Karintia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karintia (Kärnten)
Austria ktn.svg
Karintia címere
Karintia címere
Karintia zászlaja
Karintia zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ausztria
Székhely Klagenfurt
Legnagyobb város Klagenfurt
Járások 2 kerületi rangú város
8 kerület
Települések 132 (17 város, 40 nagyközség)
Kormányzó Gerhard Dörfler (BZÖ)
ISO 3166-2 AT-2
Népesség
Teljes népesség 559 404 fő (2001) +/-
Rangsorban 6.
Népsűrűség 59 fő/km²
Földrajzi adatok
Legmagasabb pont Großglockner, 3798 m
Terület 9535,97 km²
Rangsorban 5.
Időzóna CET, UTC+1
Kerületei
Map at kaernten bezirke kfz.png
Elhelyezkedése
Karintia  (Ausztria)
Karintia
Karintia
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 46° 45′ 40″, k. h. 13° 49′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 40″, k. h. 13° 49′ 08″
Karintia weboldala

Karintia (németül Kärnten, szlovénül Koroška) Ausztria legdélibb tartománya. Karintia mindenekelőtt hegyvidékéről és tavairól ismert a világban.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karintia német neve (Karantanien) feltehetőleg kelta eredetű, ami a "carant" = barát, rokon szóból ered. Ez a megnevezés valószínűleg egy illír népcsoportra vonatkozhatott valaha, ami a bronzkorban élt ezen a területen.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karintia hegyvidékei (világoszölddel a medencék és nagyobb völgyek vannak jelölje)

Karintia nyugaton Kelet-Tirollal, északon és északkeleten Salzburggal és Stájerországgal, délen pedig Szlovéniával és Olaszország Friuli és Velence régióival határos. A tartomány határainak a teljes hossza mintegy 280 km-t tesz ki. A Klagenfurti-medencében, amit északról az Központi-Alpok, délről pedig a Karavankák határolnak, fekszik a tartományi főváros, Klagenfurt. Klagenfurttól nyugatra található a Wörthi-tó, ami a többi karintiai tóval együtt a nyári turizmus legfontosabb célterülete.

Karintia hegyvidékén számos völgy található, amelyek közül a legnagyobbak a Möll, a Dráva, a Gail, a Rosen, a Juan és a Lavant völgye. Legjelentősebb folyója a Dráva. Az egykori Draukraft vízerőművei Ausztria teljes áramszükségletének 12%-át adják.

Klíma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karintia Közép-Európa mérsékelt égövi klímazónájában található. A mediterrán klíma befolyását legtöbbször túlbecsülik. Jóllehet az Alpok fő hegyvonulata is egy választóvonal időjárási szempontból, de klíma szempontjából nem választóvonal. Déli irányban azonban jelentősen változik a klíma a domborzatnak és más helyi adottságoknak köszönhetően, ezért a klíma igen kis területen belül is igen eltérő lehet.

A Klagenfurti-medence és az azt határoló völgyek egy fontos jellemzője a hőmérséklet inverziója télen, ami azt jelenti, hogy az 1000 és 1400 méter közötti magasságban a hőmérséklet gyakran akár 15 °C-kal is magasabb, mint a völgyekben 1000 méter alatt. A hőmérséklet ingadozása éves szinten a völgyekben 20-24 °C, míg a hegyekben mindössze 14-20 °C.

A közép-európai átlagnak megfelelően a csapadékminimum télen (februárban) van és a csapadékmaximum pedig nyáron. A déli részeken (Gailtal, Gailtali-Alpok, Karavankák) a dél-alpi hatás következtében egy második csapadékmaximum is van késő ősszel (októberben/novemberben) az adriai/genovai alacsony légnyomású területek miatt.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség alakulása
Dátum Lakosok száma
1990. 12. 31. 367 324
1923. 03. 07. 370 432
1939. 05. 17. 460 946
1951. 06. 01. 474 764
1961. 03. 21. 495 226
1971. 05. 12. 525 728
1981. 05. 12. 536 179
1991. 05. 15. 552 421
2001. 05. 15. 559 404
A szlovén kisebbség által lakott területek Karintiában (2001-es népszámlálás)

Karintiában a népesség nagy része a Klagenfurti-medence területén lakik, Villach és Klagenfurt között.

A Längsee környéke

Karintia lakosságának többsége német anyanyelvű. A tartomány déli részein azonban jelentős számú (a 2001-es népszámlálás szerint 14 010 fős) szlovén anyanyelvű kisebbség is él (mindenekelőtt Villach-Land, Klagenfurt-Land és Völkermarkt körzetekben). A kétnyelvű helységnévtáblákról folyó vita itt is igen nagy indulatokat váltott ki.

Vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vallások
Felekezet Karintia Ausztria
Római katolikus 77,2% 73,7%
Evangélikus 10,3% 4,7%
Iszlám 2,0% 4,2%
Ortodox 0,8% 2,2%
Felekezet nélküli 7,9% 12,0%

A népesség legnagyobb része a római katolikus egyházhoz tartozik, de az evangélikus valláshoz tartozók részaránya 10,3%-kal Burgenland után itt a második legnagyobb Ausztriában.

A katolikus Gurk egyházmegye (latin nevén Dioecesis Gurcensis) kiterjedésében gyakorlatilag megegyezik Karintia tartománnyal. A tartomány védőszentje Szent József (ünnepe március 19-e) és Gurki Szent Hemma (ünnepe június 27-e).

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karintia történetének kezdetei a kőkorig nyúlnak vissza. Az ókorban a mai Karintia tartomány területén Noricum névvel jött létre az első államalakulat, ami később római provincia lett Regnum Noricum néven. Miután a szlávok i. sz. 600 körül letelepedtek a területen, létrehozták saját államukat, Karantániát, ami azonban előbb bajor, majd frank befolyás alá került. 743-tól 907-ig a frank királyok és császárok uralkodtak a vidéken, majd Karintia újra a Bajor Hercegség része lett.

976-tól kezdve Karintia önálló hercegség lett egészen 1335-ig. Erre az időszakra esik számos kolostoralapítás, valamint a kastélyok és várak építése. 1335-ben IV. Lajos karintiai herceg átadta Karintiát a Habsburgoknak, akik egyesítették Ausztriával, Stájerországgal és Krajnával.

Ezt követően a 18. századig előbb a török elleni háborúkat és a parasztfelkeléseket kellett a tartománynak elviselnie, majd a reformáció és az ellenreformáció következményeit. Mária Terézia uralkodása alatt értek meg azok 18. századi reformok, amelyek korlátozták a különböző gazdasági csoportok hatalmát, és biztosították a parasztok számára a földjükhoz való jogot. Ezek a reformok azonban Karintia adminisztratív önállóságát is megszüntették. A tartomány fejlődését 1797-től kezdve a napóleoni háborúk akadályozták. 1809-ben megszervezték a Franciaországhoz tartozó Illír Tartományokat. Ide csatolták Karintiát is. 1813-ban ismét Habsburg uralom alá kerültek az Illír Tartományok és átnevezték őket Illír Királyságra.

Az 1848-as forradalom után Karintia 1849-ben ismét önálló hercegség lett a Habsburg birodalmon belül. 1867-től 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt [koronatartomány]ként. Az első világháború elvesztését követően Karintia jelentős területeit Olaszországhoz csatolta a párizsi békekonferencia. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság is nagy területeket igényelt, még Klagenfurtot is. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság által igényelt területet két övezetre osztották. Az "A" jelű övezet lakossága túlnyomórész délszláv volt, a "B" jelűé német. A "B" övezetben akkor tartottak volna népszavazást, ha az "A" övezet szavazói az SHS Királysághoz csatlakozás mellett döntöttek volna. A népszavazást 1920. október 10-én tartották az "A" övezetben. Az eredmény a következő volt: 22.025 (59%) Ausztria javára és 15.279 (41%) Szlovénia javára. Így Karintia Ausztria tartománya maradt.

Az 1920-as években kezdtek kiépülni a tömeges idegenforgalom intézményei. 1933-ban a tartomány (egész Ausztriával együtt) a náci Németország része lett. A második világháborúban érték légitámadások városait, de teljes területe német kézen volt még a fegyverletételkor is. 1955-ig Ausztria brit megszállási övezetéhez tartozott.

Politikai élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartományi parlament épülete Klagenfurtban

A karintiai tartományi gyűlés egy egykamarás parlamentből, a Kärntner Landtagból áll, amelynek 36 képviselője van, akiket 5 évre választanak meg. Az üléseket a 3 tartományi gyűlési elnök egyike vezeti, akiket a tartományi gyűlés választ meg. A parlament Klagenfurtban ülésezik.

A végrehajtó hatalom egy tartományi kormányból áll, azt pedig tartományi kormányzó vezeti. A tartományi parlament minden frakciója képviselve van a tartományi kormányban (ha az adott frakció elér egy bizonyos nagyságot). A tartományi törvényhozás jelöli ki a kormányzati képviselőket, a kormányzó esetében a megválasztás módja többségi elven működik, a többi kormányzati képviselő esetében pedig listás választást alkalmaznak. A tartományi kormányzatnak 7 tagja van: a tartományi kormányzó, a kormányzó két helyettese és 4 tanácsos.

Jelenleg a következő személyek töltik be ezeket a posztokat:

Önkormányzati szinten a polgármestert közvetlenül választják.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karintia nyolc igazgatási körzetre, illetve két körzeti rangú városra van felosztva. A két igazgatási szempontból különálló városon, Klagenfurton és Villachon kívül még további 130 település található Karintiában.

Körzet, ill. körzeti jogú város Rendszám
kezdőbetűi
Terület Lakosok száma
(VZ 2001)
Települések száma
összesen
ebből
Város Falu
Feldkirchen körzet FE 558,56 km² 30 273 10 1 -
Hermagor körzet HE 808,02 km² 19 757 7 1 2
Klagenfurt K 120,11 km² 90 141 1 1 -
Klagenfurt-Land körzet KL 765,59 km² 56 391 19 1 5
Sankt Veit körzet SV 1.493,67 km² 58 742 20 4 9
Spittal körzet SP 2.763,99 km² 81 719 33 3 9
Villach VI 134,89 km² 57 492 1 1 -
Villach-Land körzet VL 1.009,33 km² 64 698 19 - 9
Völkermarkt körzet VK 907,49 km² 43 575 13 2 3
Wolfsberg körzet WO 973,79 km² 56 611 9 3 4

A lakosság száma, illetve a terület alapján Karintia tíz legnagyobb városa, illetve települése a következő:

Város/Település Lakosok száma
Klagenfurt 90 141
Villach 57 492
Wolfsberg 25 369
Spittal an der Drau 16 045
Feldkirchen 14 030
Sankt Veit 12 839
Völkermarkt 11 373
Sankt Andrä 10 719
Velden 8545
Finkenstein 8198
Város/Település Körzet Terület
Wolfsberg WO 278,31 km²
Malta SP 261,77 km²
Metnitz SV 223,14 km²
Krems SP 207,11 km²
Eisenkappel-Vellach VK 198,84 km²
Heiligenblut SP 193,50 km²
Reißeck SP 139,83 km²
Völkermarkt VK 137,33 km²
Villach VI 134,89 km²
Hüttenberg SV 134,52 km²

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Unióban Karintia vásárlóerő-egyenértéken számított egy főre jutó GDP-je 2007-ben az EU-27 átlagának 104,6%-a volt.[1]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003-ban 11 200 mezőgazdasági üzem volt Karintiában és a mezőgazdaságban 45 247 munkahely volt. 1314 üzem 22 945 hektáron az InVeKoS által megkövetelet biogazdálkodást folytatott.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karintia igen kedvelt nyári turisztikai célpont. A legismertebb, legkedveltebb területei a nagy tavak, a Wörthersee, a Millstätter See, az Ossiacher See és a Weißensee, de az olyan kisebb tavak is népszerűek, mint a Faaker See, a Klopeiner See éa a Pressegger See.

Nyáron a turizmus jelenti Karintia számára a legfontosabb gazdasági tényezőt. A kempinghelyek száma magasan az európai átlag felett van Karintiában, ez a gazdasági szektor termeli ki a vendégéjszakák 20%-át éves szinten. Ennek megfelelően nyáron a turizmus a vízpartok mellé koncentrálódik, de a hegyek és az alpesi tájak is igen kedvelt pihenőhelyek. A Nochberge Nemzeti Park és a Magas Tauern Nemzeti Park nem csak a természeti értékek védelmét szolgálják, de nyitottak is a nagyközönség számára.

Télen a turizmus többek között a Bad Kleinkirchheimben, Naßfelden, Innerkremsben és a Gerlitzenen lévő síközpontoknál koncentrálódik. Ezeket a központokat elsősorban az osztrák, német és olasz turisták látogatják.

A klagenfurti repülőtér kiépítésével Karintiának az utóbbi években sikerült a nemzetközi turizmus vérkeringésébe is bekapcsolódnia. A vendégéjszakák száma összesen kb. 13 millió éves szinten. Mivel az alkalmazottak mintegy 20%-a dolgozik a turizmusban, ezért erős szezonális ingadozások mutatható ki a munkanélküliségi ráta alakulásában.

Kulturális élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utóbbi években néhány karintiai író nemzetközi elismerést és hírnevet szerzett. Az 20. század elején pedig Josef Friedrich Perkonig, Dolores Visér és Gerhart Ellert értek el ismertséget.

A második világháború után előbb lírikusok, mint Ingeborg Bachmann, Michael Guttenbrunner és Christine Lavant tűntek fel, majd őket Peter Handke, Gert Jonke, Josef Winkler és Peter Turrini követték, akik nagyon kritikus hangot ütöttek meg saját hazájukkal szemben is. Josef Winkler például a Das wilde Kärnten című trilógiájában. A karintiai irodalom további jelentős képviselői többek között Janko Messner, Lydia Mischkulnig, Werner Kofler, Janko Ferk, Antonio Fian és Gustav Januš.

A szlovén irodalom elterjedését elsősorban a karintiai Mohorjeva/Hermagoras, Drava kiadók, illetve a Lojze Wieser által alapított Wieser-Verlag segítik elő. A többségi nemzet legfontosabb kiadói pedig a Johannes Heyn, a Carinthia és a Kärntner Nyomda és Kiadóvállalat.

Karintia legjelentősebb irodalmi seregszemléje a „Tage der deutschsprachigen Literatur“, azaz a „Németnyelvű irodalom napja“ Klagenfurtban, amit sokan az Ingeborg Bachmann-díjról ismernek, amit 1977 óta ítélnek oda, elsősorban a fiatal szerzők támogatására.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartományi ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alexander Sattmann: Kärnten verstehen. Leykam, Graz 2006. ISBN 3-7011-7566-7
  • Amt der Kärntner Landesregierung: Statistisches Handbuch des Landes Kärnten. 50. Jahrgang 2005: Daten 2004. Johannes Heyn, Klagenfurt 2005, ISBN 3-7084-0176-X
  • Wolf Bachmann Urlaub in Kärnten Albert Langen – Georg Müller Verlag GmbH, München – Wien 1983; ISBN 3-7844-1927-5
  • Dehio Kärnten. Verlag Anton Schroll & Co, Wien 2001, ISBN 3-7031-0712-X
  • Paul Mildner, Helmut Zwander (Hg.): Kärnten – Natur. Die Vielfalt eines Landes im Süden Österreichs. Verlag des Naturwissenschaftlichen Vereins für Kärnten. 2. Auflage, Klagenfurt 1999, ISBN 3-85328-018-8
  • Herbert Stejskal KÄRNTEN Geschichte und Kultur in Bildern und Dokumenten – Von der Urzeit bis zur Gegenwart.; Universitätsverlag Carinthia, Klagenfurt 1985; ISBN 3-85378-220-5
  • Kärntner Landessymbolegesetz

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karintia témájú médiaállományokat.