Életkép

Életkép (zsánerkép, genrekép) Történelmileg a festészet (és néha a kisplasztika) egyik műfaja, amely az udvari, polgári, paraszti vagy a szegény emberek köznapi életének eseményeit, jeleneteit ábrázolja az adott történelmi helyzettel és stílusirányzatokkal összefüggésben.

Fogalma: A mindennapi élet egy-egy jellemző jelenetét vagy alakját ábrázoló kisebb terjedelmű verses vagy prózai mű.

A műfaj története [szerkesztés]

Először a festészetben jelent meg a XVI. században Németalföldön és Németországban. Korai jeles képviselői e műfajnak: Pieter Aersten (1509-1575), Id. Pieter Bruegel, Joachim Beuckelaer (1530-1573 vagy 1574).

Fő vonásait tekintve ebben a műfajban a XVIII. században Franciaországban gáláns udvari, Németországban polgári, Angliában moralizáló témák feldolgozása figyelhető meg. A XIX. században már egész Európában elterjed, a naturalizmust és a realizmust is diadalra viszi e műfaj. Gondoljunk a francia Barbizoni iskolához tartozó Jean-François Millet, majd a német Jakob Becker (1810-1872), a Müncheni iskolához tartozó Rudolf Epp (1834-1910) vagy a magyar Hollósy Simon és Réti István életképeire.

A XIX. század második felében és a századelőn divat volt a vidéki, főleg a paraszti életforma népies motívumokkal való idillikus ábrázolása életképekben.(Magyarországon a két világháború közti filmekben folytatódott majd tovább).

A XIX. századi magyar irodalomban is jelentkezik az életkép műfaja a reformkorban az irodalmi népiesség megjelenésével, példa erre Petőfi Sándor: Egy estém otthon, Négyökrös szekér, Befordultam a konyhára, Arany János: Szegény jobbágy, Családi kör című költeményei. A korszak jeles irodalmi és kulturális folyóirataiból kettő is, a Budapesti Életképek (1840-1848) és Életképek (1844-1845) egyenesen címében hordozza a műfaj megjelenését. Ennek megfelelése a festészetben az a klasszicizáló irányzat volt, ami naiv módon, részletektől és nagyobb összefüggésektől mentesen ábrázolta a népi életet, de elősegítette a népi kultúra tudományos feltárását (például Györgyi (Greigl) Kálmán: Szerelmi bánat (MNG).

Az életkép mint műfaj történelmileg a festészethez és a költészethez kötődik, de akár időszámításunk előtti időkben is fedezhetünk fel életképeket, s napjainkban is mind a festészetben, mind a költészetben, de más művészeti ágakban is, pld. az egyre inkább kiteljesedő fotóművészetben, gondoljunk pld. a szociofotókra.