Biedermeier
A biedermeier átmeneti művészeti stílus volt elsősorban Közép-Európában, főként 1815 és 1848 között.
Több művészeti ágban, így a festészetben, az irodalomban és a lakáskultúrában is jelentkezett.
A stílus kispolgári miliőt, békét, nyugalmat áraszt egyszerű eszközökkel, pátoszmentesen, mind a festészetben, mind a lakásberendezések területén. Jellemzője a kisember megértő ábrázolása. Ezért fontos szerephez jut a portré, a biedermeier portrék általában kispolgári romantikával átitatott klasszicista festmények. Fontos a zsánerkép is, melyre egyik legismertebb példa Borsos József Bál után című festménye a Magyar Nemzeti Galériában.
A biedermeier stílusához szokták sorolni az első magyar kártyát is.
Jellegzetesek a biedermeier bútorok hajlított formáikkal. Új szekrénytípus a vitrines szekrény. Ép biedermeier bútorokat őriznek Jókai Mór balatonfüredi villájában és a Nemzeti Múzeumban (Deák Ferenc íróasztala).
A biedermeier irodalom a festészethez hasonlóan az életképet helyezi előtérbe. A stílus egyes elemei még Petőfi Sándor költészetében is előfordulnak.
[szerkesztés] Főbb képviselői
[szerkesztés] A festészetben
- Carl Spitzweg (korai művei),
- Moritz Michael Daffinger
- Ferdinand Georg Waldmüller,
- Johann Peter Hasenclever,
- Julius Oldach,
- Barabás Miklós
- Borsos József
- Franz Eybl
- Josef Kriehuber (litográfiák)
- Weber Henrik
