Tirol (tartomány)

	Tirol
; Tirol címere	; Tirol zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Ausztria
Székhely	Innsbruck
Legnagyobb város	Innsbruck
Kormányzó	Günther Platter (ÖVP)
ISO 3166-2	AT-7
	Népesség
Teljes népesség	757 634 fő (2020. jan. 1.)
Rangsorban	5.
Népsűrűség	59 fő/km²
	Földrajzi adatok
Legmagasabb pont	Großglockner, 3797 m m
Terület	12 640,17 km²
Rangsorban	3.
Időzóna	CET, UTC+1
	Járásai
	Elhelyezkedése
	Tirol weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tirol témájú médiaállományokat.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Tirol (egyértelműsítő lap)

Tirol tartomány (hivatalosan: Bundesland Tirol) Ausztria 9 tartományának egyike. Székhelye Innsbruck. A mai Tirol területe a korábbi, történelmi Tirolnál jóval kisebb, mivel 1919-ben Olaszországhoz csatolták déli részét (Dél-Tirol). Közigazgatásilag hozzá tartozik (exklávéja) Kelet-Tirol, amely a határmódosítás következtében nincsen vele közvetlen kapcsolatban.

Földrajza[szerkesztés]

Kelet felől Salzburg tartomány, és Karintia, nyugatról Vorarlberg tartomány határolja. Északról Németország (Bajorország) alkotja szomszédját.

Története[szerkesztés]

Bővebben: Tirol

Tirol a középkorban kezdetben a Bajor Hercegség része volt. 1138-ban választották le Bajorországról. 1363 óta Habsburg birtok.

Az első világháborút Ausztriával lezáró saint-germaini béke értelmében Tirol déli része Olaszországhoz került, ahol az 1920-as években erőszakos olaszosítás áldozata lett, olasz többségű területekkel vonták össze (Trentino-Alto Adige tartomány). Dél-Tirol hosszú és nehéz politikai harcok után Bolzano autonóm megye néven 1972-re tudta elérni a politikai autonómiát.

1938-ban Ausztriát a Német Birodalomhoz csatolták, ekkor Észak-Tirolt összevonták Vorarlberggel, belőlük létrehozták a német Tirol-Vorarlberg Birodalmi Tartományt, Kelet-Tirolt pedig Karintiához csatolták. A tiroliak által remélt újraegyesítésre nem került sor, 1939-ben Hitler a dél-tiroliaknak csak a Német Birodalomba (a volt Ausztriába) való átköltözést, az ún. opciót kínálta fel. A második világháború alatt a tiroli városokat, vasúti berendezéseket és iparvidékeket súlyos légitámadások érték, de a terület egészen a kapitulációig a német hadsereg kezén maradt. 1945 után ismét szétválasztották a két tartományt Vorarlbergre és Tirolra. Tirol a háború után a francia megszállási övezetbe tartozott 1955-ig, ekkor kikiáltották Ausztria függetlenségét.

Közlekedés[szerkesztés]

Tirol már történelmileg is az európai távolsági utak központi csomópontja, és így az Alpokon átívelő transzeurópai kereskedelem tranzitországa. Már i. e. 15-ben Tirolt átszelte a Római Birodalom legfontosabb észak-déli összeköttetése, a Via Claudia Augusta. A római utak Tirolon keresztül vezettek a mai Olaszországban található Pó-síkságból, az Adige és az Eisack folyók folyását követve a mai Dél-Tirolban, a Brenner-hágónál át a mai határon, majd az északi Wipptal völgyén keresztül Hallba. Innen az Inn mentén utak ágaznak el. A Via Raetia nyugatra, a Seefeld-fennsíkra vezetett, ahol Scharnitznál lépett át a mai Bajorországba. A 17. század elejétől kezdve itt található a Porta Claudia erődítmény, amely még a modern korban is hangsúlyozta az út stratégiai jelentőségét.

Tirol ma már nemzetközi közúti, vasúti és légi összeköttetéssel rendelkezik. Tirol egyetlen nemzetközi repülőtere az Innsbrucki repülőtér. Ezenkívül számos kisebb repülőtér található különböző helyeken, például St. Johann in Tirolban, Höfen im Außerfernben vagy Langkampfenben. Számos tömegközlekedési vállalat a tiroli közlekedési szövetségben (Verkehrsverbund Tirol) tömörül.

2017-ben a motorizációs ráta (1000 lakosra jutó személygépkocsi) 532 volt.^[2]

Vasúti közlekedés[szerkesztés]

Napjainkban[szerkesztés]

A Münchenből Veronába vezető észak-déli összeköttetés Kufsteinnél tiroli földre, majd Innsbruckba és Brenner-vasútvonalként a Brenner-hágóhoz vezet, ahol ismét elhagyja az országot Olaszország irányába. 1994 óta az innsbrucki elkerülő vasút a teherforgalom számára is rendelkezésre áll, ami azt jelenti, hogy a tartományi fővárost, Innsbruckot és Hallt a teherforgalom nagy része elkerüli. A Bécsből Linzen és Salzburgon keresztülhaladó kelet-nyugati összeköttetés (az "osztrák Westbahn") Tirolon keresztül Unterinntalbahn néven fut, két változatban:

a rövidebb és gyorsabb változat Salzburgból Rosenheimen keresztül (A Rosenheimer Schleifeen át) Kufsteinbe tart , Németországon való megállás nélkül (korridorvasút),
a hosszabb belső-ausztriai vonal a Salzburg-Tirol-vasútvonal vagy "Giselabahn" néven ismert, Salzburgból Schwarzach/St. Veit-en keresztül, Hochfilzennél eléri Tirolt, majd St. Johann in Tirolon és Kitzbühelen keresztül Wörglbe vezet, hogy Wörgl főpályaudvarán találkozzon az Unterinntalbahnnal. Ez az Inn-völgyön keresztül Innsbruckig, majd Arlbergbahnként az Arlbergen át a vorarlbergi Feldkirchbe vezet, ahol a vonal Bregenz és Buchs (Svájc) irányába ágazik el.

Az észak-tiroli Innsbruckból a kelet-tiroli Lienzbe 2013-ig naponta kétszer közlekedtek átmenő vonatok. Ezek a vonatok a Dél-Tirolon átvezető útvonalon közlekedtek, és minden állomáson megálltak olasz területen is. A vonal először déli irányban halad a Brenner-hágón át Franzensfeste-ig, majd ott a Brenner-vasútról kelet felé ágazik el, amíg Innichen mögött, Weitlanbrunnnál ismét osztrák területre nem ér. 2013. december 14-én megszűnt ez a közvetlen járat; 2013. december 15. óta Lienzből Innsbruckba és vissza emeletes busz jár, így Dél-Tirolban sincs már felszállóhely.

Vannak ritkábban közlekedő nemzetközi vasúti összeköttetések is: a Mittenwaldbahn Innsbruckból Seefeld és Mittenwald érintésével Garmisch-Partenkirchenbe; onnan az Außerfernbahn Reutte-ba és tovább Kemptenbe (Allgäu). Tirol jó közlekedési infrastruktúra-rendszerrel is rendelkezik, a helyi közlekedésben négy további vasútvonallal:

Az IVB Stubaitalbahn (STB vonal) Innsbruckból Fulpmesbe.
az IVB Innsbruck Mittelgebirgsbahn (6-os vonal) Innsbrucktól Innsbruck-Iglsig.
a Zillertalbahn Jenbach és Mayrhofen között
és az Achenseebahn, amely csak nyáron közlekedik, szintén Jenbachból Seespitzbe.

A tartományi főváros helyi közlekedésének gerincét az Innsbrucki villamos- és kisvasúti rendszer adja, amelyet jelenleg bővítenek, a központi régió regionális közlekedésének gerincét pedig a Tiroli S-Bahn jelenti. A tömegközlekedés szempontjából fontos a VVT regionális buszhálózata is, amely a magasabb völgyek elérését is biztosítja.

A fejlesztés története[szerkesztés]

Tirol csatlakozása a vasúthálózathoz a Kufsteinből Innsbruckba vezető Unterinntalbahnnal kezdődött, amelyet a Nordtiroler Staatsbahn 1858. november 24-én nyitott meg. A Brenner-vasútvonalat a Déli Vasút építette, és 1867-ben kezdte meg működését. A Pustertalbahn 1871. novemberében történt befejezésével jött létre az első Ausztrián belüli összeköttetés Bécsből Tirolba. Az első, ma is Ausztrián belüli összeköttetést 1875-ben az 1873 óta épülő Salzburg-Tirol vasútvonal teremtette meg.

Az Arlbergbahn nyugati irányban 1883-ban Landeckig, 1884-ben pedig teljes hosszában a vorarlbergi Bludenzig helyezték üzembe. Az 1895 óta üzemelő Außerfernbahn csak a bajorországi hálózathoz (Garmisch és Kempten (Allgäu)) csatlakozik. Az 1910 és 1912 között épült Mittenwaldbahn egyike volt az első olyan normál nyomtávolságú vasutaknak, amelyeket a kezdettől fogva villamosított volt.

A mellékvölgyeket összekötő teljes értékű vasúti rendszer kiépítését (pl. az Oberes Gericht és a Reschenbahn, az Ötztal, az Alpbachtal, az Iseltal összekötésére irányuló tervek) az első világháború kitörése meghiúsította, és ezt követően sem foglalkoztak vele.