: Adalbert Stifter München 1989
  • Hanns-Peter Mederer: Sagenerzählungen und Sagenerzähler im Werk Adalbert Stifters In: VASILO 38. 1989. Folge 1/2. S. 77 - 116.
  • Mathias Mayer: Adalbert Stifter. Erzählen als Erkennen. Stuttgart 2001 (kurze und durchaus differenzierte Darstellung aller Erzählungen Stifters)
  • Karl Pörnbacher: Literaturwissen Adalbert Stifter Ditzingen 1998
  • Urban Roedl: Adalbert Stifter in Selbstzeugnissen und Bilddokumenten Rowohlt TB, Reinbek
  • Erich Fechner: Recht und Politik in Adalbert Stifters „Witiko“ 1952
  • Margaret Gump: Alles um der Ehre willen: Stifters „Das alte Siegel“ und Fontanes „Effi Briest“ in: Adalbert-Stifter-Institut des Landes Oberösterreich. Vierteljahresschrift 28, 1979, 49-50
  • Hendrik Achenbach: Natur versus Kultur? 'Wilde Mädchen' im Erzählwerk Adalbert Stifters Magisterarbeit, Siegen 1998 (HTML, PDF)
  • Arnold Stadler: Mein Stifter. Porträt eines Selbstmörders in spe DuMont, Köln 2005 ISBN 3-832-17909-7
  • Joseph Berlinger: „Das Meer muß ich sehen.“ Eine Reise mit Adalbert Stifter ISBN 3-86512-005-9
  • Michael Klein, Wolfgang Wiesmüller: Adalbert Stifter. Der 200. Geburtstag im Spiegel der Literaturkritik. Unter Mitarbeit von Monika Klein. Mit einem Originalbeitrag von Ulrich Dittmann . LIT-Verlag, Wien/Berlin 2009. (= Innsbrucker Studien zur Alltagsrezeption 7/2008, ISBN 978-3825818142
Periodika und Sammelbände
  • Internationale Dokumentationen der Stifter-Forschung im Adalbert-Stifter- Institut des Landes Oberösterreich Linz
    • von 1952 bis 1993: Vierteljahresschrift des Adalbert-Stifter-Institutes des Landes Oberösterreich (= VASILO)
    • seit 1994: Jahrbuch des Adalbert-Stifter-Institutes des Landes Oberösterreich.
      • Adalbert Stifter. Schrecklich schöne Welt. Publikation zur Ausstellung im Bezirksmuseum Krumau und OÖ Landesmuseum Linz im Jahre 1990 (= VASILO Jahrgang 39 (1990), Folge 1 / 2 )
      • Sanfte Sensationen. Stifter 2005. Beiträge zum 200. Geburtstag Adalbert Stifters. ISBN 3-900424-44-6 (= Jahrbuch 12/2005)
  • Hartmut Laufhütte und Karl Mösenender(Hrsg.): Adalbert Stifter. Dichter und Maler, Denkmalpfleger und Schulmann. Neue Zugänge zu seinem Werk. Max Niemeyer Verlag, Tübingen 1996. ISBN 3-484-10719-7
  • Walter Heche, Johannes John und Sybille von Steinsdorff (Hrsg): Stifter-Studien. Ein Festgeschenk für Wolfgang Frühwald zum 65. Geburtstag. Max Niemeyer Verlag, Tübingen 2000. ISBN 3-484-10828-2
  • Adalbert Stifter. Werke und Briefe. Historisch-kritische Gesamtausgabe. Herausgegeben von Alfred Doppler und Hartmut Laufhütte. Stuttgart. Verlag W. Kohlhammer

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Adalbert Stifter témájú médiaállományokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Adalbert Stifter című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.